Varga Judit: A rendkívüli jogrend célja a közösség védelme
Gégény István 2020. március 27.

Varga Judit: A rendkívüli jogrend célja a közösség védelme

Az igazságügyi miniszter család és hivatás kapcsolatáról, a nők különleges szerepéről, a környezettudatosság nemzeti egységéről és a jogi pálya szépségéről is nyilatkozott a SZEMléleknek.

01_14.jpg

– Rendkívüli időszakban beszélgetünk, Ön pedig amellett, hogy miniszterként végzi a feladatát, édesanya, feleség is. Miként éli meg a mostani veszélyhelyzetet?
– Mindig optimistán élem meg a nehéz helyzeteket, erre neveltek a szüleim. Amikor összetört valami a házban, az édesanyám, aki szerintem egy angyal személyiségével rendelkezik, hiszen mindig mindenben igyekezett a jót meglátni, azt mondta, hogy ezzel múljon el a baj. Inkább ez a tárgy törjön össze, csak egészség legyen, szeretet és béke. Ennek a légkörnek köszönhetően az én személyiségem is úgy alakult, hogy mindenhez jobban szeretek a „félig tele” szemlélettel közelíteni. Ez egy olyan válsághelyzet, amit abszolút komolyan kell vennünk: minden országra hat, valamilyen szinten a Föld minden lakosát érinti. Egy felelős kormánytag így közelíti meg a mostani állapotot. Ahogy a miniszterelnök úr is mondta: minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb határozottságra, higgadtságra, türelemre van szükség. A jelenlegihez hasonló helyzetek segíthetnek abban, hogy fel tudjuk ismerni, mi a lényeges, mi az igazán fontos – akár az emberi, akár a politikai vitáinkra is gondolva.

Most a túlélés ösztönének, az egymásra való odafigyelésnek, a segítségnyújtásnak kell előtérbe kerülnie. Úgy tapasztalom, egyre többen próbálják a jó oldalát meglátni ennek a rendkívüli helyzetnek.

– Számomra is úgy tűnik, hogy nagyon jó arcát mutatja a társadalom, rengeteg kreatív ötlettel, hasznos tanáccsal látják el egymást az állampolgárok, szülőként magam is számos segítséget kapok más szülőktől. Ha nem lenne ez a veszélyhelyzet, úgy tettem volna fel az előző kérdést, hogy miként képes egyszerre helytállni miniszterként egy eddig markánsan férfiasnak tűnő kormányzati közösségben, eközben feleségként, édesanyaként is jelen lenni szerettei körében, sőt, magánemberként saját magára is időt szánni. Nem tűnik könnyű feladatnak.
– Egy nőnek, függetlenül attól, hogy mi a foglalkozása, onnantól, hogy beköszönt a családos élet, sokrétű figyelmességre van szüksége, hogy „túléljen” a mindennapokban. Otthon száz százalékosan kell teljesítenie, mert a gyerekek azonnal észreveszik, ha az édesanyjuk nem figyel rájuk. Egy farsangi jelmez beszerzése ugyanolyan eleme egy képzeletbeli táblázatnak, mint az, hogy beszerezzem a mosószert, vagy megírjak egy kormányzati előterjesztést. A nagy terhelés miatt gyorsan megtanulunk jól szervezni, különösen a logisztikát illetően, megtanuljuk a fontosat a nem fontostól azonnal elválasztani. És ha már a fontos dolgokról beszélünk: amikor az ember átéli, hogy milyen anyának lenni, életet adni, ahhoz fogható csoda nem sok van az életben. Onnantól kezdve minden könnyedebb akár a munkahelyen, akár az élet más terepein. Ez a csoda ugyanis annyira jelen van a mindennapjaimban, hogy nem tudok akár egy nehéz helyzetet is nem ennek a fényében megítélni. A családom békéje, hogy szeretetben, boldogan éljünk, ez a főszabály, ehhez képest minden leginkább „munka”, amit meg kell oldani, egységnyi időt kell rá szánni. Arra törekszem, hogy ha lehet, mindenki jól járjon. Keresem a kompromisszum lehetőségét, és szeretek úgy nyerni, hogy közben valahogy a másik is jól érzi magát.

– Képzeljük el a helyzetet, hogy Ön épp fontos állami ügyet intéz, amikor érkezik egy telefon, hogy valami baj történt odahaza! Mi következne?
– Brüsszelben éltünk, ahol még a nagyszülőkre sem számíthattunk, így az volt a fő szabály, hogy mindig megoldjuk az előttünk álló 24 órát. A férjem egy miniszteri delegációt várt a külképviseleten, ami az egyik legfontosabb pillanat egy diplomata életében, eközben én Hölvényi György EP-képviselővel tartottam a repülőtérre. Ekkor csörgött a telefon: az óvodából hívtak, hogy valaki vigye el a gyereket a kórházba, mert betört a feje, össze kell varrni. És meg tudtuk oldani. A férjem a fogadás legfontosabb pillanatai után elszaladt a fiamért, elvitte a kórházba, utána még begyűjtötte a másik két fiunkat is. Segítenek a kollégák, segít a jó Isten, a szomszéd… Nem kell ezt túlgondolni, nem a rossz dolgokra kell készülni, hanem az van a szemem előtt, hogy mindig megoldódnak az ilyen helyzetek!

9_13.jpg

– Miután többször elhangzott Brüsszel neve, említsük meg, hogy mivel foglalkozott, mielőtt a kevéssé ismert háttértevékenységből berobbant a magyar közélet élvonalába! Azt is mondhatnám, végre úgy beszélgethetek egy miniszterrel, hogy előtte a főnöke is adott már nekem interjút – a már említett Hölvényi György európai parlamenti képviselőre gondolok. Korábban ugyanis az ő munkatársaként dolgozott a belga fővárosban, de Áder Jánost is segítette azelőtt, hogy kinevezték volna köztársasági elnöknek.
– Magam is hirtelen fordulatként éltem meg a miniszteri kinevezést, nem készültem tudatosan ilyen megbízatásra. A kérdés kapcsán elsősorban az fogalmazódik meg bennem, hogy

azokért a nőkért, háttéremberekért is dolgozom, akik akár 10 évig otthon vannak a kisgyermekeikkel. Ez nem jelenti azt, hogy ne teljesítenének, legfeljebb ezt a társadalom nem látja. Szerintem rendkívül igazságtalan, ahogy a gyermekeiket nevelő anyákra tekintünk, akik egyesek szerint csak otthon ülnek és unatkoznak.

Brüsszelben szakpolitikusként dolgoztam, a környezetvédelem volt a területem, ahová Áder János vett fel először dolgozni, amikor 2009-ben EP-képviselő lett. Együtt fedeztük fel a brüsszeli világot és a környezetvédelem nemzetközi együttműködéseinek a terepét. Nem véletlenül lett belőle „zöld” elnök, hiszen látta, milyen nagy jelentősége van az összefogásnak, a környezet védelmének. Rendkívül izgalmas volt a munkám, amikor nemzetközi közegben megtanultunk magas színvonalon dolgozni – mindeközben nagyon jó volt magyarnak lenni. Ez volt talán a legszebb ebben az életmódban: ha egy nemzetközi közösségben te vagy az egyetlen magyar, akkor te vagy az ország, te képviseled a magyarokat. Ez hatalmas felelősség is, amit nagyon szerettem. 2018 áprilisában hívott Gulyás Gergely miniszter úr, hogy jöjjek haza EU-s államtitkárnak. Akkoriban már egy ideje gondolkodtunk azon, hogy miként lenne jó hazajönni, mert magyarként, magyar szívvel nem jó két világ közé szorulni.

– Nyilván tőle kellene megkérdeznem, de Ön ül velem szemben: mit szól a férje ahhoz, hogy a felesége sikeresebb, ismertebb, fontosabb pozícióban dolgozik nála?
– A sikert én egyáltalán nem pozícióban mérem. A siker nekem azt jelenti, hogy mindenki legyen boldog, teljesítsen maximálisan a szakmájában, találja meg a helyét. A férjemtől sok támogatást kapok, nagyon jól ismeri, figyeli a közéletet, régebb óta jelen van ebben a világban, látja a politikai mozgásokat. A Sargentini-jelentésre való magyar reagáláson a férjem kezdett dolgozni diplomataként, majd én folytattam a munkáját idehaza államtitkárként. Mind a hazai, mind a nemzetközi vitában sokan elítélték a magyar kormány álláspontját, de mindig fontosnak tartottam elmondani, hogy annak ellenére, hogy a mi véleményünk egyelőre kisebbségi álláspont a világban, ez egy legitim álláspont. Önazonos a politikánk, az irány, a keresztény értékek alapján való politizálás egyértelmű egy olyan világban, ahol egyre több az álszentség, egyre szorongatóbb a politikai korrektség nyelvi bilincse.

– Ha már szóba került a környezetvédelem ügye, hogy látja, vajon létrejöhet-e pártokon átívelő egység ebben a témában? Hiszen számos ellenzéki párt nyilvánvalóan alapvetően egyetért azzal, sőt, jó ideje hangoztatja, ami a miniszterelnök által nemrég meghirdetett akciótervben szerepel. Még Ferenc pápa is átfogó cselekvést sürget e téren, amelyhez a Laudato si’ kezdetű enciklikája fontos támpontot adhat.
– Kilenc évig voltam klímapolitikai tanácsadó az Európai Parlamentben, mégsem a politika szempontjából közelíteném meg ezt a kérdést. Rengeteg adatot ismerek, hosszú éveken át a magyar álláspontot képviseltem a viták során, s abszolút megnyugodtam abban, hogy jó konzervatív kormányként jó úton járunk, nem hősködünk a tetteinkkel, hanem haladunk előre. Nem szép szó, de irritáló számomra, ha bizonyos pártok azt a hatást keltik, mintha ők lennének az egyedüli letéteményesei a Föld megmentésének.

Vitán felül áll, hogy mindenki azon dolgozik, hogy megőrizzük a bolygót a jövő generációi számára. A néppárttól a szocialistákon át mindenki ezen dolgozik.

– Ha az Európai Parlamentről beszélünk, létezik ott zöld frakció is.
– Valóban. Nagyon agresszívak, erősek. Egyetlen előnyük, hogy nem fenyegeti őket a kormányra kerülés és a szavaiknak ritkán van következményük. Nekik nem kell másnap a munkavállalók szemébe nézniük, akikre hatással vannak a döntések. Nem mindegy, hogy mikor, mennyire felelősen hozzuk meg az ilyen döntéseket, s mindezt mennyire használjuk a saját politikai tőkénk kovácsolására. Erre vonatkozóan régóta következetes, mérsékelt konzervatív álláspontot képviselt a néppárt. Nem az menti meg a természetet, hogy van-e külön környezetvédelmi miniszter, hanem az, hogy minden intézkedés mögött jelen van-e az a szemlélet, hogy csökkenteni kell a káros anyagok kibocsátását, támogatni kell a megújuló energiát, vigyázni kell a természetre. Nagyon örülök, hogy szóba került a Laudato si’, hiszen még én elemeztem a főnökömnek az enciklika tartalmát, s nagyon fontos az az elem, hogy a teremtett világért vagyunk felelősek, vagyis az egyén felelősségére is rámutat a pápa. Változtassunk a szokásainkon, lépjünk ki a komfortzónánkból, nagyobb figyelmet érdemelnek a kisközösségek. A kérdésben megfogalmazott remélt konszenzusnak nem politikai alapúnak kell lennie, hanem a gazdasági racionalitás talaján kellene állnia.

2_34.jpg

– Vajon társadalmi szempontból, állampolgári szempontból válhat-e nemzeti minimummá a környezettudatosság?
– A kormány akciótervén látszik, hogy a praktikus oldalról közelíti meg a témát: legyenek tiszták az erdők, a folyók, a levegő és tartsuk tiszteletben az élővilágot. Nem hangzatos távlati klímaambíciók fogják megmenteni az adott területet Európában, hanem a lokális cselekvés. Ugyanakkor felelősséget is megjelöl ez az akcióterv, rámutatva, hogy a nagy szennyezők arányaiban több változást érhetnek el. De a visszaválthatóság elterjesztése ugyanilyen fontos törekvés. Nagyon fontosak az egyéni döntések, a politikának pedig ott van felelőssége, hogy olyan megfelelő kereteket hozzon létre, amelyekben a fogyasztó csak jó döntéseket hozhat.

– A magyar kormány egy egészen más típusú döntést hozott azzal, hogy veszélyhelyzetet hirdetett ki. Ha jól tudom, a rendszerváltás óta eddig még nem volt erre példa. Mitől különleges a jelenleg érvényben lévő különleges jogrend és miért volt szükség a bevezetésére?
– Az Alaptörvény 48. szakaszától kezdődnek a rendkívüli jogrend szabályai. Alapvetően háborús állapotra vonatkoznak ezek a szabályok, egy kivétellel, amikor nem fegyveres konfliktus idézi elő a rendkívüli helyzetet, hanem egy elemi erő, ipari katasztrófa, természeti katasztrófa. Ilyen a mostani járvány is. Ha a jog nyelvére akarjuk ezt lefordítani: hiába van kétharmados többsége egy kormánynak, nem biztos, hogy mindent törvénnyel lehet szabályozni, mert nincs mindig idő a törvényalkotáshoz szükséges egyeztetési folyamatokra. Egyik napról a másikra kell átállni a digitális oktatása, vagy dönteni arról, hogy ki léphet be az ország területére. Amikor egy közös veszélyhelyzet van, ami az élet- és vagyonbiztonságot érinti akkor olyan rugalmas jogalkotásra van szükség, amely egyébként mind időben, mind hatályában keretek közé szorítja a kormányt. Ezért nagyon fontos, hogy az Alaptörvény szilárd kereteket ad, és a katasztrófavédelmi törvény meghatározza, hogy ebben a helyzetben mit és hogyan tehet meg a végrehajtó hatalom azért, hogy védje az állampolgárok egészségét és a közösséget.

– Olyan gyorsan változik tehát a helyzet, hogy azt a normál törvényhozási renddel nem lehetne lereagálni?
– Van a békebeli jogrend és a rendkívüli jogrend. A békebeli jogrendben nagyon sok garancia védi a személyes szabadságot, az állampolgárok különböző érdekeit, így

az egyéni érdekek békeidőben jobban előtérben vannak. Egy rendkívüli helyzetben azonban a közösség érdekei kerülnek előtérbe, az a közösség érdekében hozott azonnali intézkedések felé billen.

Ahhoz, hogy ezt megtehesse a végrehajtó hatalom, szükség van felhatalmazásra, s ebben a rendkívüli helyzetben a kormány rendeletekkel eltérhet bizonyos törvények alkalmazásától, vagy felfüggesztheti egyes törvények alkalmazását. Ez maga a rendkívüliség.

– Akciócsoportok is felálltak ebben a rendkívüli helyzetben, Ön például a Rendkívüli Jogrendi Szabályozásért Felelős Akciócsoport tagja. Szívből remélem, hogy nem leszünk kénytelenek megtanulni ezt a nevet. Mivel foglalkozik ez az akciócsoport, mit vehet észre az Önök munkájából a társadalom közössége, vagy esetleg akkor dolgoznak jól, ha minél kevesebbet veszünk észre a tevékenységükből?
– Utóbbi a célom. Amikor átvettem a minisztériumot, azt kértem a kollégáktól, hogy legyünk egy unalmas minisztérium. Vagyis az emberek ne vegyék észre, hogy dolgozunk, a jogszabályok célja ugyanis az, hogy kiszolgálják az állampolgárokat. Most is erről van szó: ahogy megszületik a politikai döntés, az a lehető leggyorsabban kerüljön jogi formába, azt adja ki a Magyar Közlöny. Ugyanis a kihirdetéssel lesz hatályos az állampolgárokra, hiszen onnantól van lehetőségük megismerni egy norma tartalmát. Egyébként a rendkívüli jogrendben a közmédiában is lehetőség van kihirdetni jogszabályt.

– Ezt akár Facebook által is meglehet tenni?
– Nem, csak a közmédiában. Így szól a jogszabály.

02_7.jpg

– Noha a beszélgetésünk idején még befelé tartunk a folyamatba, de képzeletben lépjünk túl a járványon! Amikor visszatérünk a békebeli jogrendhez, mit lát fontos, mielőbb elvégzendő feladatnak a magyar igazságügyben?
– Mivel uniós ügyekért is felelek, ott is sok tennivalót látok, de maradjunk most a klasszikus igazságügyi területeknél! Egyrészt szükségesnek látom a jogi versenyképesség további segítését: cégeljárási reform, csődkoncepció, a jogszabályok rugalmasabbá tétele. Ez azt szolgálja, hogy a magyar vállalkozások minél kedvezőbb környezetben tudjanak gazdasági tevékenységet végezni. Emellett továbbra is azon dolgozom, hogy megszűnjön a túlszabályozottság. Politikai programként két nagy területet tudok megjelölni. Az egyik a Digitális Szabadság Bizottság, ahol alapjogi szempontból közelítünk ahhoz, hogy mi történik a digitális térben, s az a célunk, hogy ott is érvényesüljön a jogállamiság, érvényesüljenek a személyes szabadságjogok, megvalósuljon a fogyasztóvédelem, vagyis ne tudjon egy techóriás egy párhuzamos jogrendet kialakítani az országunk területén. Konkrétan arról van szó, hogy amikor rákattintok bizonyos feltételek elfogadására, lehet, hogy olyasmihez adom a hozzájárulásomat, ami nem egyeztethető össze a magyar jogrenddel. Felmerülnek adózási kérdések, nemzetközi jogi dilemmák, szabadságjogi kérdések – például egy hírfolyamban milyen algoritmus alapján milyen információkat tálal egy rendszer az olvasó elé, ezáltal befolyásolva a véleményét. A másik nagyon fontos terület az áldozatsegítés.

2020 az áldozatsegítés éve az Igazságügyi Minisztériumban, melynek keretében megduplázzuk az áldozatsegítő központok kapacitásait, amelyre több száz millió forintot költünk idén.

Célunk, hogy aki erőszakos bűncselekmény áldozatává vált, tudja, hogy ebben a krízishelyzetben hova fordulhat. Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonal (06-80-225-225) volt a legkeresettebb magyar áldozatsegítési szolgáltatás: több mint 12 ezer hívást fogadott a múlt évben, emellett az Igazságügyi Minisztérium budapesti, szombathelyi és miskolci áldozatsegítő központjai mintegy 2700 ügyfélnek segítettek. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a területtel foglalkozó állami szervek, alkotmányos intézmények mellett a civil szervezeteket is bevonjuk ebbe a komplex munkába. Február 27-én tartotta első ülését az Igazságügyi Minisztérium keretein belül Családjogi Civil Munkacsoport, amelyen mintegy kéttucatnyi civil szervezet értékes javaslatait vitattuk meg. Továbbra is az a törekvésünk, hogy a zéró tolerancia jegyében senkinek ne kelljen bántalmazást elszenvednie Magyarországon.

– Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy nem csupán a szavaival találkozom, de látom azt a lelkesedést is, ami sugárzik Önből, miközben ezekről a témákról beszél. Eddig őszintén szólva nem tartottam szerethető szakmának a jogi pályát, de kezd megváltozni a véleményem.
– Jogásznak lenni nagyon jó – mindenkinek ajánlom, aki pályaválasztás előtt áll, hogy bátran próbálja ki ezt a területet. Miniszterként elkötelezett vagyok a jogászképzésért, különösen a vidéki képzőhelyek fejlesztéséért. Ezt már az elődöm, Trócsányi László is egy pénzügyi alap megteremtésével bebiztosította. Ha valakit érdekel az élet sokszínűsége, akkor nagyon jó választás a jogi pálya. Akár ügyvédként, akár bíróként, ha olyan üggyel találkozunk, ahol két fotóművész, vagy két kőműves vitázik, akkor hirtelen bele kell tudnunk ásni magunkat az adott szakmába. Meg kell ismernünk azt a világot, hogy a jogilag releváns információkat ki tudjuk szűrni. Amikor aktákat olvas egy jogász, valójában különböző világok csodáival ismerkedik, ez igaz a környezetvédelemre is. A jog mindennel foglalkozik, talán nincs is az életnek olyan része, amire ne vonatkozna valamilyen jogszabály.

– Különleges Húsvét áll előttünk – amit a maga népszokásaival, családi ünnepeivel valamiképp mindenki megünnepel. Idén várhatóan rendkívüli lesz a Húsvétunk is. Jogi szempontból érdekes lehet ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódó jelenet, amikor Pilátus azon kérdésére, hogy mi az igazság, a halál kapujában álló, megkínzott Jézus nem felel semmit. Mit üzen ez Önnek?
– Ha az ember tisztában van az értékeivel, el tud számolni Isten felé.

Szükség van elcsendesedésre, önvizsgálatra, s ha a szándékunk jó, akkor nagyobb esélyünk van rá, hogy végül igazságosnak ítéljenek minket.

1_40.jpg

– Eddig jellemzően a keresztények böjtöltek Húsvét előtt, most azonban az egész társadalomnak lehetősége van az önmegtartóztatásra, elcsendesedésre, akár az élete rendezésére, az igazságosságot érintő önvizsgálatra.
– A mostani helyzetben talán könnyebb kizárni a zajt, elcsendesedni, befelé fordulni, ami elősegítheti ezt a szintézist, aminek köszönhetően igazságosabban élhetjük az életünket.

Beszélgetőtárs: Gégény István

(Fotók: Lambert Attila)