Ez a cikk nem a koronavírusról szól!
SZEMlélek 2020. március 11.

Ez a cikk nem a koronavírusról szól!

Szent Görgy különös szent volt. „Vasszentnek” is nevezik, mivel olyan sok mindent képes volt elszenvedni. Legismertebb viaskodását egy legenda írja le, a sárkánnyal vívott harcról szól. Ez a történet a 11-12. században keletkezett, főleg a keresztes lovagok körében volt népszerű.

 image00013.jpg

Élt egy tóban, Líbia Silena nevű városának kapui előtt egy rettenetes sárkány. Ha éhes volt, egészen a városfalig hatolt, és mérgező leheletével úgy megrontotta a levegőt, hogy sokan belehaltak. A lakók úgy döntöttek, hogy minden nap két bárányt tesznek a tó mellé, hogy e csapást megszűntessék.

Amikor már alig volt bárány a környéken, azon tanakodtak, hogyan lakassák jól a szörnyeteget. Végül megegyeztek abban, hogy minden nap egy bárányt és egy embert áldoznak föl. Sorsot húzva döntik majd el, hogy férfi vagy nő, szegény vagy gazdag legyen-e az áldozat. Egyik nap a király lányára került a sor. A király keservében kegyelemért esedezett a népéhez. Aranyat, ezüstöt, fele királyságát ígérte, ha megkímélik lányát. Erre mérgesen így szólt a nép a királyhoz: „Oly sok gyermekeinket veszítettük el, te pedig megtartanád lányodat?” Még azzal is fenyegetőztek, hogy megostromolják a várat, és erőszakkal viszik el a királylányt. Amikor a király észrevette, hogy népe komolyan beszél, nyolc nap haladékot kért, hogy lányától búcsút vehessen. Ez a kívánsága teljesülhetett.

A királylány sírva elköszönt szüleitől, és királyi öltözetben, egyedül ment el a tóhoz. Ott leült egy kőre, sírva, keseregve várta a sárkány érkezését. Éppen arra lovagolt Szent György, és meghallotta a kesergést, leszállt a lóról, odament a lányhoz és megkérdezte, miért búslakodik. A lány így felelt: „Nemes lovag, menekülj erről az átkozott helyről, különben velem halsz, mert mindjárt jön a sárkány, hogy megegyen!” Azonban György így válaszolt: „Bízzál bennem, és én Isten nevében megsegítelek.”

Miközben még egymással beszélgettek, sziszegve előkúszott a sárkány a vízből. György ekkor fölpattant a lovára, keresztet vetett, és bátran vágtatott a szörnyeteg felé.

A történet vége pedig a győzelem és a hit elnyerése volt.

Nem szükséges, hogy aktualizáljuk.

Most álljon itt minden magyarázat nélkül, és tegyünk fel magunknak néhány kérdést!

Vajon amikor elfogy a "bárány", a vagyon, az élelem, mit teszünk?

Vajon nem adjuk-e oda egymást prédának akkor, amikor baj van?

Látjuk-e Krisztus hatalmát, ismerünk-e olyan embert, akinél felfedezhető, hogy az Ő erejét képviseli?

(Forrás: Plebaniatarjan.hu, kép: Kolozsvár, Szent György szobor)