Alois testvér: Isten szeretne felébreszteni bennünket
SZEMlélek 2020. április 21.

Alois testvér: Isten szeretne felébreszteni bennünket

A Taizé-i Közösség vezetője szerint a járvány rámutatott, hogy alapvető társadalmi változásokra van szükség.

alois1.jpg

A franciaországi székhelyű keresztény közösség vezetőjének húsvéti írását teljes egészében közöljük magyar nyelven.

* * *

ÚJ FÉNY TÁMAD

Lehangoló hírek árasztanak el minket napról napra, ezért Istenhez fordulunk, s kérjük őt, jöjjön az emberiség segítségére, mert nemcsak a tomboló koronavírus járvány miatt vagyunk próbára téve, hanem megannyi egyéb szenvedés miatt is. Istenre bízzuk a betegeket, szeretteiket és mindazokat, akik gondoskodnak róluk.

Kérjük Istent. Vigyázzunk azonban, nehogy begubózzunk aggodalmainkba egyszerűen azáltal, hogy arra várunk, majdcsak elmúlik a megpróbáltatás, és hogy minden visszatér a régi kerékvágásba, ahogyan azelőtt volt. Kérjük Istent, de Isten is kér minket – ő azt akarja, hogy figyeljünk rá. Hátha ezt szeretné mondani nekünk: „Ébredjetek!”

Nem mintha ez az Isten büntetné az emberiséget. Nem, soha! Ő az együttérzés Istene, aki minden emberhez közel van. „Isten csak szeretetét tudja adni” – ahogy Ninivei Izsák, egy 7. századi keleti keresztény megfogalmazta. Roger testvér gyakran ismételt szavai ezek.

Igen, Isten mindannyiunkat szeret. S mivel Isten szeret, ő szól hozzánk. Mintha ezt akarná üzenni nekünk: „Nézzétek, mennyire rászorultok egymásra, a hozzátok közel állókra, de ugyanígy egymásra vannak utalva az országok és a népek is! Nézzétek, mennyire szükségetek van a testvériségre! Nézzétek, milyen nélkülözhetetlen a teremtett világ védelme jövőtök érdekében!”

A minket fenyegető járvány egyszerre világossá tette, hogy társadalmainknak alapvető változásokra van szüksége. Elképesztő pénzösszegeket költünk például fegyverekre, holott legtöbbször ezek töredéke elég volna ahhoz, hogy visszaállítsuk sokak emberi méltóságát.

Nagy számban vannak, akik bátran vállalják a szolidaritás kihívását. Ők néha saját egészségüket és életüket is kockára téve hoznak áldozatot, hogy az élet a járvány ellenére folytatódhasson. Igen, a megpróbáltatás, melyen most keresztülmegyünk, a testvériség megélésére szóló hívást rejt magában, és sokan tudják, hogyan válaszoljanak rá.

De mivel tud még minket megajándékozni a húsvéti üzenet fénye?

Húsvét reggelén Mária Magdolna az üres sír hírét vitte az apostoloknak. Elképzelhetjük azt a félelmet, amely fogva tartotta őket. Jézus szégyenletes kereszthalálának megrázkódtatásához hozzáadódott még egy csapás: teste eltűnt. Mintha a Jézus által hozott szép remény nyomai tűntek volna el. Péter és János a helyszínre rohannak. A sírhoz érve Péter benéz, de kétkedő marad. A másik tanítvány „lát és hisz”.

Mi lehet az, ami ily spontán módon hitet ébreszt ebben a tanítványban? Hogyan képes az üres sírnál felismerni, hogy Jézus föltámadt? Soha nem fogjuk megtudni. Az egyetlen jel az, hogy úgy tűnik, ebben a pillanatban megért valamit az Írásokból. Talán hirtelen visszaemlékszik a zsoltáros szavára: „Nem engeded, hogy szented romlást lásson”? Az üres sír előtt vajon ezt mondta magának: valóban, ez az, amire nem gondoltam; ez az, amit nem értettem?

Jézus feltámadásának valósága átlépi képzelőerőnk határait. Racionális úton megmagyarázhatatlan, de feltár egy ismeretlen látóhatárt. Többé nem a betegségé, nem az erőszaké, nem a halálé az utolsó szó! Új fény támad, ami nemcsak mindenestül megváltoztatja életfelfogásunkat, de át is alakítja azokat, akik befogadják, és akikben olyan energiákat szabadít fel, amiről addig nem is álmodtak. A feltámadás Jézus tanítványait elvezeti oda, hogy közösséget alkossanak, amely magának Istennek az életét sugározza.

Sokan nagyon nehezen viselik a ránk nehezedő bezártságot. Gondolok itt a magányosokra, a rendkívül szűk helyen élő családokra, azokra, akik elszakadtak szeretteiktől, továbbá a hajléktalanokra. Ez az elszigetelődés azonban ne szűkítse be horizontunkat! Húsvét üzenete nyisson meg minket új, mérhetetlen és tágas dimenziók felé!

Az imádságban, ha mégoly szegény is, befogadhatjuk a feltámadás fényét. Fölfedezhetjük, hogy igenis lehetséges személyes és közösségi magatartásmódunk megváltoztatása annak érdekében, hogy egy másfajta jövő nyíljék meg számunkra és az emberiség számára! Engedjük, hogy föltámadjon bennünk a szükséges képzelőerő, hogy tetteink által új szolidaritás valósulhasson meg köztünk!

A Föltámadott elküldi tanítványait az egész világra, de nem azért, hogy az emberiséget egyetlen vallási csoportba kényszerítse, hanem hogy életükben sugárzóvá tegye a béke és a teljesség reményét a Földön minden teremtmény számára.

Engedjük tehát, hogy a feltámadás fénye megérintsen minket, és köszöntsük egymást Húsvét reggelének ezzel a hírével: „Krisztus föltámadt! – Igen, valóban föltámadt!”

Alois testvér

(Fotó: agensir.it)