Azbej Tristan: A járvány a Hungary Helps Programra is hatással van, most másként kell segítenünk
Sáhó Eszter 2020. április 17.

Azbej Tristan: A járvány a Hungary Helps Programra is hatással van, most másként kell segítenünk

– Az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárral az általa vezetett program aktualitásairól és jövőjéről beszélgettünk.db45be5a-8331-4f1d-bb59-7a236a1bb647_2.jpeg

Az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral több, mint egy évtizedes ismeretség köt össze. Erről az alapról kiindulva került sor a közvetlen hangvételű telefonbeszélgetésre április 16-án.

dr. Sáhó Eszter, szerkesztő

– 2017 óta működik a Hungary Helps Program, melynek egyik fő célja a világon bárhol élő, kereszténységük miatt üldözött emberek megsegítése. Kis országként nagynak tűnik a cél. Beváltotta a program a hozzá fűzött reményeket?
– Idén év elején értékeltük a program eddigi eredményeit, és úgy számoltuk, több mint hetvenezer szenvedő és üldözött embernek tudtunk már segíteni a szülőföldjén való megmaradásában, követve azt az alapelvünket, hogy a segítséget kell odavinni, ahol a baj van, nem a bajt idehozni. Ha földrajzilag közelítünk, akkor a nagyobb, újjáépítési programjaink elsősorban a Közel-Keletet és Afrikát érintették, de kisebb, életmentő gyorssegélyeket máshová is sikerült eljuttatnunk. Srí Lankának a tavaly húsvéti terrortámadások után volt szüksége segítségre, de a Fülöp-szigeteken is segítettük a templomrobbantások túlélőit.

– Mindezt a magyar költségvetésből valósítjuk meg?
– Eddig minden évben egyre nagyobb költségvetési forrásból gazdálkodhattunk, és egyre több külső felajánlás is érkezik hozzánk. A pénzek felhasználásában pedig elkezdtünk egy új utat járni. A nyugati országok nagy része, bármilyen célcsoportról legyen szó, sokszor a segélyezésnek azt a megszokott formáját választja, hogy támogatásait rábízza egy nagy nemzetközi, például ENSZ-en belüli keretprogramra. Ezzel nekünk két bajunk van. Egyrészt ezeknek a nemzetközi szervezeteknek sajnos máig hiányzik a portfóliójából a keresztényüldözés elleni küzdelem, vagyis nem tudnánk kit megbízni ezzel a számunkra kiemelten fontos feladattal. A másik, hogy az adminisztrációs költségek miatt ezek az intézmények a támogatások egy jelentős részét magukra költik, és nehezen ellenőrizhető, hogy célba ér-e a támogatás.

Ezért mi közvetlenül a veszélyeztetett térségek egyházi szervezeteivel dolgozunk együtt.

De hozzátartozik az is, hogy egyre több ország csatlakozik hozzánk, így kétoldalú kormányközi megállapodások keretében egyre nagyobb összegeket tudunk közösen az üldözött keresztények megsegítésére fordítani. Talán nem meglepő, hogy a lengyelek voltak az elsők, akikkel megtaláltuk a közös hangot. Velük Szíriában készítettük elő egy ortodox fenntartású ifjúsági központ támogatását. De az USA-val közösen például Észak-Irakban választottunk ki két olyan projektet, ami mind a két ország számára fontos: a Ninivei-fennsíkon építjük újjá egy valaha volt legnagyobb, de az Iszlám Állam által korábban elfoglalt és jelentős részben lerombolt keresztény többségű települést, valamint a népirtásnak kitett jazidi kisebbség menekülttáborát is támogatjuk.

– Ezek szerint nem csak a keresztény felekezetekhez tartozók részesülhetnek támogatásban?
– 260 millió keresztény szenved el a világban valamiféle hátrányos megkülönböztetést a hitéért. Ezzel ma a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon. Úgy tudnám a legjobban összefoglalni, hogy támogatásunk a keresztények irányában kiemelt, de nem kizárólagos. A keresztény kultúrájú nyugat nem vette a védelmébe az üldözött keresztényeket. Ez magyarázza a kiemelt státuszt, de minden humanitárius szempont és a keresztényi hozzáállás is azt diktálja, hogy erkölcsi kötelességünk bármilyen bajba jutott embernek segíteni. Így lehetséges, hogy egy Bangladesben lévő muzulmán menekülttábort is támogatunk.

– Most úgy néz ki, az általad vezetett államtitkárság munkájára itthon is szükség van. Pár napja azt nyilatkoztad, hogy munkatársaiddal aktívan részt vesztek a koronavírus-járvány elleni védekezésben. Mit értsünk ez alatt?
– Csatlakoztunk a járvány elleni erőfeszítésekhez, melyhez azzal tudunk hozzájárulni, hogy az elmúlt három évben a Hungary Helps Program keretén belül rengeteg nemzetközi tapasztalatot gyűjtöttünk az ilyen és hasonló tevékenységekben. A támogatási helyszíneinkről pedig hazahívtunk, sőt menekítettünk több, a karitatív munkában jártas szakembert, az önkénteseinket pedig itthon tartottuk, hogy segítsenek bennünket a járvány elleni védekezésben.

Amikor Magyarországra is megérkezett a koronavírus, felismertük, hogy csak úgy tudunk továbbra is másokon segíteni, ha először magunkat óvjuk meg.

Most a tudásunkra, az emberi és anyagi erőforrásainkra itthon van szükség.

– Átmenetileg leállnak a külföldre irányuló segélyezések?
– A tucatnyi országban megkezdett programjaink folynak tovább, ezeket nem állítjuk le, csak most nem a helyszínen, hanem a távolból segítünk a lebonyolításban. Olyan új támogatást azonban, ami bármit is elvonna a koronavírus-járvány elleni hazai védekezéstől, nem indítunk.

– Az államtitkárság költségvetési keretéből kellett forrást átcsoportosítani a koronavírus-járvány elleni védekezésre?
– Az idei évre tervezett keretünk valamivel kevesebb, mint felét átadtuk a járványügyi alapnak, ami azt jelenti, hogy ha ennek terhére támogatást szeretnénk indítani, akkor ahhoz a kormány és a védekezést felügyelő miniszterek külön jóváhagyása szükséges. Szerintem ez helyes és érthető lépés. Mérlegelnünk kell, hogy mi az, amit megengedhetünk magunknak ebben a helyzetben.

– Április 15-én társadalmi egyeztetés céljából megjelent egy kormányhatározati javaslat a kormany.hu-n, melyben három, az államtitkárságodat alapjaiban érintő korábbi kormányhatározatot vonna vissza a kormány. Beleértve magamat is, elsőre sokan nem értettük ezek célját, és az időpont is meglepő volt.
– A határozati javaslat szükségességének két magyarázata van. A jogi magyarázat az, hogy 2018-ban a Hungary Helps Programra és annak működési keretére vonatkozó törvényt fogadott el az Országgyűlés.

Nem szokványos, hogy egy humanitárius programot ilyen magas szintre emelnek, de én úgy fogalmaztam meg akkor magamnak, hogy ezzel feladatunk nemzeti küldetéssé is vált.

A túlszabályozás elkerülése végett a kormányzatnak időről-időre visszatérő feladata, hogy „kigyomlálja” a még hatályban lévő, de egyébként felesleges jogszabályokat. Ilyennek minősülnek ezek a kormányhatározatok is, hiszen már törvény tartalmazza mindazt, amit korábban csak alacsonyabb szinten szabályoztunk. De egyszerű logikával is belátható, hogy nincsen szükség többé a program bevezetéséről, az államtitkárság elhelyezéséről vagy a támogatásokat kezelő ügynökség felállításáról szóló határozatokra, hiszen azok céljukat betöltötték: a program elindult, az államtitkárságnak van székhelye, és az ügynökség is létrejött. A működésükhöz szükséges jogi garanciákat pedig törvény szabályozza.