Isten szeret, de mindig egy különleges valakin keresztül
SZEMlélek 2020. március 02.

Isten szeret, de mindig egy különleges valakin keresztül

Giacomo és David Crespi egy olasz ikerpár, akiket együtt szenteltek pappá.

davide-e-giacomo-crespi_2594735.jpgEgyikük, Giacomo atya arról mesélt, hogy amikor 11 évesek voltak és éppen ötödik osztályba jártak, akkor kerültek kapcsolatba az Észak-Olaszországban lévő Treviso-i papneveldével több osztálytársukkal együtt. Akkoriban még egyikük sem gondolkodott a papságon.

Egy olasz lapnak adott interjúban Giacomo atya így beszélt erről: „Természetesen 11 évesen korában nem kérdezed meg magadtól, hogy szeretnél-e pap lenni vagy sem. Ez is úgy indult, mint egy új kaland. Aztán ahogy növekedtünk, egyre tisztában láttuk a dolgokat, elindultunk a teológia tanulmányozása felé és aztán megszületett a döntés, hogy pappá leszünk.”

Annak ellenére, hogy ez egy olyan út volt, melyen együtt haladtak, mindketten hangsúlyozzák, hogy döntésük „személyes, önálló és szabad” volt. Giacomo atya így magyarázza ezt: „David, a bátyám és én sosem álltunk szemben egymással és kérdeztük egymástól: ’Te mit fogsz csinálni?’ Egyszerűen csak ugyanazon az úton osztozunk.”

padres-davide-e-giacomo.jpg

Rengeteg támogatást kaptak a szüleiktől és a testvéreiktől. Az újonnan kinevezett papok szerint: „Mindig éreztük, hogy nem vagyunk egyedül és ez segített kitartani. Különösen a szüleinktől kaptunk nagyon sokat. Köszönjük nekik és a tanúiknak az első ’igen’-t, ennek köszönhetően mondhattuk ki mi is a saját „igen”-ünket.”

Ez a támogatás igazán szilárd volt. Édesapjuk így mesél erről: „[A szeminárium] 26 mérföldre volt tőlük, mely elég mely nayg távolság. Vettem egy új autót, hogy minden héten meg tudjuk őket látogatni és így részt tudjunk venni a szülőknek szervezett formális és spirituális képzéseken. Bizonyos értelemben velük együtt az egész család belépett a szemináriumba.”

Bár nagyon fiatalon léptek be a szemináriumi programba, a középiskolai tanulmányaik ugyanúgy folytak, mint a hétköznapi tizenéveseké. Olaszországban a középiskolákban a diákok már specializálódnak; Giacomo a tudományt, David a kommunikációt választotta.

David atya úgy gondolja, hogy ma, a papi szolgálathoz vezető út végén az ő „igen”-ük az Úrhoz a békét hozta meg nekik:

„Most, ennek a határozott „igen”-nek köszönhetően egy olyan belső békét érzek, melyet korábban még nem tapasztaltam… tudom, hogy ott vagyok, ahová Isten szánt engem. Emellett szerencsém van, hogy mellettem lehet a testvérem, aki tökéletesen megért engem és megérti a mélységét és fontosságát annak, amit megtapasztalunk.”

Gardin püspök a felszentelési mise alatt a reményét fejezte ki annak, hogy az újonnan kinevezett papok "rendes és boldog" papok lesznek. Valójában a boldogság keresése közben felfedezték hogy egy intenzív és lenyűgöző kapcsolatban vannak Jézussal, amikor önmagukat adják másoknak, hogy eközben megismerhessék Őt.”

Az első mise után, melyet az ikrek az otthoni plébánián vezényeltek le, Giacamo atya a következő szavakkal mondott köszönetet a testvérének, amellyel a kapcsolatuk erősségét fejezte ki, mint ikrek és mint papok:” Köszönöm, hogy számomra testvér, iker, az úton lévő társ és az igazi barátom vagy; mert ahogy Pino Puglisi mondta;

„Isten szeret, de mindig egy különleges valakin keresztül.”

számomra te vagy az egyik ilyen ember. Köszönöm neked, hogy az évek során diszkrécióval és őszinteséggel voltál mellettem. Imádkoztam érted az első misénk során. Nézz az Úrra, ő az egyetlen szikla: Ő az, aki benned él és Ő az, akit minden hatalmaddal hívtál, hogy éljen.”

Forrás:aleteia.org Kép:famigliacristiana.it