Tokió 2020
GundelTakácsGábor 2020. március 25.

Tokió 2020

Megszületett a döntés: elhalasztják a Tokiói Nyári Olimpiai Játékokat. De a helyzet nem ilyen egyszerű.

tokyo1.jpg

A döntés nehezen született meg, de tulajdonképpen elkerülhetetlen volt. Mindazonáltal nem egyszerűen arról van szó, hogy egy sporteseményt későbbre halasztottak. Az olimpia – és vele együtt a paralimpia - elhalasztása sokkal többről szól.

Csak hogy érezzük a súlyát: eddig három nyári és két téli olimpia maradt el – éppen világháború volt. 1916-ban a nyári – akkoriban még nem volt téli olimpia –, 1940-ben és ’44-ben a téli és a nyári játékok is elmaradtak.

Érdekesség, és egyben mutatja a nyári játékok súlyát, hogy míg a téli olimpiák sorszámában a ’40-es, a ’44-es és a ’48-as téli olimpia is V.-ként szerepel, addig a nyári olimpiák sorszámában a ’16-os a VI.; a ’40-es a XII.; a ’44-es a XIII.; a ’48-as pedig a XIV. nyári olimpia, azaz annak ellenére van három nyári olimpiának saját sorszáma, hogy nem is rendezték meg.

Azóta is számos problémával kellett szembenézni – terrortámadás a játékok alatt, többszöri bojkott –, de soha nem találtak okot arra, hogy elhalasszanak, vagy pláne ne rendezzenek meg egy olimpiát. Az 1972-es müncheni olimpia programja is mindössze egyetlen nappal csúszott a palesztin terroristák támadása után, melynek során a kora reggeli támadástól a késő esti végkifejletig 11 izraeli sportoló, 5 terrorista és egy német rendőr vesztette életét. A másnapi gyászszertartás során hangzott el a NOB akkori elnöke, Avery Brundage híres mondata: „The Games must go on”, azaz a Játékoknak folytatódni kell. És már aznap folytatódott is.

Mindezek fényében tudjuk igazán érzékelni, hogy mekkora súlya van az idei olimpia elhalasztásának. Számos szempontot kellett figyelembe venni:

• A halasztás nyilvánvalóan presztízsveszteség az olimpiák fent vázolt története ismeretében, ugyanakkor nyereség humanitárius szempontból.

• Nyilvánvalóan óriás szervezési és gazdasági vonzata is van a halasztásnak, melyet jobb lett volna elkerülni. A legszerényebb becslések szerint is 10-15 százalékkal növekednek a rendezési költségek. Ugyanakkor egy több ország és számos szurkoló távollétében idén megrendezett olimpia valószínűleg nagyobb gazdasági veszteség lett volna, mint a teljes értékű jövő évi játékok.

• Gondot okoz, hogy számos sportágban még nem fejeződtek be a kvalifikációs versenyek, és még ezeket is be kéne zsúfolni a július 24-én kezdődő esemény elé.

• Azzal is számolni kell, hogy 2021 nyarán már tele van a sportnaptár, többek között az atlétikai és a vizes világbajnokság is ekkor került volna megrendezésre. Ám a halasztásról szóló döntés következtében a 4 éves olimpiai ciklusokban gondolkozó sportágak versenynaptárát át kell tervezni – valószínűleg egészen a 2024-es olimpiáig.

• Az is gond, hogy a legtöbb sportoló felkészülése komoly akadályokba ütközik jelenleg. A rosszul felkészült sportolókkal vívott versenyek sportértéke pedig méltatlan egy olimpiához.

• Nyilvánvalóan pillanatnyilag azt sem lehet tudni, hogy a járvány mikorra fejeződik be az egész világon. Márpedig nem lehet azon az alapon bizonyos országokat, kontinenseket kizárni, hogy ti ne gyertek, mert még betegek vagytok. Afrikában és Dél-Amerikában például még viszonylag kevés esetet regisztráltak, ki tudja, hogy miképpen alakulnak majd az események. De Európában és Észak-Amerikában sem lehet még látni a végkifejletet.

Ha pedig egyetlen olyan ország is van, amelyiknek nem garantált az optimális felkészülést követő részvétele, akkor nem sportszerű megrendezni az olimpiát.

• Arról se feledkezzünk meg, hogy egy járvány szempontjából egy olimpia a legjobb táptalaj! A világ minden tájáról érkezik több százezer ember egyetlen, amúgy is zsúfolt városba, együtt vannak jó 2-3 hétig, majd mindenki szépen hazautazik. Ezt nem engedhetjük meg magunknak addig, amíg a veszély maradéktalanul el nem hárul.

• A döntés meghozatalában azonban a legnagyobb súllyal a sportolók és a nemzeti olimpiai bizottságok nyomása játszott szerepet. Pedig sok-sok sportoló, edző, sportszakember és sportvezető munkája megy veszendőbe, válik az élete egzisztenciálisan bizonytalanná. Miközben a NOB négy hét haladékot akart adni magának a végső döntés meghozatalára, több sportoló is kijelentette, hogy szerintük el kéne halasztani az olimpiát, több ország pedig jelezte, hogy ők nem fognak részt venni a játékokon. A NOB-nak gyakorlatilag nem maradt mozgástere: mindössze két nap telt el a négy hétből és megszületett a halasztásról szóló döntés.

Végeredményben az egyes emberek egészsége, biztonsága felülkerekedett politikai, gazdasági és presztízsérdekeken – nem kis dolog ez manapság.

Békeidőben ennél nagyobb horderejű döntés még nem született a sport világában.

Hogy mit tanít nekünk ez a járvány, az jó kérdés – még nem jártuk ki ezt az iskolát. Kezdjük ugyan kapizsgálni, hogy valami örökre megváltozott, de még sokat fogunk gondolkodni magunkról és az életről, mire a vírus lecsillapodik. Azt azonban már biztosan megtanultuk, főleg itt, Európában, hogy a mostanáig biztonságosnak vélt életünk igenis törékeny és sérülékeny. A maradandó érték pedig nem az üzlet – az olimpia ma már az egyik legnagyobb üzlet a világon –, hanem kinek-kinek az élete. Ezen kívül nincs semmi, ami szent és sérthetetlen. Az olimpia sem az.

Csak az önirónia, a remény és a büszkeség maradt: meg fogjuk rendezni az olimpiát, de 2021-ben is úgy fogjuk hívni, hogy Tokió 2020.

(Illusztráció: dailymail.co.uk)