Félelem-kommandó helyett
Dr. Fekete Ágnes 2020. január 15.

Félelem-kommandó helyett

Egy furcsa eset volt az evangéliumban, amikor odamentek Jézushoz az emberek, mert Pilátus vérbe fojtott egy galileai lázadást olyannyira, hogy az áldozatot bemutatókat sem kímélte, az állatok és az emberek vére összefolyt. 

img_2263-768x512.jpg

Ez  a Lukács evangéliumában olvasható történet volt az akkori rémhír (Lukács 13,1-3). Valószínűleg mindenki erről beszélt. Az emberek tele lehettek félelemmel. Ekkor válaszol Jézus így: Gondoljátok, hogy ezek megérdemelték? Gondoljátok, hogy ők az okai a tragédiának? Legelőször is eltereli a figyelmet az emberi okok kereséséről. Pedig a mi első, szinte ösztönös gondolatunk mindig az, hogy megkérdezzük: Kinek az érdeke? Mi okozta ezt? Ezer újságcikk latolgatja ma is ezt a kérdést. Jézus nem megy bele ebbe a játékba. A felszínen maradunk, amikor ezekben a latolgatásokat tesszük.

Van egy számomra nagyon kedves, nemrég elhunyt gondolkodó, Paul Virilio, aki a televízió és a mozgó képek filozófiájáról ír. Ő mondja, hogy a mai korunkban az új rendek, hasonlóan a régi rendi társadalomhoz, sebességek szerint kerülnek osztályokba. Az tesz valakit hatalmassá, hogy milyen gyorsan és hány embert tud elérni, befolyásolni. Ezeknek a módszereit próbálgatják rajtunk. "Azt mondhatnám, hogy valamiféle másodlagos valóság megteremtésének vagyunk tanúi." Egészen eddig az volt a valóság, ami megtörtént, aminek színe, alakja volt. Most azonban az lett a valóság, amiről képeket vetítenek, amiről beszélnek. Mintha két hangszórón, sztereóban hallanánk a világot, az egyik az, ami velünk történik, és a másik az, amit filmeken mutatnak. Ez egy újfajta gyarmatosítás - mondja Virilio.

Ha megfigyeljük a híreket, pontosan ezt a sztereó valóságot látjuk: egyfelől ott vannak a valós, szerencsétlen történetek, másfelől a média-üzenetek. Melyik hangszóróra figyeljünk? Honnan jön az igazság? Hogyan kezelhető ez a kettős látás, hogyan értelmezhető az igazság? Jézus pontosan azért nem kezdte el elemezni Pilátus vérengzését, és nem kezdett semmiféle gyógyító akcióba, mert látta, hogy ez egy ördögi folyamat. Ehelyett ezt a mondatot mondta el kétszer: "Ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen elvesztek." Azaz, a ti valóságos életetek a kérdés. Nem az elvi, távoli országokba ható, újságírói kérdés az igazi, hanem a te mai napod kérdése.

Ebből az következik a feladatunk, hogy jelen tudjunk lenni a kitapintható, igazi valóságban. Ez nem kis feladat. A gondolataink állandóan becsapnak bennünket, és észre sem vesszük, máris távoli emberek gondjain jár az agyunk. Nem vagyunk igazán jelen ott, ahol vagyunk. Egyszer egy idős pap mondta: hetven éve mondom már a Miatyánkot, de még egyszer sem tudtam végig odafigyelni rá. Remélem, hogy egyszer még sikerül jelen lennem... Ott lenni, ahol vagyunk, megélni a valóságot, a mi valóságunkat!

Paul Virilio fő témái a megértés és a sebesség. Ugyanis bizonyos gyorsaság fölött az ember nem képes pontosan érzékelni a képeket. Egyszerűen eltűnünk a másik szeme elől, ha nagyon gyorsan haladunk. A látás sajátja, hogy ha lassan forognak a filmkockák, akkor egyesével, alaposan megnézhetünk mindent, ha viszont nagyon gyorsan tekerjük az egymáshoz ragasztott kockákból álló tekercset, akkor külön-külön semmit sem látunk. Sokszor a rettenetes mennyiségű dolgunk között ugyanígy tűnünk el mi magunk is. Ezt nevezi Virilio jelenléthiánynak. Egyszerű jele ennek, amikor pillanatokra kihagy az emlékezetünk, kiesik kezünkből a kanál, és eltűnünk abból a látható valóságból, ahol vagyunk. Becsukom a szemem, vagy bekapcsolom a gépet, vagy beülök az ultramodern közlekedési eszközbe, és hipp-hopp, már ott sem vagyok, mert nem akarok, és nem tudok igazán jelen lenni. Isten viszont a jelenlétben tud csak megszólítani. Ő nem elmenekülésre hív, nem egy titkos szigeten akar szólni hozzánk, hanem itt és most. 

A mi dolgunk az, hogy Őt most meghalljuk. Ha Isten veszett csatának tartaná ezt a földi létet, akkor nem hozta volna  föl ránk ma a Napot.

Ő azt javasolja, hogy ne sötét borongással, félelemmel teli módon nézzük a világot, hanem az irgalom felől. Ő még öntözi e világ kertjét, és remél. Reménykedett Jézus is egykor hallgatóiban: Majdcsak eljutnak a szörnyülködéstől a meghallásig! Érdemes a különféle csatornák "félelem-kommandóit" kikapcsolni. Érdemes néha "sztereóból" "monóba" váltani, és az igaz Szóra figyelni.  

(Kép forrása: Trattamento)