Ez az én testem!
SZEMlélek 2020. január 30.

Ez az én testem!

Két évezred perspektívájából jól megfigyelhető a homo sapiens lelki evolúciója.

test.jpg

Krisztus után 2020:

Ez az én testem! Senki nem szólhat bele, mit teszek vele, jogom van dönteni felőle, és én döntöttem: az én jövőm érdekében elveszem a te életedet. Borzalmas lesz, tudom, nem jó kedvemben teszem, nekem is fáj, hogy ezt kell tennem, de ezt az áldozatot meg kell hoznod értem. Meg fogsz halni, hogy én élhessek.

Ez az én testem! Meg kell értened, hogy miért döntöttem így! Hidd el, áldozat vagyok, a körülményeim áldozata

Élni akarok. Látom, te is élni szeretnél, de te most rosszkor vagy rossz helyen, zavarnád a kiteljesedésemet, boldogságomat.

Tudom, ártatlan vagy, és az élet jutott volna osztályrészedül, de most meg kell halnod.

Ez az én testem! Ember vagyok. Te azonban nem vagy ember. Látom, minden szerved megvan, hallom, ahogy dobog a szíved, tudom, hogy működik a központi idegrendszered, tökéletes, különálló kis lény vagy, és napról napra, szélsebesen fejlődsz a méhemben. Tudsz könnyezni, mosolyogni, érzel és gondolkodsz, fölismered a hangomat, megkülönbözteted apáétól, van kedvenc zenéd és illatod, mégis muszáj azt mondanom rád, hogy nem vagy ember. Pontosan tudom, hogy ez nem igaz, de ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni, azt kell mondjam rád, hogy “véletlen burjánzás” vagy, “sejtcsomó”, vagy hogy olyan vagy, mint egy “rákos daganat”. Így könnyebb lesz nekem, amikor érzéstelenítés nélkül szétszakítják a testedet, és a kukába dobnak.

Aztán elfelejtjük majd gyorsan, nem beszélünk róla, vagy diszkréten utalunk rá, az emlék is elillan, mintha soha nem történt volna meg a dolog. Az élet megy tovább, és a felejtés majd segít, hogy jó életet élhessek, a jó élet pedig majd segít, hogy felejtsek.

Ez az én testem! Döntésemet mindenki meg fogja érteni, senki nem fog elítélni. Ujjongó tömegek állnak majd mellettem, támogatnak, segítenek, sőt, ünnepelnek ezen az úton, és együtt harsogják, hogy íme, a jog és a méltóság diadala abban áll, hogy elvehetem az életedet.

Ez az én testem! Az én döntésem, hogy ezt teszem veled. Nem tehetsz ellene semmit. Menekülhetsz, sikíthatsz némán, de nincs menekvés, meg kell halnod.

Abban van a méltóságom, hogy elvehetem az életedet.

* * *

Krisztus:

Ez az én testem! Senki nem szólhat bele, mit teszek vele, jogom van dönteni felőle, és én döntöttem: azért, hogy te élhess, odaadom érted. Senki nem veheti el az életemet, hanem én magam, a saját akaratomból teszem le azt, mégpedig azért, mert szeretlek, és azt szeretném, hogy neked egy jobb, sőt, örök életed legyen. Borzalmas lesz, tudom, de ezt az áldozatot vállalom érted. Meg fogok halni, hogy te élhess.

Ez az én testem! Meg kell értened, hogy miért döntöttem így! Meg kell halnom érted, mert csak így lehetsz boldog.

Bár a halál volt osztályrészed, mert a Teremtőd szentségével nem fér össze bűnös voltod, de én azt akarom, hogy élj, ezért helyetted fogok meghalni.

Ez az én testem! Ember vagy. Bár föllázadtál ellenem, bűnös természeted legyőzött téged, a világ, amit magadnak teremtettél, tele van erőszakkal, önzéssel, hamissággal, kapzsisággal. De ember vagy, és mint ember, Teremtőd képmását hordozod. Még te is ember vagy, aki éppen a szögeket vered a kezeimbe, aki leköpsz és megtagadsz engem, miközben azt sem tudod, mit cselekszel. Te is ember vagy, aki hazudsz, irigykedsz, paráználkodsz, gyilkolsz, és te is, aki majd 2020-ban az ókori férfivilág barbár mementójának tartod a Taigetoszt, és közben a posztmodern nő szent jogaként ünnepled az abortuszt. De én nem azért jöttem, hogy kárhoztassalak téged, hiszen szeretlek, és azért adom keresztfára a testemet, hogy életet adjak neked. Ez a szeretet tartja majd bennem a lelket, amikor érzéstelenítés nélkül, korbácsokkal szaggatják cafatokra a testemet, majd keresztre feszítenek.

Ez az én testem! Soha ne felejtsd el, mit tettem érted! Szüntelen emlékezz, amíg vissza nem jövök, mondd el fiaidnak, leányaidnak és unokáidnak, hogy generációról generációra szálljon az ősi tudás! Őrizd meg és add tovább – akár az életed árán is – a kenyér és a pohár bizonyságát, hogy soha ne feledjék el, mit jelent: “Ez az én testem, és ez az én vérem.”

Ez az én testem! Döntésemet szinte senki nem fogja megérteni, tömegek üvöltik majd, hogy “Feszítsd meg!”, ki fognak gúnyolni, le fognak köpni, és a gyilkost fogják ünnepelni, szabadon engedni, miközben majd azt hiszik, hogy ők győztek, én pedig kudarcot vallottam. Mindez csak azért, mert nem értették meg, hogy nincsen annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a szeretteiért.

Ez az én testem! Az én döntésem, hogy ezt teszem érted. A te döntésed pedig, hogy elfogadod, vagy elutasítod ezt. Szabad vagy, mert szeretetem nem kényszerít téged semmire.

Abban van a méltóságom, hogy leteszem érted az életemet.

Bolyki László

(Illusztráció forrása: freerangestock.com)