Ideje van a házimunkának, férfiaknak is
SzőkeTibor 2020. március 30.

Ideje van a házimunkának, férfiaknak is

Sok férfi nő fel különféle legendákkal és hiedelmekkel a lakás rendben tartásáról.

kuscheltier-4430906_1920.jpgAz egyik ilyen az öntisztító mellékhelyiség, ami mindig letörölgeti a csempéit meg a vécédeszkát és ki is súrolja.  Amire egyébként minek is van szükség, hiszen ők mindig beletalálnak. Mindennel. Disney mesefilmes tányérokat, evőeszközöket vizionálnak, amik önállóan behuppannak a mosogatóba és elmosogatják magukat. Mindezt énekelve. A főtt étel önmagát kevergeti és a házimunka nem munka, meg hát női mindenképpen. A lányok asszonyok, cselédek, bármik dolga volt, van és lesz is mindig.

Szerencsére egyre több férfi érzi szükségét annak, hogy önálló legyen a házimunkában is, és ne kényeztett gyermekként éljen a párja mellett.  

Nők közt is van rendetlen, és az sem út, hogy a lakás rendben van és tiszta, a fej és a lélek viszont piszkos és zűrzavaros. Kényszeres rendrakóvá és tisztaságmániásokká válhatnak azok, akiken sok hatalmat gyakoroltak kiskorukban és muszáj nekik kontroll alatt tartani a környezetüknek legalább egy részét, mert különben úgy érzik, szétesnek. Szomorú dolog ez, hiszen nekik mindennél, de mindennél fontosabb a rend látszata, mert ez adja meg a belső nyugalmukat. Mindig valamit törölgetnek, felmosnak, porszívóznak és minden más csak utána jöhet. Rajonganak a tisztítószerekért, mert a belső kosz létét fojtják el vele. Ami lehetetlen és még senkinek nem sikerült.

A férfiak között is bőven találunk kényszereseket, de még mindig ezerszer jobb, ha tisztaságmániás valaki, mintha alkoholista lenne, kevesebb kárral dolgozik, pedig ugyanúgy szerhasználó.

Az együttélést nagyon megnehezítheti mindkét fél számára, ha rend és tisztántartási igényük távol áll egymástól. Ugyanakkor kiváló fejlődési lehetőség (ahogy minden párkapcsolat), de embert próbáló. (ahogy minden párkapcsolat).

Tíz évvel ezelőtt, Dánia egy aprócska szigetén laktam hat hétig egy sátorban, hogy félig műanyag, de ízletes epreket szedhessek a prémium minőségre vágyóknak. Nem lévén gyakorlatom az ilyesmiben, egy hálózsák volt nálam, egy Biblia, meg két táskányi, mint utólag kiderült, felesleges holmi. Sokat tanultam ott arról, hogy mi nem kell az élethez, amiről azt hittem, szükséges. Aztán hazajöttem és pár hónap múlva már boldogan halmoztam tovább az „ez még jó lehet valamire” dolgaimat. A felhőtlen nomád élettől hamar eltávolodtam.

A takarítás és rendrakás sok férfitársamhoz hasonlóan szinte sosem volt dolgom, bár édesanyám igen sokszor morgott miatta, amiről arra következtettem, hogy ez a rendszer nem lehet túl igazságos. Nehezen lehet jobban kiszúrni egy gyermekkel (igen, a lányokkal is), mint úgy, hogy kiszolgálják gyermekkorukban őket. Tengernyi kellemetlenségtől meg lehet óvni egy embert, ha a korának megfelelő önállóságra szoktatjuk, neveljük. Ha ez nincs meg, maradnak a tévképzetek a házimunkáról.

30 is elmúltam, mire elért az a felismerés, hogy egy lakás nagyságát leginkább az mutatja meg, hogy mennyi dolog van benne, amit rendben és tisztán kell tartani.

Minél zsúfoltabb, annál nehezebb a dolgunk, annál több időt vesz el az életünkből.

Egy 200 négyzetméteres területtel is könnyen végezhetünk, ha csak néhány polccal és pár darab bútorral van dolgunk és lehet egy 50 négyzetméteres lakás hatalmas kihívás, amiben van 10 szőnyeg (természetesen különböző méretben és anyagban a nehezebben tisztántarthatóság miatt), falvédő, porcelánborjúcska, kisváza, nagyváza, könyvek és százféle kiegészítő, ami annyira mutatós, amennyire praktikátlan.

A gondos és takaros kis otthonok, nagymamáink mindennapi érintéseitől lettek azzá, amik. Mostanra ez azért is nehezen volt tartható, mert sem egymásra, sem a házra, lakásra nem volt (vagy inkább nem lett fordítva) elég idő.

A szeretetünk egyik megnyilvánulása az, hogyan bánunk a ránk bízott dolgokkal. Az otthonunk is egy hozzánk tartozó és sokat elárul az, ahogyan gondozzuk.

Vírustól felborított (vagy rendre utasított) életünkben most nem mondhatjuk, hogy nincs időnk többé. Sem férfi, sem nő és egyéb nemeknek sem lehet kifogása. Nincs kibújás, az összezártság magában rejti az otthonunk felfedezésének lehetőségét. Most lesz igazán látható, hogy mekkora felülete van a padlóburkolatnak és mekkora felszínt kell tisztán tartani. Egyre több olyan sarkot, mélyedést, bútor alatti és mögötti részt bebarangolhatunk, amiket a beköltözés óta nem láthattunk és zokogó poratkák milliószámra mehetnek végzetük felé. A lakásra fordított idő úgy hálálja meg magét, hogy szeretetteljes légkört teremt. Békességet és harmóniát áraszt. Nem kell ehhez Feng Shui, csak jól átgondolt térrendezés – ami a benne élők közös megegyezésén alapul.

spring-2955582_1920.jpg

Istennek hála mindez most egybe esik a tavaszi nagytakarítás idejével, ami tovább inspirálhatja a vállalkozó kedvűeket.

 A mi lakásunk könnyen rendben tartható, a gyerekszobát kivéve. Az egy másik világ, ahol rejtélyes módon minden nap egy kis forgószél pusztít és a fizikai törvények sem úgy működnek, mint az ún. felnőttek világában. Erősen hajlunk a minimalizmus felé, ami nem a modern és letisztult bútorokat jelenti, hanem azt, hogy igyekszünk olyan dolgokat beletenni az életünkbe, amik valós funkcióval rendelkeznek és egyszerűen rendben és tisztán tarthatóak. Már csak évek kérdése és minden így lesz.

Addig marad a szent törekvés az egyszerűségre, ami szerintünk nagyszerű.

 

Képek:pixabay