A szivárványos koronától a szálkás gerendáig
Gégény István 2020. június 26.

A szivárványos koronától a szálkás gerendáig

Sok szempontból elszomorító, ami ma Magyarországon zajlik.

szalkagerenda.jpg

Itt van újra a nyár, amely nem csupán a fesztiválok, a vakáció, a pihenés időszaka, hanem az ehhez az évszakhoz hagyományosan kapcsolódó ünnepeké. Ilyen jeles nap az államalapításra való megemlékezés, amely elvileg minden magyar ember ünnepe lenne, kivétel nélkül az összesé. Van vallási vonatkozása is, de amikor nem volt ennyire szabad a vallásgyakorlás, akkor is volt Új kenyér ünnepe, István, a király... Augusztus 20. összeköt minden magyart, mindenféle határoktól függetlenül. Elvileg.

Erre az összetartozásra tett képes utalást egy másik esemény szervezőcsapata, amikor a számukra meghatározó szivárvány szimbólumát a mindenki magyarságát jelképező magyar koronával kombinálták. Nem volt előzmény nélküli ennek a kompozíciónak a közzététele, a szervezők ugyanis nem kívánták szó nélkül hagyni "az általános politikai közbeszédet, a folyamatos fenyegetettség-érzetet". Semmi nem utal rá, hogy az azóta elhíresült képet az idei "Pride" logójává tették volna, mindössze egy cikk illusztrációjaként használták fel, amit aztán a Facebook felületére is kiposztoltak. Sokan szóltak nekik, hogy ez így talán túlzás, vannak dolgok, amiket nem kéne összekeverni, sőt, akik mások elfogadását hirdetik, tiszteletben tarthatnák, hogy a magyar korona sokak számára szent szimbólum.

Közbevetésként jelzem, hogy fenntartom korábbi meggyőződésemet: szerintem ez a "büszkeség-menet" senkinek nem jó. Hanem rossz, hasznossági és erkölcsi oldalról egyaránt. Nem kétlem, hogy vannak, akik élvezik a tüntetőleges, polgárpukkasztással vegyített vonulást, de semmi nyomát nem látom, hogy ez a rendezvény elősegítené a megértést, a valódi szereteten alapuló elfogadást. Egy hatalmas "ezt nektek" üzenet fogalmazódik meg a kordon (ha nincs ott fizikálisan, akkor is létezik) mindkét oldalán, a tüntetőleg – kétségkívül többnyire békésen – felvonulók és az ő vonulások ellen többnyire kevésbé békésen ellentüntetők részéről egyaránt. Hogy kinek jó ez, fel nem foghatom.

A Budapest Pride tehát csak fokozni látszik a problémát, aminek jobb lenne a nem csupán látszólag békés megoldásán fáradoznia a társadalom valamennyi tagjának (igen, téged is érint a téma, aki e sorokat olvasod, ha szeretnéd, ha nem). Ezzel együtt

azzal az üzenettel, hogy augusztus 20. minden magyar ünnepe, nemhogy baj lenne, ellenkezőleg: ez maga az ünnep egyik legfőbb hangsúlya. Van keresztény jellege is, de állami ünnep, Magyarország születésnapja.

A magyar korona és a szivárvány kombinálása sokakkal együtt szerintem is szerencsétlen választás, tapintatlan lépés volt, ugyanakkor az üzenet világos: a saját nemükhöz vonzódók és a velük szimpatizálók is magyarok. Ennyi a lényeg, és ezzel lehet ugyan vitatkozni, csak nem tűnik sem érdemesnek, sem hasznosnak, még kevésbé helyesnek így tenni.

Hogy miért, azt érzékletesen bemutatta az egyik pártalapítvány által fenntartott, nyilvánvalóan politikai propagandafelületként üzemelő honlap főszerkesztője. Vágvölgyi Gergely valószínűleg nem teljesen átgondolt lépése (hogy az első körben elbukott perhez van-e köze, nem világos, ám kétségkívül a Kossuth Rádióban elhangzott véleménnyilvánítása adta meg a tiltakozás alaphangját) azért is elszomorító, mert mióta várunk már arra, hogy elkötelezett keresztény laikusok aktívan kivegyék a részüket a közbeszéd terepein zajló párbeszédben, hitelesen képviseljék az egyház tanítását a nyilvánosság előtt zajló viták során. Ennek a reménynek és törekvésnek adott egy akkora pofont a Budapest Pride szervezőinek beperelése, amihez képest eltörpül a felvonulás negatív hatása. Merthogy sokan azt hihetik, ilyenek a keresztények. Igaz, Várszegi Asztrik emeritus főapát bölcs szavaival élve "ilyenek is vagyunk mi, keresztények".

Ehhez a pereskedéshez a szándék meg nem értése (a Rendőrség jól értette a szándékot, el is utasította a feljelentést), a másikra való oda nem figyelés mellett alighanem szükség volt egy jó adag sértettségre. Ezzel az a fő baj, hogy amint a jelenlegi amerikai társadalmi kakofónia kapcsán is láthatjuk, az erőszakos "visszaütések" csak még nagyobb erőszakot szülnek. Jelen esetben nincs szó ugyan fizikai attrocitásról, de ha a tiltakozásra válaszul azon a nyárvégi rendezvényen előkerülnének majd mindenféle koronás motívumok, akár akkor már obszcén kontextusban is, a legkevésbé sem lehetnénk meglepődve (hiszen "ezt nektek").

Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szótlanul kéne tűrni számunkra fontos jelképek számunkra sértő felhasználását. Dehogy! Sőt, az ilyen büszkeség-menetek létét sem kell karba tett kézzel elfogadnunk. Mindenkinek van valamilyen eszköze a véleménye, értékrendje kifejezésére, ám nem mindegy, mit kezd vele. Ártasz, vagy gyógyítasz? Ha valakit konkrétan érdekel, miként lehetne építő, hiteles keresztény módon foglalkozni ezzel az egész témával, mindenképp nézze meg a Shoeshine alkotói közössége által készített beszélgetős műsort, amelynek keretében a homoszexuális emberekkel való kapcsolat, párbeszéd kerül terítékre.

Ami a pártlap főszerkesztőjét illeti, nem csupán Máté evangéliumának 23. fejezetét érdemes átelmélkednie neki és a faramuci pereskedés kezdeményezőinek egyaránt (most legalább sokak számára kiderült, hogy létezik Szent Korona Rádió, ahol a magyar korona logója alatt buddhista, hindu, muszlim zenék is sorakoznak, a rádió honlapja pedig a kuruc.info portál tartalmait ajánlja), de a Lukács evangéliumának 6. fejezetében (is) szereplő, szálka és gerenda viszonyára vonatkozó utalást sem tűnne bölcsnek figyelmen kívül hagynia. A Szent Korona jogosulatlan felhasználását most szóvá tevő főszerkesztő és az általa képviselt lap ugyanis évek óta szimbólummal való erkölcstelen visszaélést követ el, mégpedig folytatólagosan. Úgy látszik, a korona igen, más tulajdona viszont nem feltétlenül szent számára.

Alább látható ugyanis egymást követően a négy erdélyi katolikus egyházmegye által közösen kiadott magyar nyelvű Vasárnap nevű újság logója, amelynek nem csupán az elnevezése, de a megjelenése is olyan közeli rokonságban van a vasarnap.hu logójával, hogy ha nem kértek utóbbiak engedélyt előbbiektől a név és az arculat felhasználására, akkor ezt, bizony, nehéz lenne nem egy szimbólummal való erkölcstelen visszaélésnek tekinteni.

vasarnapok.jpg

Márpedig nem kértek engedélyt a kiadó vezetőjétől – ő maga tájékoztatta erről a SZEMléleket. Jogilag mégsem támadható a lépés, ugyanis nem védették le Magyarországon a nevet a valódi Vasárnap készítői. Ám még ha tényleg valamiféle arculatváltás előtt áll is a pártalapítvány által működtetett honlap, ahogy hírlik, a valóság akkor is itt marad velünk: szivárványt és magyar koronát kombinálni hiba, újságnevet hasonló arculattal felruházva ellopni pedig bűn. Erkölcsi szempontból mindenképp, és ha valakinek tényleg szent lenne a korona és amit jelképez, akkor elfogadhatatlannak tartaná az utóbbit.

(Illusztráció forrása: truthinpalmyra.wordpress.com)