Dézsi Csaba András: A munka értéket teremt, a tingli-tanglizás szégyen
Gégény István 2020. március 11.

Dézsi Csaba András: A munka értéket teremt, a tingli-tanglizás szégyen

Immár Győr polgármestereként kértük számon a sablonosnak nem nevezhető politikuson jelöltként tett kampányígéreteit, de szóba került a sport és a koronavírus is.

dcsa06.jpg

Néhány hónapja beszélgettünk, de az elmúlt hetekben annyi érdekesség történt a győri közéletben, hogy bőven akadnak sokakat érintő újabb témáink. Mielőtt belekezdenénk a feldobott labdák lecsapásába: hogy érzi magát immár polgármesterként, ráadásul a médiában igencsak gyakran szereplő városvezetőként?
– Valóban úgy tűnik, hogy nagyon aktív időszakomat élem, ha a sajtómegjelenéseket nézzük, de saját nézőpontomból inkább a pihenőidőszakomat töltöm. Számomra ugyanis ez a munka rendkívül megtisztelő és bizonyos értelemben szórakoztató is, miközben messze nem olyan megterhelő, mint az eddig éjjel-nappal végzett orvosi tevékenység. Ha majd a polgármesteri munkám újra kiegészül az orvoslással, akkor be fog állni a számomra megszokott terhelési szint, de most sok új információ ér, sok új feladat áll előttem, nagyon szeretem az ilyen helyzetet. Ahogy egyre jobban ásom bele magamat Győr életébe, folyamatosan kerülnek elő olyan tennivalók, amik újszerű megközelítéseket igényelnek. Úgy tűnik, hogy mindez a sajtó számára érdekes, de szerintem az emberek is érdekesnek tartják, ami most Győrben történik.

– Kaptam egy olyan kritikát a múltkori interjúnkat követően, hogy nem voltam eléggé belemenős, merthogy nem kérdeztem rá azokra a bizonyos gyomlálnivalókra – holott tele volt az a beszélgetésünk konkrétumokkal. Most aztán az egész ország láthatja, hogy beindult a gyomirtás, az egyik ilyen lépés az NB2-ben szereplő felnőtt férfi futballcsapatot érinti, akik tevékenységét nem támogatja a továbbiakban a győri városvezetés. Tanácsadója, Petrov Iván egyenesen úgy fogalmazott, hogy az érintett tevékenység nem tartozik az élsport fogalomkörébe. Azt azért említsük meg, hogy a szakember tudja, miről beszél, hiszen ő Jakabos Zsuzsanna olimpikonunk edzője, egyben férje is.
– Nézőpont kérdése, hogy mit tartunk élsportnak. Én ezt a problémát a munka oldaláról közelítem meg – amint korábban említettem, a munka rendkívül fontos számomra. Annak pedig egyetlen titka van: csinálni kell. Számomra a munka nem kényszer, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt csinálom, amit szeretek. Nem ezt látom viszont a Győri ETO felnőtt futballistáinál. Lelketlen, eredménytelen, küzdelem nélküli játékot látok, holott a versenysport meggyőződésem szerint a küzdelemről szól. Orvosként emellett

kiemelten fontosnak tartom a tömegsportot, az egészségünket megőrző mozgást, ám ez egészen más, mint az élsport. Azoknak a felnőtt embereknek a tevékenysége, akik a futballpályán mozognak Győr színeiben az ETO csapatában az utóbbi időben, nem nevezhető munkának. Ha annak nevezném, az sértené azokat az embereket, akik munkával keresik meg a kenyerüket naponta a városban.

Meggyőződésem, hogy sok ember kiteszi a szívét-lelkét a munkahelyén azért, hogy Győr hírnevét gyarapítsa, naponta bemennek a gyárakba, hogy megtermeljék azokat az értékeket, amelyeket nem csupán a várost, hanem az egész országot gazdagítják. Győrben rengeteg értékteremtő ember dolgozik: pedagógusok, művészek, esztergályosok, orvosok, sportolók is, és még hosszan sorolhatnám a szakmákat. Ehhez viszonyítva az ETO felnőtt focisták tevékenységére konkrétan a tingli-tangli kifejezést tudnám alkalmazni.

– Ez egy racionális érvelés arra vonatkozóan, hogy azt a negyedmilliárdos éves támogatási összeget a polgármester miért látja jobbnak másra fordítani. Ám a futball világát rengeteg érzelem is jellemzi.
– Miféle érzelmekről beszélünk? Harcosságot, küzdeni tudást, győzni akarást, fanatizmust nem látok a pályán.

– A gyep helyett a lelátókra gondolok: a szurkolók egy részét alighanem bántja, hogy a város nem támogatja tovább az ETO csapatát. De mellettük bizonnyal egy másik tyúkszemre is sikerült rálépni, hiszen van egy olyan hazai politikus, aki számára a futballal kapcsolatos döntéseket nem elsősorban a racionalitás, a gazdaságosság jellemzi.
– Nyilván ön most a miniszterelnök úrra céloz, de ez egy sztereotípia. Ő egyrészt ugyanis nem kizárólag a futballt támogatja, még ha ez böki is sokak szemét, hanem a sportot támogatja. A Magyar Judo Szövetség országos alelnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja is vagyok, így pontosan látom, miként emelte fel a miniszterelnök úr a sportot az elmúlt időszakban. A jelenleg alkalmazott hazai sporttámogatási rendszer számos utánpótlás edzőnek biztosít megélhetést, akik korábban vagy a nyomort és a hivatás iránti szerelmet választották, vagy elmentek más pályára, hogy biztosíthassák saját kenyerüket. Másrészt mi mindketten pontosan ugyanazt szeretnénk látni a hazai pályákon, amit az emberek zöme: jó meccseket.

– Nincs tehát ellentmondás a miniszterelnök sport iránti elkötelezettsége és a győri futballcsapat támogatásának megvonása között?
– Itt egész egyszerűen egy gyalázatos szereplésről van szó. Az kevésbé kerül fókuszba, hogy most szereztük vissza a győri DAC pályáját, amely az egyik legnagyobb helyi utánpótlásnevelő egyesület a Gyirmót mellett. Kint voltam a DAC első meccsén, amit hazai pályán vívtak. Ezen 5-0 arányban győzött a felnőtt csapat. Látszott rajtuk, hogy hajtanak, küzdenek, szinte ledarálták az ellenfelet, mert boldogok voltak, hogy visszakapták a pályájukat, s mindent megtettek a győzelemért. Egyébként az egész ügy onnan indult, hogy Mányi úr, az ETO eddigi elnöke bejött hozzám, a beszélgetésen jelen volt a kabinetfőnököm és Petrov Iván tanácsadóm is. Az elnök aztán a Polgármesteri Hivatalból távozva elment a helyi megyei napilaphoz, s ott a maga szemszögéből közölte a mi gondolatainkat. Ehhez képest a beszélgetés úgy zajlott, hogy Mányi úr bejött hozzám, és megkérdezte, mennyivel tudom idén támogatni az ETO felnőtt futballcsapatát. Erre megkérdeztem, milyen elképzelései vannak arról közép- és hosszabb távon, hogy Győrnek NB1-es csapata legyen. Erre az volt a válasza, hogy

az előző polgármesterrel való tárgyalásai során még soha nem merült fel teljesítménykényszer, ő nem is gondolkodik NB1-ben. Ennek alapján mondtam azt, hogy a felmutatott teljesítmény alapján 0 forint támogatást tudok elképzelni, mert az itt élő embereknek egy győri szívvel küzdő csapatra van szükségük.

Tudni kell, hogy az utánpótlás képzésére mintegy 1 milliárdos keret áll rendelkezésére, ennek fényében nem igaz az, hogy Győr ne támogatná a futballt, hiszen olyan adóbevételekről van szó, amelyekhez az itt élők, itt dolgozók jelentősen hozzájárulnak. Hozzáteszem, Mányi úr időközben újra megkeresett, s úgy fogalmazott: belátta, hogy nem volt szerencsés a nyilatkozata, igenis szeretnék megcélozni a jövőben az NB1-be való feljutást. Mi több, függetlenül attól, hogy nem kap az NB2-es felnőtt csapat közvetlen városi támogatást, a klub felkarolja az ovifoci programot, amely szintén az utánpótlásra fókuszál. Örülök ennek a változásnak, amit a Győri ETO FC a mai napon este a honlapján hivatalos közleményben megerősített.

– Ennek alapján akár békés rendezésről is beszélhetnénk, ám a kormányzat által a magyar futball nagykövetének kinevezett Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője élesen kritizálta a győri városvezetés említett döntését, még bizonyos rajzos célzást is tett. Mit szól ehhez, az előbb elhangzottak fényében?
– Olvastam az írást és meglepődtem. Azt hittem, hogy a sporttal összefüggésben a Győri ETO felnőtt focistáinak utóbbi időszakban nyújtott teljesítményénél már nem tapasztalok gyengébb …, hát, nehezen mondom ki, hogy munkát. Külön megdöbbentő, hogy ez az ember egy ilyen patinás újság főszerkesztője lehet. Azt pedig nagyon remélem, hogy ha valóban „nagykövet”, akkor ez az állapot nem tart már sokáig az életében, mert ebben a kinevezett pozícióban nem engedheti meg magának senki, hogy ilyen alpári módon fogalmazzon. Ráadásul úgy írogat összevissza, hogy az alapvető újságíró etika szabályait sem tartja be, hiszen tényszerűen teljesen tájékozatlan. Egy igazi „túlbuzgómócsing”, aki feltehetően soha nem volt túl erős a sportban sem. 

– Szeretnék más témákat is érinteni a beszélgetésben, így azzal összegezném az eddig elhangzottakat, hogy a győri polgármesternek se a futballal, se a győri futballal nincs baja, azt viszont nem tartja támogatandónak, amit az ETO felnőtt futballcsapata jelenleg képvisel.
– Így van. Tegyük hozzá, hogy van olyan korosztály, amelynek tabelláját az ETO csapata vezeti. Érdekes, hogy évről-évre eltűnnek ezek a tehetséges fiatalok, eladják őket. Azt a kérdést is tegyük fel: vajon miért jó egy tulajdonosnak, ha egy komoly akadémiai képzési háttér ellenére nem jut fel az NB1-be a csapata? Nem tudom a választ, de az ilyen kérdéseket fel fogjuk tenni. Azóta egyébként Endrődi Péter kabinetfőnököm és Petrov Iván tárgyalt már az ETO vezetőivel. Feltettek nagyjából 10 roppant egyszerű kérdést, s egyikre sem tudtak válaszolni a klub részéről.

– Időközben már nem Mányi József áll a klub élén. Kivel folytatódnak az egyeztetések?
– Soós Imre az ETO vezetője, akivel egy korábbi megbeszélésen közöltem, hogy szégyent hoztak Győr városára. Ez jelenleg nulla teljesítmény. Ezzel szemben azért tart ott a városunk, ahol, mert a győri emberek szorgalmasak, értéket teremtenek, nem középszerű munkát végeznek. Érdekes módon elképzelhetőnek tartom, hogy a jövő héttől elkezd majd nyerni a csapat. Senki nem fogja tudni, hogy miért.

– Bukmékereket idéz ez a kijelentés. Visszatérhetnénk a racionalitás talajára?
– Pedig nagyon racionális dologról van szó. Pont a mostani vereséggel érték el azt – mivel megint kikapott a csapat –, hogy már semmi esélyük feljutni az NB1-be. Mostantól bátran győzhetnek. Érdemes felfedezni az összefüggéseket. Nem nagyon tudok mit kezdeni azokkal az elvakult szurkolókkal, akik szerint mindegy az eredmény, csak adjanak pénzt, adjanak pénzt, adjanak pénzt… Erre válaszul tettem közzé a papagájos karikatúrát.

gerzson.jpg

– Amit fel is kapott a média.
– Néha a legegyszerűbb dolgok a leghatásosabbak. Attól nem fog tudni egy papagáj jobban repülni, ha több zsebpénzt adok neki. De ha egy sasmadár elkezdi kergetni, ő is begyorsul. Nem támogatjuk azokat az embereket, akiket az sem motivál, hogy miközben a kispadon ülve is többet keresnek, mint a legtöbb gyári munkás, egy újabb Gucci táskát vehessenek maguknak. Nekem ebben a pozícióban csak a Győrért, a  közösségünk sikeréért végzett munka számít.

– Ennek a mondatnak a nyomán utazzunk vissza néhány hetet az időben. Ismét a miniszterelnököt idézném, éspedig az időközi önkormányzati választást követő megszólalását, amelyben elismerő szavakkal beszélt Önről, mint akit szuverén személyiségnek ismer, sőt, több esetben tanult is Öntől. Kevés alkalommal hallani ilyesmit a kormányfőtől.
– Nem csupán ezt a nyilatkozat, de már maga a felkérés is nagyon megtisztelő volt számomra. Nem így képzeltem ugyanis az életpályám alakulását, de a komoly feladatok mindig jól esnek. Orbán Viktort egy rendkívül nagy kaliberű politikusnak tartom. Nagyon örülök, hogy ő Magyarország miniszterelnöke, mert meggyőződésem, hogy sokkal rosszabb helyzetben lenne hazánk, hanem ő vezetné. Egyre inkább beigazolódni látszanak a víziói az Európai Unió helyzetével kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy a maga komplexitásában képes látni a magyar és a nemzetközi politikát. Nem jelentkeztem a nekem felkínált feladatra, hanem felkérést kaptam, s úgy gondolom, elvárás volt irányomba a győzelem, és így volt ez a saját magam részéről is. Az 56 százalékos győzelem azért tűnik soknak, mert a Fidesz népszerűségéhez képest ez jelenleg több, mint várható volt és a saját esélyem méréséhez képest is jobban szerepeltem. Ez azt mutatja, hogy a munka, amit beletettünk a kampányba, meghozta a gyümölcsét. Köszönetemet szeretném kifejezni mindenkinek, aki rám szavazott! Ugyanakkor megdöbbentő, hogy 39 százalék az ellenzéki koalíció jelöltjére szavazott. Meggyőződésem, hogy nem lett volna jó Győrnek, ha a szocialista politikus nyer.

Egy repülőgépet sem szabadna egy olyan pilótára bízni, aki nem tudja vezetni, viszont annyi az "erénye", hogy utálja a Fideszt. Miután én 140 ezer győri polgármestere szeretnék lenni, azt kell bizonyítanom, hogy az a 39 százalék rosszul döntött, aki nem rám szavazott.

– Mivel van egy sajátos árnyalata ennek a kijelentésnek, ezért teszem fel a kérdést: ez, ugye, nem azt jelenti, hogy a győri polgármester szerint csak kormánypárti politikus alkalmas hazánkban városvezetőnek?
– Köszönöm a pontosító észrevételt! Fontos kérdés, hogy milyen hátországa, többsége van az adott település polgármesterének. Győrben adott volt a helyzet: csupán egy MSZP-s politikus van a közgyűlésben, a volt ellenfelem, és egyetlen DK-s ül ugyanabban a testületben, Borkai Zsolt volt ellenfele. Gyakorlatilag nincs ellenzéki frakció. Reménytelen helyzetbe került volna a város, ha nem én nyerem a választást.

– A korábbi interjúnkban elhangzott, hogy győzelme esetén, ha egy ellenzéki előterjesztés a város érdekét szolgálja, azt meg fogja a közgyűlés szavazni. Úgy tudom, már volt is példa ilyesmire.
– Egészen pontosan mind a négy javaslatát elfogadtuk a szocialista képviselőnek, amiket a költségvetési vitában  előterjesztőként tett.

– Meg is szavazta a közgyűlés?
– Miután befogadtam előterjesztőként, természetesen meg is szavazta a közgyűlés mindet. Van viszont egy pikantériája a történetnek. Ön szerint végül vajon ki nem szavazta meg?

– Mindjárt kiderül.
– Az az MSZP-s képviselő, aki beterjesztette. Arra hivatkozott, hogy én mint a költségvetés előterjesztője, egyenként befogadtam a javaslatait, és nem az ő egyben beadott előterjesztését szavaztuk meg. Ennek az volt az oka, hogy nem volt megfelelő minőségű az előterjesztése, rossz forrást jelölt meg, hiányt okozott volna a költségvetésben. Ez talán a zavartságot mutatja részéről. Miközben én nem azért fogadtam be a javaslatait, mert be akartam váltani az ígéretemet, hanem mert jó javaslatok voltak. Kicsit kidolgozatlan, de hasznos ötletekről van szó, amelyek Győr város fejlődését szolgálják. Minden ígéretemet betartottam eddig is és így lesz ezután is.

– Ha már a közgyűlés szóba került: kevés olyan nagyváros lehet idehaza, ahol egy ilyen esemény során masszív rockzene zeng a Városháza dísztermében. Mit szólnak a politikustársak ahhoz, hogy a műtő hangulatát becsempészte a közélet terepeire is?
– Egészen konkrétan AC/DC szólt a közgyűlés előtti percekben, például a TNT című számuk.

– Mostantól mindig így lesz?
– Amíg én leszek a polgármester, igen. Ennek van egy jelképes oldala is. Úgy fogalmaztam a múltkori közös beszélgetésünk során, hogy levesszük az öltönyt, nyakkendőt és felhúzzuk a munkásruhát, bakancsot. Természetesen megadjuk a tiszteletet minden esetben, de

ez egy munkahely, számomra pedig a munkavégzést a dinamikus zene segíti pörgetni. Olyasmi ez, mint az indulók, amik motiválják az embert.

– Egy kicsit visszakanyarodtunk a focihoz: ingujjat feltűrni, elszánt munka, teljesítmény, eredmény.
– Pontosan. Az AC/DC nevében ráadásul az egyenáram és a váltóáram szerepel, ami az energiáról szól. Ami a visszajelzéseket illeti: nem hallottam kritikát, bár amióta polgármester vagyok, a negatív visszajelzéseket nem nekem mondják. Egyébként már az első polgármesterként töltött napomon nekikezdtünk a komoly munkának: a Püspökerdőt és a marcalvárosi kiserdőt védettség alá helyzetük, illetve megalakítottuk a korábban Győrben nem létező környezetvédelmi bizottságot.

– A két említett terület levédése képletesen szintén gyomlálásnak tekinthető?
– Szemet vetettek ezekre a területekre építési vállalkozók, s bár Győrben építeni jó dolog, csak nem a zöldterület rovására kell ezt megtenni. Ezzel a döntéssel azt üzentük, hogy innentől Győrben csak olyan beruházás valósulhat meg, amelynek során maximálisan figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat. De nem csupán a fák megóvásáról van szó. A kampány során szembesültem azzal, hogy egyes utcákban annyira besűrítették az épületek közé az úttest szélességét, hogy sem járda, sem kerékpárút nem fér el ott. Ilyen terv mostantól nem kaphat építési engedélyt. A gyomlálás e téren nem csupán városépítést jelent, hanem az élhetőség ellen dolgozó folyamatok felszámolását is.

– A médiában azt a fotót is felkapták, amin szalagot vág át, csak éppen olló nélkül. Alkalmi eszközhiányról lenne szó, vagy az olló is a nyakkendő sorsára jut?
– Számos hasonló fotót tudnának mutatni a munkatársaim. Nem véletlenül nem használtam ugyanis ollót azon a bizonyos átadási ünnepségen. Minden ilyen alkalom egy szimbolikus kapukitárás, maga a szalag is csak jelkép, amit semmi értelme szétvagdosni sok apró darabra – ahogy a célba érő futó sem szakítja darabokra a célszalagot. Ahogy eddig, úgy a jövőben sem fogok ollót használni ilyen ünnepségeken, nem is akarom zsebre tenni, hazavinni az átadáskor alkalmazott szalagok egy-egy darabját. Ezek az ünnepek nem az avatókról, hanem a használókról, a fejlesztésekről és fejlődésről szólnak. A protokoll szerint sem kötelező fizikailag átvágni a szalagot.

– Egy politikai újságíró valószínűleg azzal a témával kezdte volna ezt az interjút, amit én sem hagyhatok ki. Azzal, hogy lecserélődött a polgármester, vajon véget ért-e az a korszak, amit „győri polip” kifejezéssel illettek a közbeszédben?
– Ez a győri polip annyira tágan lett értelmezve, hogy a választási kampány során még engem is bele próbáltak rajzolni az összképbe, holott semmi közöm nem volt az egészhez. Kampányszövegnek kiváló volt. A polip összefonódásokat jelképez, amellyel szemben azt ígértem, és talán néhány hét után ezt már látják is az emberek, hogy egy nyitott Városházát szeretnék megvalósítani. Ezt azt is jelenti, hogy a hozzáférhetőség egységes lett a város vállalkozásai, lakói, beruházói számára. Nincsenek kivételezettek. Éppen ma is ajánlottak nekem valakit egy pozícióba, amin jót nevetett a kabinetfőnököm. Merthogy

eddig akárkit ajánlottak, sőt, minél többen ajánlották, annál kisebb volt az illető esélye az adott pozícióra. Nálam nem igazán működik a beajánlás. Munkára lehet jelentkezni, minden feladatkört nyíltan meghirdetünk, a teljesítmény számít. Ugyanakkor az is tény, hogy megváltunk néhány embertől.

– Ilyen egyszerűen le lehet zárni egy korszakot?
– Hogyan lehetne másképp?

dcsa03.jpg

– Az a minimum, hogy az előnytelen, túlköltekező szerződéseket fel kell bontani.
– Az ilyen szerződések felbomlottak. Szoktak első száz napról beszélni a politikában, de én nem vártam ennyi ideig, nem húztam az időt. Minden szerződést elolvasok, mondják is, hogy elég lassan megy az aláírás mostanában. Dobtam vissza közbeszerzést is, mert úgy láttam, nem helyénvaló, ha három pályázó közül kettő nem adja be a hiánypótlást, és épp a legdrágább ajánlatot tevő adta be, így ő nyert volna. Körülbelül háromszor hozták vissza megszokásból elém, hogy írjam alá, különben kétmilliós büntetést kell fizetnünk. Én viszont úgy gondoltam, hogy a becsületem és a város becsülete megér ennyit, be is fizettük a büntetést, az a közbeszerzés érvénytelen lett. Lassan épülnek le a régi reflexek, de én szeretem az egyenes utat. Előfordul, hogy valaki nem érti, mint az ETO focistái esetében láthatjuk. Mindent félre lehet magyarázni, de én az egyszerű dolgokat szeretem. Nemrég leszedtünk például egy márványtáblát a Városháza előterében, amivel kapcsolatban aztán nemtetszést fejezte ki a korábbi – egyébként sikeres – szocialista polgármester, aki tanácselnökként is szerepel azon a táblán. Győr város elöljárói voltak felsorolva ezen a márványlapon az 1900-as évekről kezdődően, s nem Balogh József miatt vetettem le, ahogy ezt ő szóvá tette, hanem mert egy Karsai nevű tróger szerepelt ezen a táblán, aki nyilas volt. Úgy gondolom, hogy akinek a regnálása idején embereket lőttek a Dunába Győrben, s akinek a tevékenysége hozzájárult, hogy a város lakosságának egy jelentős részét internálták, annak a nevét kulturált országban nem szabad márványtáblán megörökíteni. Rendkívül arcátlan dolognak tartom, hogy ez a tábla eddig a helyén maradhatott, már 20 éve is tiltakoztam ellene. Külön döbbenet, hogy egy MSZP-s volt polgármesternek mennyire elfogadható – és nyílt levélben mentegeti vagy bagatellizálja – egy szélsőjobboldali politikus tevékenységét. Ezt látjuk ma Magyarországon: a jelenlegi ellenzékben össze nem illeszthető ideológiák fognak össze, ami nem kormányképes erő, hanem csak a hatalom megszerzése utáni vágy tartja össze őket.

– Utolsó kérdésem az orvoshoz szól. A hagyományokkal szakítva Győrben is zárt körű lesz a nemzeti ünnep, így a díszpolgári címek, Pro Urbe- és sajtódíjak átadása is a nyilvánosság kizárásával történik majd. Mit üzenne a koronavírus járványának közeledése kapcsán Győr és az ország polgárainak?
– A nemzeti ünnepel kapcsolatos döntést teljesen racionálisnak tartom, ami az operatív törzs javaslata volt, s úgy gondolom, polgármesterként meg kellett fogadnom. Orvosként azt mondhatom: Magyarországon jelenleg nincs járvány, hiszen néhány fertőzöttről tudunk – egy közepesebb influenzajárvány ennél sokkal több embert érint. Más fertőző betegségekhez hasonlóan itt is az idős betegek a legveszélyeztetettebbek, illetve a súlyos krónikus betegségekben szenvedők közül kerülnek ki a sajnálatos halálesetek, ami az influenzánál is így szokott lenni. Szerintem Magyarország, de a világ számára is ez egy főpróba: a védekezés fegyelmezettségre taníthat bennünket. Vegyük komolyan ezt a helyzetet, mossunk gyakran kezet, s tanuljuk meg, mit jelent az a kifejezés, hogy higiénia. Semmelweis országa vagyunk, az ő módszerével részben kiválóan lehet védekezni a koronavírus ellen is, noha a cseppfertőzés miatt önmagában nem elég az alapos kézfertőtlenítés. A főpróbát arra értettem, hogy ha kellően egészségtudatossá tudunk válni, később más, talán ennél is súlyosabb fertőzéseket is le tudunk majd küzdeni együtt.

A koronavírus elleni közös küzdelem igazából arra hívja fel a figyelmet, hogy figyeljünk oda másokra, mert aki magára ügyel, egyben mindenki másra is vigyáz.

Ezáltal megerősödhet a társadalom immunrendszere.

Beszélgetőtárs: Gégény István