Hodász András: Úgy érzem, nem tesz rosszat az egyháznak, ha megfogalmazok némi ellenvéleményt
SZEMlélek 2020. február 21.

Hodász András: Úgy érzem, nem tesz rosszat az egyháznak, ha megfogalmazok némi ellenvéleményt

A SZEMlélek szerzője cölibátusról, társadalmi kérdésekről, az egyházi kommunikáció kihívásairól fejtette ki a véleményét.

hodasz_v.jpg

A közelmúltban a Válasz Online készített interjút András atyával, a teljes szöveg ide kattintva olvasható. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a beszélgetésből.

Van pillanat, amikor csöndben kell maradni, meg van olyan is, amikor utat kell mutatni.

Niedermüller Péterrel én sem értek egyet. Érteni vélem persze, miért mondta, amit mondott, de azért tőle is elvárható lett volna egy pontosítás vagy bocsánatkérés. Legalábbis magyarázat. Értem, hogy a kirekesztés ellen akart felszólalni, de a kirekesztés ellen nem praktikus kirekesztő mondattal küzdeni. Kutyaharapás szőrével? Hasonlóan ahhoz, amikor erre válaszul a gyűlölet ellen újságírót ütve tüntetnek. Fő szónoknak meg kit kérnek fel, megint csak a gyűlölet és kirekesztés ellen, a kereszténység védelmében?

Nem vagyok fideszes, ez azért talán egyértelmű. Múlt héten is megkaptam mondjuk egy kommentben, hogy „nekem egy fideszes pap ne ugasson”, de nem kell mindenkinek tájékozottnak lennie – legalább azért utál, ami nem vagyok.

Nem kell engedélyt kérni, ha véleményt akar nyilvánítani az ember. Kispapként volt ilyen utoljára. Az egyház kétezer éve pedig... Egyetlenegy cég nincs, amely ennyi ideje működne. Egy japán–dél-koreai vegyesvállalat 578 óta volt talpon, az is szép teljesítmény, mindenesetre most ment tönkre. Ilyen tényleg nincs, hogy egy szervezet ennyi ideig működjön, mint a mienk. Amikor Napóleon bevonult a Vatikánba és elhintette, hogy lerombolja az egyházat, az egyik bíboros ránézett és azt mondta: nekünk kétezer év alatt nem sikerült, higgye el, magának sem fog. Persze ez legenda, de találó. A lényeg, hogy ebben én tényleg az isteni közbeavatkozást látom. És azt, hogy a katolikus egyházban van az igazság.

A szexualitást is Isten teremtette, önmagában nem piszkos, csak bűn tud lenni, ha nem úgy éljük meg, ahogy Isten rendelte. A Biblia tanítása szerint márpedig ő a házasságra teremtette.

Tény, hogy az egyház történetének nagyobb részében nem volt cölibátus még a római részen sem. Nehéz kérdés ez, amelybe lélektani okok is belejátszanak. Aki szorongásra hajlamosabb, fél a változástól. Aki impulzívabb, mint mondjuk én is, lehetőséget lát benne. Szerintem nem állna bele a földbe az egyház, ha eltörölnék a cölibátust, de rengeteg problémát is hozna. Az áthelyezési gyakorlat a görögöknél is ugyanaz, mint nálunk. Csakhogy ha engem máshová helyeznek, összepakolok és másnap már indulhatok is. Egy család esetében ez sokkal bonyolultabb. Papgyereknek lenni nem feltétlenül felemelő, olyasmi sors, mint amilyen a nagykövetcsemetéké. Van tehát egy sor praktikus szempont is, amelyet át kell gondolni. Például: abból a fizetésből, amit mi kapunk, lehetetlen eltartani egy családot.

Úgy érzem, nem tesz rosszat az egyháznak, ha megfogalmazok némi ellenvéleményt. Cserébe arra mindig figyelek, hogy a kereteken belül maradjak.

Az egyháznak szüksége van arra, hogy megmutassuk: megszólíthatók, megközelíthetők, modernek vagyunk. Nem vagyok ezzel egyedül, csak nekem van hozzá jó nagy arcom meg harsányságom.

Jeruzsálemben Jézus a legmodernebb startup-technikákat alkalmazta a személyes megszólítástól kezdve a team-építésen át.

Az egyház volt az első szervezet, amely elkezdte használni az egyetemes nyelvet. Ezért vannak az evangéliumok görögül. Mert akkoriban az volt az angol. Tudták, hogy ha el akarják juttatni az örömhírt az egész Római Birodalomba, ezen a nyelven kell írniuk. A tanítás viszont megmaradt, az ugyanaz, amit Jézus mondott. Ma is ugyanazt mondjuk, csak már nem papirusztekercsre írjuk, hanem Youtube-csatornára töltjük fel.

(Forrás és fotó: valaszonline.hu)