Az embereknek nagyobb szükségük van vallásra, mint valaha
SZEMlélek 2020. június 25.

Az embereknek nagyobb szükségük van vallásra, mint valaha

Az egyházkritikus, Eugen Drewermann egyre növekvő hitválságot lát a nyugati világban.

2020-06-22.pngHa az egyház nem reagál az emberek problémáira és szenvedéseire, akkor egyre több és több "csalódott ateista" lesz - figyelmeztet Drewermann, aki június 20-án volt 80 éves. Az embereknek nagyobb szükségük van vallásra, mint valaha, mert a tudomány nem válaszol szenvedésükre.

–A visszaélési esetek után a katolikus egyház bejelentette, reformokat kell kezdeményezni. Mi a véleménye a reformfolyamról?
–Fontos az emberekkel való beszélgetés, de ez nem oldja meg azokat az alapvető problémákat, amelyekkel a nyugati kultúránkban élő emberek a mai hitválságban szembesülnek. A statisztikák szerint Németországban 62 százalék úgy véli, hogy sem a feltámadás, sem a remény nem erősebb a  halállal szemben, vagy hogy az Újszövetségben nem találunk mondanivalót ami véd a kétségbeeséstől, vagy reménytelenségtől.  Ebben látom az igazi problémát. Ez jellemző az evangélikus egyházra és katolikusra is.
–Miben látja az okokat?
–Tapasztalataim szerint az alaphiba a vallásos oktatásban rejlik. A vallásos nevelésben arra tanítjuk gyermekeket, hogy Isten szükségszerűen beavatkozik, hogy válaszol imáinkra, hogy láthatóvá válik. De amikor az anyád fájdalmasan meghal a rákban, az ég felé kiáltasz, hogy Isten hogy engedheti meg ezt. Az egyház által tanított világképben nem kapunk választ erre a kérdésre.
–Hogyan néz ki egy egyházi válasz?
–Az Istenbe vetett hit, ahogy Jézus tanította , nem értelmezi a minket körülvevő természetet. Jézus számára csak az ember áll a prédikáció középpontjában. Nem magyarázza a kozmoszt, hanem azt tanítja, hogy pihenjünk Istenben és éljük meg ezt a világot, ahogy van. Isten nem változtatja meg azt a javunkra, hanem segít bejutni ezen a világon át a másikba.
A tudomány megpróbálja megmagyarázni a világunkat, de anélkül, hogy megválaszolná az emberek sajat életére feltett kérdéseit. A tudományban nem más vagyunk, mint átmeneti lények a természetben - de hol kapunk erőt az emberségünk megtalálásához és fenntartásához a természet közömbössége közepette? Ehhez vallás szükséges.
–Véleménye szerint mi köze az Egyháznak a politikához?
–Az egyháznak mindenkor a békéért és a szabadságért kell kiállnia, tulajdonképpen egy antikapitalista állam, az igazságosság iránti és a kizsákmányolás elleni elkötelezettségben. A politikában állandó félelemmel kell szembenéznünk, hiszen maximalizálják a gyilkos képességeket, miközben a hatalmat próbálják megszerezni. Jézus pontosan az ellenkezőjét tanítja: a béke nem fegyverkezésből és erőszakból származik, nem az állandó megfélemlítésből, hanem kölcsönös megértésből.
–Mit kellene tenni? 
–A világot azon emberek szempontjából kell értelmeznünk, akik legalul vannak, és akik a leginkább szenvednek: pszichológiai, társadalmi, fizikai szempontból. Itt Jézust kellene kísérnünk, ahogyan kezét a betegekre helyezi, vigasztalást ad az elveszettnek, aki megbocsátja a bűnöket.
Ugyanúgy meg kell értenünk Jézus üzenetét azzal a tudással, amit időközben megértettünk a lélek gyógyításában, mint terápiás eszközben. Luthernek fél évszázaddal ezelőtt nem lehetett tudása a pszichológiáról.
De állítása teljesen igaz: az embereknek csak a feltétel nélküli kedvesség tapasztalatai által lehetnek jók. Ennek érthetővé tétele a pszichoanalízis vagy a pszichoterápia valódi célja.
–Azt mondják, már diákként is nagyon kritikus volt a katolikus egyházra és annak dogmáira. Mégis úgy döntött, hogy pap lesz - miért?
–Abban az időben azzal a választással kellett szembenéznem, hogy orvossá vagy pappá váljak. A lelkipásztori ellátás fontosabbnak tűnt számomra. Van elég orvosunk. De túl kevés ember képes megérteni a lelket a szenvedő emberekben. Ezért lettem pap. 
–Degenhardt érsek, Paderbornban, 1991-ben visszavonta tanítási engedélyét.
–Nem számít, mi volt 1991-ben. Akkor azt mondtam az érseknek, hogy semmit nem szabadna megvonni tőlem. Folytatnom kell a prédikációimat. Aggódtam a rászorulók miatt. Én továbbra is ott akartam lenni számukra. "Bárhogy is dönt, képes vagyok vele élni. De nem tudom, hogy a gyülekezet hogyan lesz képes  erre."
–Mi volt az érsekkel folytatott kritikus beszélgetés tartalma?
–Mária szüzességének értelmezése mellett Jézus kenyérszaporításáról is szó esett. Jézus nem megnövelte a kenyeret, hanem arra késztette a szíveket, hogy gyermekeiként megosszák egymással. Ezt egy ilyen csodával mutathatjuk meg másoknak a saját életünkben.  Az érsek ezt válaszolta: "Nem, ne higgye el."
–Tizenévesként megtagadta a katonai szolgálatot. Ez a korai tiltakozás is alakította az útját?
–Teljesen.16 éves voltam, amikor XII. Pius pápa karácsonyi beszédében hallottam, hogy egyetlen katolikusnak nincs joga megtagadni a katonai szolgálatot igazságtalan támadás esetén. Tehát van egy egyházad előtted, amely 2000 évig azt állította, hogy képviseli Istent, hogy a pápa Isten képviselője a földön. És akkor meghallod ezt az információt. 16 éves vagy és teljesen egyedül.  Abban az időben nem volt katolikus teológus, aki nyilvánosan egyetértett volna a pápával. A protestáns oldalon is félelmetes volt a hallgatás. 
–15 évvel ezelőtt elhagyta a katolikus egyházat. Milyen személyes kapcsolata van a keresztény hittel és az egyházzal?
–Jézus nélkül nem élhettem volna. Amikor reggel olvasom az újságot, az egyetlen dolog, ami minden nap védelmet nyújt a kétségbeesés ellen, az a hit, hogy a názáreti embernek igaza van: a béke az út,  csak a jóság tudja legyőzni az erőszakot. Mindent így hiszek, és nem tudnék másképp élni.
A teljes interjút német nyelven ide kattintva olvashatják.
Feldolgozta:Szőke Tibor
Forrás:evangelisch.de