Ferenc pápa levele az egyetemes alapjövedelemről – a teljes írás magyarul
SZEMlélek 2020. április 14.

Ferenc pápa levele az egyetemes alapjövedelemről – a teljes írás magyarul

A katolikus egyházfő a járvány utáni világ újjáalapozására tesz javaslatot Húsvétvasárnap megjelent üzenetében, amelyet egészében közlünk.

konyha.jpg

Ferenc pápa április 12-én kelt levele nem csupán a szűkebb címzetteknek, a társadalom peremén élőket szolgálóknak szól – mindannyiunkat elgondolkodtathat a felhívás, hogy ideje lenne kikapcsolni a civilizációs robotpilótát és saját kezünkbe venni közös jövőnk irányítását. A teljes levél ide kattintva érhető el angol nyelven, az alábbiakban a SZEMlélek saját fordítását közöljük.

* * *

A társadalmi mozgalmak és szervezetek tagjainak

Kedves Barátaim!

Gyakran felidézem korábbi találkozásainkat – kétszer a Vatikánban és egyszer Santa Cruz de la Sierra-ban –, s azt kell, hogy mondjam, ezek az "ajándékok" megmelengetik a szívemet. Ezáltal közel érzem magam hozzátok és újra átélem a köztünk akkoriban megvalósult sok párbeszédet. Eszembe jut az a sok nagyszerű kezdeményezés, amelyek ezen közös gondolkodásokból fakadva formálódtak ki és váltak valósággá. Most, a járvány közepette különleges módon gondolok rátok, és szeretném is kifejezni, mennyire közel érzem magam hozzátok.

A nehézségek és a nagy szorongás ezen időszakában sokan háborús hasonlatokkal írják le mindazt, amit a járvány miatt megtapasztalunk. Ha a COVID-19 elleni küzdelem háború, ti egy valóságos láthatatlan hadsereg vagytok, akik a legveszélyesebb lövészárkokban küzdötök; olyan alakulat, amelynek nincs más fegyvere, mint a szolidaritás, a remény, a csapatszellem, mindezt újjáélesztve akkor, amikor senki nem képes önmagát megmenteni. Amint a találkozóink során elmondtam, számomra ti a társadalom költői vagytok, akik elfeledett perifériákat képviseltek, csodálatra méltó válaszokat alkotva a kirekesztettek legégetőbb problémáira. Tisztában vagyok vele, hogy szinte soha nem kaptok méltó elismerést, miután rendszerszinten gyakorlatilag láthatatlanok vagytok. A piaci megoldások nem érik el a perifériákat, ahol az állami védőháló alig vehető észre. Más erőforrásaitok sincsenek, amelyek ezeket helyettesíthetnék. Gyanakvással figyelnek benneteket, amikor társadalmi szervezeteken keresztül próbáltok túllépni a jótékonykodáson, vagy amikor ahelyett, hogy lemondólag megpróbálnátok reménykedve elkapni néhány lehulló morzsát a gazdasági hatalom asztaláról, kiálltok a jogaitokért.

Gyakran dühöt és tehetetlenséget éreztek a folyamatos egyenlőtlenségek láttán, s amiatt, hogy bármilyen kifogás megfelelőnek bizonyul ezen kiváltságok fenntartásához. Mégsem adjátok fel, nem panaszkodtok: feltűritek az ingujjat és tovább dolgoztok a családjaitokért, a közösségeitekért és a közjóért. Kitartásotok segít nekem, motivál, és nagy dolgokra tanít.

Eszembe jutnak mindazon emberek, különösen hölgyek, akik kenyeret osztanak a szegénykonyhákon: két hagyma és egy csomag rizs ízletes étel lehet gyermekek százai számára. Eszembe jutnak a betegek, idősek. Soha nem szerepelnek a hírekben, ahogy a kistermelők és családtagjaik sem, akik keményen dolgoznak azért, hogy egészséges ételt állítsanak elő a természet károsítása nélkül, túlzó felhalmozástól és az emberek igényeivel való visszaéléstől mentesen. Szeretném, ha tudnátok, hogy Mennyei Atyánk figyel rátok, fontosak, értékesek vagytok számára, támogatja az elkötelezettségetek.

Milyen nehéz otthon maradniuk a kicsiny, düledező helyeken élőknek és a hajléktalanoknak! Milyen nehéz helyzetben vannak a menekültek, a szabadságukban korlátozottak, a függőségeiktől szabadulni vágyók. Ti vállvetve ott álltok mellettük, támogatjátok őket, hogy kevésbé nehéz és fájdalmas legyen az életük. Teljes szívemből hálával és köszönettel tartozom nektek.

Remélem, a kormányok megértik, hogy technokrata paradigmák (akár nemzetközpontúak, akár piaci alapúak) nem elegendőek ennek a válságnak vagy az emberiséget érintő más nagy problémáknak a kezelésére. Ma sokkal inkább, mint valaha, a személyt, a közösségeket és az embereket kell a középpontba állítani, összefogni a gyógyulásért, a gondoskodásért és a megosztásért. Tudom, hogy ti nem részesültetek a globalizáció előnyeiből. Nem élvezitek a felszínes élvezeteket, amelyek sokak lelkiismeretét elaltatják, miközben állandóan szenvedtek az általuk okozott károktól. A betegségek, amelyek mindenkit érintenek, benneteket kétszeresen sújtanak. Sokan közületek napról napra élnek, mindenféle jogvédelem nélkül. Utcai árusok, újrahasznosítók, vándorszínészek (cirkuszi fellépők), kistermelők, építőmunkások, ruhakészítők, különféle gondozók: ti, akik rendszeren kívüliek vagytok, magatokat foglalkoztatjátok, háztájilag gazdálkodtok, nincs állandó jövedelmetek, ami segítene átvészelni ezt a nehéz időszakot... és akik számára a korlátozások elviselhetetlenné válnak.

Eljöhetett az ideje az egyetemes alapjövedelem átgondolásának, amely elismerné és méltányolná az általatok végzett tisztességes, alapvető feladatokat. Ez támogathatná és konkrétan meg is valósíthatná azt az egyszerre emberi és keresztényi ideált, hogy egyetlen munkás se maradjon jogok nélkül.

Sőt, arra bátorítalak benneteket, hogy gondolkodjatok el a járvány utáni életen, mert a vihar ugyan el fog múlni, ám súlyos következményei máris érzékelhetőek. Nem vagytok tehetetlenek. Rendelkezésetekre áll az a kultúra, az a módszer és mindenekfölött az a bölcsesség, amelyet a másokkal való együttszenvedés, együttérzés kovászából gyúrtak. Szeretném, ha mindannyian szívünkben hordoznánk az átfogó emberi fejlődés programját, amelyre úgy vágyunk és amely az emberek sokféleségének központi szerepén és kezdeményező készségén alapul, valamint biztosítja az egyetemes hozzáférést a "három T"-hez az általatok védett személyek számára: ez a munka, az otthon és az élelem/gazdálkodás (spanyolul: Trabajo, Techo, Tierra, innen a "három T", a szerk).

Bízom benne, hogy ez a veszélyhelyzet megszabadít bennünket a robotpilóta üzemmódtól, felrázza álmos lelkiismeretünket, s olyan humán és ökológiai megtérést eredményezhet, amely véget vet a pénz bálványimádatának, helyette az emberi élet és méltóság kerülhet a fő helyre.

Versengő, individualista, lehengerlő termelési és fogyasztási ritmust diktáló, extravagáns luxust és kevesek számára aránytalan nyereséget hozó civilizációnknak visszább kell váltania, újra kell terveznie és meg kell újítania önmagát.

Ti nélkülözhetetlen építőmunkásai vagytok ennek az elodázhatatlan változásnak. Sőt, amikor bebizonyítjátok, hogy képesek vagytok változni, a hangotok megkerülhetetlen. Jól ismeritek a válságokat, a nehézségeket... amelyeket alázattal, méltó módon, elkötelezetten, kemény munkával és együttérzéssel az élet ígéretévé változtattok a családjaitokban és a közösségeitekben.

Tartsatok ki küzdelmeitekben és testvérként gondoskodjatok egymásról! Értetek és veletek imádkozom. Kérem Isten, a mi Atyánkat, hogy áldjon meg benneteket, töltsön el szeretetével, s őrizzen meg ezen az úton, megadva nektek azt az erőt, amely segít talpon maradni és ami soha nem okoz csalódást: a reményt.

Kérlek, imádkozzatok értem, szükségem van rá!

Testvéri szeretettel,

Ferenc pápa

(A nyitókép egy szegénykonyha előtt sorban állókról készült, akik között olyanok is vannak, akik a járvány miatt elvesztették a megélhetésüket. Forrás: ANSA via Vatican News)