Mi köze az amerikai tüntetéseknek Pünkösd üzenetéhez?
Gégény István 2020. június 01.

Mi köze az amerikai tüntetéseknek Pünkösd üzenetéhez?

A Szentlélek eljövetelének ünnepén lángok csapnak fel az USA számos helyszínén, de ezek nem a szeretet tüzei.

silence01.jpg

Szomorú ébresztőt küldött az emberi gyarlóság mindazoknak, akik nem tudnak mit kezdeni Pünkösd újbóli elérkezésével. Mert mit is kezdjünk magunkkal "piros pünkösd napján", a munkaszüneti napként ölünkbe hulló Pünkösdhétfővel, különösen járvány idején, amikor búcsújárás, csoportos zarándoklat sem kíséri az ünnepet? Aki nem hittel tekint erre a hosszúra nyúló hétvégére, valószínűleg megfőzi a pünkösdi pörköltöt, talán májusfát állít, netán valamilyen más népszokást elevenít fel. Vagy csak pihen egy nagyot, élvezi a szabadságot. Húsvét és Karácsony gyakorlatával szemben mégiscsak nehéz mit kezdeni Pünkösddel a nem hívőknek. Érdemes bevallani, hogy keresztényként sem könnyű a fehér galamb, lángnyelvek, vallási elemekkel tarkított majálisozás szokás- és szimbólumrendszerén túllépve megválaszolnunk magunknak, hogy mit is ünneplünk éppen most, 2020 Pünkösdjén. Még konkrétabban:

van-e ünnepelnivalónk azon túl, hogy boldog szülinapot kívánunk az egyháznak?

Azt a bizonyos ébresztőt Pünkösd vérrel pirosra festése jelenti, amelyet egy amerikai rendőri brutalitás alapozott meg, ami egy színes bőrű személy halálát okozta. Tele vannak ezekben a napokban a híradások a május végén indult, júniusba átnyúló tiltakozásokkal – noha a média elsősorban a botrányos, gazemberségbe torkolló vandalizmust hangosítja fel, aligha akad olyan érző lelkű ember, akinek ne szorulna ökölbe a keze, ne szakadna meg a szíve, amikor szembesül az embertelen cselekmény részleteivel. Az alábbi megrázó angol nyelvű videót csak saját felelősségére indítsa el azon olvasónk, aki meg van győződve róla, hogy felkészült egy haláltusa végignézésére.

Hogy miért szükséges ezzel szembesülnünk? Mi köze ennek Pünkösdhöz? Nagyon is sok! A gyújtogatás, vandalizmus, ami ennek az embernek a halála miatt söpör végig az Amerikai Egyesült Államokon – a tüntetések immár nem is csupán a tengerentúlon zajlanak –, az indulat, a harag, a düh lenyomata. Mindez azonban okozat: George Floyd halála az utolsó utáni csepp volt egy olyan pohárban, amely jó ideje telítődött keserűséggel, megaláztatással, a rasszizmus nyilvánvaló cselekedeteivel. Aminek ismét vannak kiváltó okai – nem véletlen az amerikai rendőrök hírhedt keménysége, erről is hosszan lehetne írni. A lényeg azonban az, hogy egyetlen ember gyalázatos cselekedete egy kollektív, társadalmakon átívelő bűnre mutatott rá.

Mert nem csupán a gyilkosság vádjával letartóztatott elkövető társai "falaztak" kollégájuknak, amíg a fuldokló hol levegőért, hol édesanyja után kiáltott, hanem úgy tűnik, nemzetszerte módfelett csendesek most az életvédelem nagyon fontos témájában más esetben hangos fehér katolikusok. – Mintha a színes bőrű emberek másodlagos teremtmények lennének – mutatott rá a a katolikus EWTN médiaszolgálat egyik munkatársa, Gloria Pulvis. Bryan Massingale, a Fordham Egyetem teológia professzora hasonlóan látja: szerinte nem meglepő a katolikus egyház "szánalmasan" szűkszavú hozzáállása az ilyen esetekhez, miután

meggyőződése, hogy a vezetők számára fontosabbnak tűnik a fehér hívők kényelmének kiszolgálása a minden ember életének méltósága melletti elkötelezett kiállásnál.

Nem tudom, mennyire általános az, amiről ez a két amerikai hívő ember beszámol, de aligha alaptalan az egybehangzó megszólalásuk.

Még mindig nem könnyű Pünkösd nyomaira lelni ebben a történetben, de néhány tüntető transzparense segíthet: "van úgy, hogy a hallgatás árulást jelent", "legyen vége a hallgatásnak, állítsuk meg az erőszakot", "hallgatás = beleegyezés". Ez a sok egyazon irányba mutató utalás azt üzeni: bűnös némaság vezethetett odáig, hogy most lángokban áll az USA. Túl soka, túl sokáig maradtak csendben, fordították el a tekintetüket, próbáltak úgy tenni, mintha nem lenne botrány mindaz, ami George Floyd elődjeivel is történt (az idei tavasz folyamán két ártatlan afro-amerikai személyt is meggyilkoltak: Ahmaud Marquez Arbery egy nyugalmazott rendőr nyomozó és fia áldozata lett, akiket csak hónapokkal a gyilkosság után tartóztattak le, Breonna Taylor fiatal ápolónővel pedig saját lakásában végeztek 8 lövéssel civilruhás nyomozók).

A képre kattintva galéria nyílik a tüntetések képeiből (Forrás: Internetes médiaoldalak)

Ehhez képest mi Pünkösd lényege? A Lélek indítására az addig bezárkózó, félelemben élő apostolok kinyitották a szívüket és a szájukat. Elkezdtek beszélni, tanúságot tenni bátran, a reakcióktól függetlenül. Ezzel legalább két dolgot értek el: egyrészt Isten Igéje (!) elterjedt a világban, s ma, évezredek múltán is létezik az egyház, másrészt

a hitvalló keresztények jelentős része – élükön az első apostolokkal – nem ágyban, párnák közt lelte halálát. Ki kereszten, lefejezve, oroszlánok között, ki hegyről hordóban legurítva, fejlövéssel, méreginjekcióval...

George Floyd utolsó leheletével kimondott üzenete – a tiltakozások központi mondata – tüzes pecsétként ég rá Amerikára: "nem kapok levegőt". A kereszténység nyelvére lefordítva ez nagyjából annyit jelent, hogy nincs sok oka az adott társadalomnak megünnepelni Pünkösdöt. Jólét, GDP, gazdasági potenciál, fegyveres erőfölény, "szabadság" (a fegyverviselésre vonatkozóan is, annak minden következményével együtt) mit sem ér, ha nincs lelke egy közösségnek. Szólhatnak bár angyalok nyelvén, énekelhetnek az amerikai rádiókban, gyülekezetekben megérintő spirituálékat, dicsőítő dalokat – szeretet nélkül csupán zengő érc, pengő cimbalom mindez...

Egyáltalán nem állítom, merthogy nem is gondolom úgy, hogy minden amerikai, aki fehér és keresztény, rasszista lenne. Dehogy! Olyannyira nem lenne megalapozott egy ilyen kijelentés, hogy elég csak az előző amerikai elnök személyére, bőrszínére gondolnunk... Ám aki rasszista lelkületet ápol magában, esetleg kényelemből tudatosan nem mond ellene az ilyen bűnnek, az nem lehet keresztény, éljen bárhol a világban. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni. És a reakciókból úgy tűnik, ez igenis komoly probléma az USA életében.

Nem kell ugyanakkor messzire mennünk, hiszen ez a kritika ránk is vonatkozik.

Az amerikai helyzethez drámaian illeszkedő, szinte azzal párhuzamos gondolatot fogalmazott meg Székely János püspök egy friss, pünkösdi interjúban: "Amikor a rendőr igazi ok nélkül büntet, például mert nappal hiányzik a lámpa a bicikliről, vagy amikor a cigányt nem veszik fel sehová sem dolgozni és otthon nem tud mit adni enni a gyerekének, amikor bolondnak bélyegzik a gyereket csak azért, mert cigány, akkor ott a pusztítás spirálja indult el." A katolikus főpásztor a megoldásra is rámutat: "Az örvény megszüntetéséhez hősök kellenének, akik lassan megfordíthatnák ezt a folyamatot."

Ha nem engedjük – rajtunk keresztül – működni a Lelket, az megmutatkozik a társadalom működésén. Ha némák maradunk erkölcstelenség, igazságtalanság, bűnök láttán, ha bátorság helyett félelembe zárkózva élünk, akkor Pünkösd is csupán egy piros betűs nap marad a naptárban.

Pünkösd ajándéka, hogy "van levegő", van Szentlélek, aki az Atya és a Fiú közötti szeretetből fakadva árad ki ránk, szeretne minket motiválni, inspirálni, küldeni, lelkesíteni. Akkor válhat igazán ünneppé Pünkösd számunkra, ha ez a kiáradás befogadással, a Lélekre való nyitottsággal párosul.

Ennek a megvalósulását észre fogjuk venni, a körülöttünk élőkkel együtt. Mert a Szentlélek olyan "hősökké" formál bennünket, akikről Székely János beszélt: akik mernek tenni, mernek szólni, akik képesek jobbá formálni a társadalmat.