Az otthonlét 5 ajándéka
Gégény István 2020. március 31.

Az otthonlét 5 ajándéka

Mindenki másképp csinálja – nem mindenki éli meg ugyanúgy a kijárási korlátozás időszakát, de vannak adottságok, amikből egyként előnyt faraghatunk.

tarsas_1.jpg

Karanténba zárva lenni nem jó, és hiába vállaltad önként, a közösség érdekében, ám hosszú távon nyomasztó tud lenni a bezártság. De még ezt sem mindenki látja így, elég csak a két fiamra gondolni. Egyikük legszívesebben egész nap olvasna – a tanulást is beleértve –, ő érthetően nem esett kétségbe az elmúlt napok intézkedései miatt. A fivére viszont igazi örökmozgó, így vele nagyon sokat kell foglalkoznunk, hogy jól viselje az ismerős falak konstans közelségét, az iskolává is váló otthon funkcióbővülését. Van azonban sok dolog, aminek mindketten örülnek, s ilyen pozitív lehetőségeket bőségesen találhatunk felnőttek esetében is. Összegyűjtöttem öt ilyen adottságot, a lista természetesen szabadon bővíthető, továbbgondolható.

1. Végre van idő a halogatott teendők elvégzésére!

Pató Pál úr országában aligha akad olyan személy, akinek ne lenne egy képzeletbeli "egyéb" feliratú doboz az életében, amibe azokat a dolgokat, elvégzendő feladatokat pakolgatja bele szorgosan az évek során, amelyek ráérnek, "majd egyszer" sorra kerülhetnek. Némelyek egész halmot cipelnek, az akkurátusabbaknak az egész elférhet egy hátizsákban, de mindenkinek van "egyebe". Néhány ritka kivételtől – járvány idején extrém terhelésű szolgálattevőktől – eltekintve elérkezett az a bizonyos "majd egyszer" (nekik is van egyebük, de ez most a legkisebb problémájuk). Akik az otthonlétben elsősorban kihívást látnak, kezdjék csak nyitogatni azt a pakkot, mert akár még kincsekre is lelhetnek! Nem elsősorban klasszikus rendet rakásról van ugyanis szó, hanem értékek, hagyományok, örökségek leporolásáról, amelyekre eddig nem jutott figyelem, idő, pedig ezek is hozzánk tartoznak. Egyik ismerősöm lelkesen újságolta virtuális beszélgetésünk során: végre kibontakoztathatja azon vágyát, hogy alaposan fejlessze süteménykészítési képességét. Mivel Budapesten él, a munkába járás naponta órákat vett el az idejéből. Amit most megspórol, azt az időt nem egyszerűen a konyhában tölti, de kibontakozhat, másoknak is örömet szerezhet, fejlődhet. Nem feltétlenül óriási dolgokra, a legkevésbé sem fizikális nagytakarításra kell gondolni (bár ha annak jött el az ideje, nem érdemes tovább halogatni), apró halogatások bepótlása is boldogságot okozhat.

2. Elő a társasjátékokkal!

Egy játékkereskedőtől származó információ szerint hiába kevesebb ideig vannak nyitva, olyan értékesítési forgalmuk van, mint karácsony környékén.

Viszik a társasjátékokat, mint a... lisztet, papírgurigát. Az okot sem nehéz felismerni: játszani jó, sőt, hasznos, ráadásul az idő is könnyebben telik a falak között ilyen tevékenység közben.

A mi családunk polcairól is sorra kerülnek elő a színes dobozok, sokat kacagunk, stratégiázunk, s érdekes megfigyelni, miként fejlődünk – néha küzdelmek árán – saját személyiségünkkel. A játék, bizony, tanító hatással is bír, a karantén idején az önnevelés fontos eszköze lehet a társas szórakozás. De mihez kezdjen, aki egyedül van otthon? Az életünk minden szegletét behálózó virtualitás világában ez már aligha kérdés: rengeteg internetes közösségi alkalmazás, csapatjáték áll rendelkezésünkre, noha érdemes ezeket felelősséggel használni, leginkább ismerősökkel távjátszani.

3. Nem kéne valakit felhívni?

Hosszan tudnám sorolni, milyen sok kedves ismerősöm, egykori barátom került fel a mindennapi mókuskerék miatt a korábban emlegetett "egyéb" listára. Majd egyszer felhívom, majd egyszer ráírok, majd, majd... Majd egyszer aztán odáig jutok, hogy addig halogatom az ilyen kapcsolatok ápolását, míg el is feledkezem sokukról. Pedig most szinte senki nincs túl messze: gyakorlatilag egy telefonhívásnyira van tőlünk mindenki. Valószínűleg nem tud olyan hosszú ideig eltartani a jelenlegi veszélyhelyzet, hogy ne jusson akár minden napra valaki, aki örülne, ha rácsörögnék (idős, magányos ismerőseink bátran kerülhetne a sor elejére). Még indok sem kell, bőven elég a "rég halottam felőled, mi van veled, hogy vagy(tok)"... Ezzel ráadásul ajándékká válhatunk azok számára, aki nálunk nehezebben, vagy velünk együtt kihívósan éli meg a bezártságot.

4. Figyelj oda a saját környezetedre!

Gyakran épp azok kapják tőlünk a legkevesebb jót, avagy azokat szeretjük a legkevésbé, akik "papíron" a szeretteink. Házastárs, gyerek(ek), szülő(k), testvér(ek), közelebbi rokonok. A napi rutin egyik szomorú velejárója, hogy rendre ők viselik a munkahelyről hazahozott feszültség kivetülését, meg kiismertük/megszoktuk már annyira egymást, hogy félszavakon is ki tudunk akadni, mert biztos azt gondolta, már megint azzal jön, még mindig nem érti...

A minőségi idő képes rá, hogy a mennyiségi találkozások ilyen sorjáit, egyre nyiladozó repedéseit gyógyítsa, ápolja, a közvetlen kapcsolatokat karbantartsa.

Igaz, ami igaz: a karantén óriási lehetőséget kínál arra, hogy maradj otthon, és szeresd a családtagjaidat.

5. Beszélgess önmagaddal!

Tükörbe nézni nem mindenki szeret, pedig sok előnye van. Hamar kiderül, ha kócos a hajad, koszos a ruhád, maszatos az arcod – ezeket nem feltétlenül veszed észre, ha nem szembesülsz tényszerűen azzal, hogy hogyan nézel ki. A lelki tükör is ilyesféle alkalmatosság, ám annak használatához legalább három dolog kell: idő, elcsendesedés és szándék. Az első kettőt jellemzően magával hozza a kényszerű otthonlét, a harmadik rajtad múlik. Korábban autózás, városi séták alkalmával is igyekeztem minél több lehetőséget találni a befelé figyelésre, a saját érzéseim, vágyaim megismerésére, megértése, a lelkem frissítésére, tisztítására. Ez is egyfajta párbeszéd, amelyet alapvetően magunkkal folytatunk – hívő emberek Istent is be szokták kapcsolni ebbe a kommunikációba. Akár hiszed, akár nem: a magadra való odafigyelés, az én-idő biztosítása jobb, boldogabb emberré tehet, amelynek a veled kapcsolatba kerülők is örülni fognak.

(Illusztráció: purewaterpool.com)