Kevélyen kóválygó keresztények
SzőkeTibor 2020. május 21.

Kevélyen kóválygó keresztények

Nagyon nehéz a mai világban nem felfuvalkodni, tán még sosem volt a kevélységnek ekkora kísértése.

earth-2293192_1920.jpgA kevélység korát éljük. A tudás fájának gyümölcsét szorgalmasan szaporítottuk napjainkig s mostanra már kilószámra lehet szakítani s zabálni belőle, amennyit csak megkívánunk. Nem fog szólni senki ránk, nem kell a kígyónak suttogni, teljesen természetes az okoskodás, a tudástorkosság. Nem kell miatta szégyenkeznünk, hiszen okosvilágunkban okosnak kell lenni, nincs mese.

Az ingerek, az információ folytonos túladagolása állandóan abban az illúzióban tartja a fogyasztókat, hogy amit láttak és amiről olvastak, azt tudják is. Mindenki a mindenről is többet tud a másiknál, és tényleg. Megborzongok, hogy hányszor hittem magamról, hogy tudok valamit és bizony még mindig előfordul, hogy önelégülök percekig. Isten bocsássa meg (meg azok, akik elszenvedik).

Nem szól érte már amúgy senki,  hiszen mindenki okos s aki nem, az nem számít. Okos a mindenünk. Egyedül a szívünket nem tudjuk felokosítani, ahhoz ugyanis az alázatot kellene telepíteni s az bizony komfortzónagyilkos, ami miatt szinte már illegális.

A gőg, a felfuvalkodottság könyörtelenül szedi áldozatait s valahogyan úgy van ez a kevélység a keresztényeknél, mint az alkohol a nemeknél. Senkinek nem áll jól, ha iszik, főleg a nőknek. Ahogy a kevélységtől sem lesz senki több, főleg a keresztények.

Nemrég összefutottam egy régi cimborámmal, akit vagy tíz éve nem láttam. Másik gyülekezetbe jár, őszinte örömmel fordultam felé, de sajnos a harmadik mondata már kritika volt felém, amiért katolikus vagyok. Biztos nehéz lehet megemésztenie a sok-sok keresztény egyháznak, hogy a katolikusok jóval előbb kezdték és ez ellen - nem mintha kéne -, de már soha semmit nem tehetnek. Talán ott van a probléma, hogy a több ezer egyház azt hiszi, valamiféle verseny van, hogy ki van közelebb Jézushoz.  

Akárhány gyülekezetbe járóval is találkoztam, mindegyik azt mondta, hogy a katolikusok hülyék s általános a vélekedés arról, hogy Jézust senki nem értette, csak most kezdi igazán érteni néhány kiválasztott, öltönyös ember. Nekem már az sok, hogy valaki kikenve, kifenve hirdeti az Igét, majd luxusautóval távozik a templomból és hasat eresztve negédesen gondol arra, hogy bizony milyen jó ember, hiszen prédikál az Úrról. Aki nincs ellenünk, az velünk van alapon biztos az Ég is elnézi ezt a kis bakit, hogy nem kíván versenyre kelni egy tevével a tű fokáért.

Hiszek abban, hogy a szeretet logikus és a „kezdetben vala” és az „én ismerem jobban Jézust” - és ezzel minimum több vagyok bárkinél - mondatok közt történnek dolgok. Mivel kedvenc terepem a gyermekvédelem, amiben dolgozom és ebből kivonni sem tudnám magam, nézzük meg - ahogy már többször -, hogyan válik gőgössé a cseperedő.

Világra jön egy családban, ahol vagy várták, vagy nem, de nincs más választása. Ahogyan növekszik, csodálkozva közli a világgal, mit is fedezett fel benne. Az „én gyerekem különleges” egy ösztönös reakció, és még igaz is, hiszen minden gyerek egyedi, megismételhetetlen és valóban teljesen különbözik a másiktól – ez tény.  De nem több, vagy kevesebb a másiknál. A másik meg nem olyan, vagy ilyen. Általában ott rontjuk el s nem igazán tudatosan, hogy alá vagy fölé becsüljük a csemetét – természetesen azért, mert velünk is ezt tették. Baromi nehéz a közepet belőni a mai világban, mert valóban rengeteg tudást adhatunk-vehetünk, s emiatt felfuvalkodni minden eddiginél könnyebben megy.

És ráadásként ott van a csodálatos és fantasztikus, ám életveszélyes Szentírás, amit ha nem kellő alázattal forgatunk, tömeges gőgülést teremt, egyszerűen azért, mert a Bibliában valóban benne van a tuti. És aki rákap az ízére, az osztja is az igét, rendesen. Nincs erre jobb bizonyíték, mint a puszta tény, hogy mióta egyre többet nyomtatnak belőle, azóta egyre több kis egyház is született és persze mindegyik azt állítja magáról, Ő érti igazán Jézust. Ő ismeri és hát a többiek, jó, jó, vannak, de…

Hatalmas rejtély, hogy a „szeresd felebarátodat mint tenmagadat”-ból hogyan lett tízezernél is több egyház, milliárdos üzletágak és hogyan nem sikerült 2000 év alatt ezt az egyetlen mondatot komolyan venni. Mert ha ez megvan, akkor engem nem érdekel, ki hogyan térdel, hogyan és mennyit olvassa a Bibliát, jár, vagy nem jár vasárnap bárhova és kinek, mikor, hogyan adott, vagy nem adott.

Egy kérdésem van és a válaszra mindig kíváncsi vagyok:

Te hogyan tudsz szeretni?