Boldogulsz?
Dr. Fekete Ágnes 2020. március 05.

Boldogulsz?

Érdekes magyar szójáték, hogy a boldogulás szóban a boldog szó is benne rejlik. Mégis nem úgy van, hogy boldogulásunkért lemondunk a boldogságról?

01_13.jpg

A minap megbeszéltem valakivel egy találkozót. Nagy nehezen egyeztettük, hogy egy budai kerületben levő magaslatnál találkozunk. De úgy alakult, hogy korábban érkeztem oda. Otthon azonban rengeteg dolgom lett volna. Ez a hegy az egyik kedves helyem. Hétágra sütött a nap. Normális esetben ennél nagyobb ajándékot nem nagyon tudnék elképzelni, mint hogy kapok plusz egy órát, amit a hegyen tölthetek el. Ott vártam. Azt hittem, gyorsan elintézzük azt, amit akartunk. Én meg az órámat nézegettem, gondolkodtam, igyekeztem legalább a fejemben készüléssel kitölteni az időt. Annyira kattogtak a gondolataim, hogy képtelen voltam imádkozni, elcsendesedni. Ott volt egy csendes óra, ami számomra egy igazi ajándék, de nem tudtam vele élni.

Valahogy így fordítottam át Jézus egyik mondatát magamban: Mit használ az embernek, ha minden dolgát elintézi, de képtelen lenyugodni? Mi az értelme annak, ha a világ összes kérdését megoldjuk, vagy legalábbis keressük rá a választ, a saját életünk igazi kérdését pedig nem halljuk meg?

Jézus egész üzenetének a lényege ez volt: Változzatok meg! Gondolkodjatok másként! Lépjünk hát túl azokon a határokon, amiket a környezetünk kínál, és nézzünk messzebbre. Nézzük más látószögből az életünket!

Természetes az, hogy az ember nyerni akar. Érthető vágyunk az, hogy minden rendben legyen, hogy értelmet találjunk mindenben. De ha csak innen nézzük az életünket, akkor a legnagyobb szükségletünk az lesz, hogy biztonságban legyünk. Lelakatoljuk, körberácsozzuk az életünket, és mindentől elkezdünk félni, ami változás, ami növekedés, ami más, mint ami eddig volt. Építjük az életet, nő a házunk, a bankszámlánk, egyre több tárgyunk van a rácsok mögött, de mindez mi végre? Boldogulni szeretnénk, megőrizzük magunkat, tudjuk, hogy hova tartozunk, de merre tart ez a boldogulás? Ha tegnap várakozva a hegyen azt tudtam volna mondani, milyen nagy ajándék ez a késés, milyen különös áldás az, hogy megváltozott a napom, és most nem tudok szaladni, még ha akarnék sem, akkor szabad emberként elkerültem volna a lelki kárt.

(Fotó: Lelombrik.net)