Ki volt Tamás?
SZEMlélek 2020. július 03.

Ki volt Tamás?

Ma van Tamás apostol ünnepe. Ő a legemberibb tanítvány, mintha mindannyiunk ősképe lenne.

thomas_jesus_window.jpg

Szent Tamás alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, amiről leolvasható kiléte, és a vonások is túl általánosak. Így van ez minden szent esetében. Ennek oka van: nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk.

Tamás egyike volt azoknak, akik akkor is hűségesen kitartottak Mesterük mellett, amikor a nagy tömegek már kezdtek visszahúzódni tőle. Őt is arra szemelte ki Jézus, hogy Izrael tizenkét törzsét képviselje, de már úgy, mint Isten új népe, a jövendő Egyház. Az apostolok listáján Tamás neve mellett ez szerepel: Alfeus fia. Mellékneve Didimusz, azaz Kettős vagy iker. A galileai Panszada városban született és halászattal foglalkozott.

A legtöbbször János evangéliumában szerepel. Ő az, aki lemaradt a feltámadt Krisztussal való találkozásról: Tamás a nem egykönnyen hívő, a töprengő, a kétkedő ember. Ez a róla festett számtalan képen is megfigyelhető:

Tamás szavai: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!" – ezzel megjelölte minden tanítvány útját, a keresztre feszített Krisztus követését. Innen érthető, hogy egy apokrif irat, a Tamás- akták, Jézus rokonát látja benne. Ő kérte azt is Jézustól: Mutasd meg nekünk az utat! Mintha Tamás mindnyájunk „ősmintája” lenne. 

Július 3-án emlékeztek meg arról, hogy Tamás testét a szír fővárosba, Edesszába vitték át. Rómában a 9. században december 21-re tették ünnepét. 1969-ben viszont azért, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg advent utolsó hetét, visszahelyezték július 3- ra. Ezért ma van ünnepe.

A hagyomány szerint az egész világot bejárta és hirdette az evangéliumot, nemcsak Palesztinában, de Egyiptomban, Mezopotámiában és Indiában is alapított keresztény közösségeket. A vértanúság is Indiában lett osztályrésze, Melipur város kormányzójának felesége és fia keresztény hitre térítéséért börtönbe zárták, kínzásokat szenvedett, majd végül lándzsával átszúrták. Holttestét 230 körül vitték Szíriába, később az itáliai Ortonába. Attribútumai az öv, a mérőléc és a tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták. 

Az indiai Chennai-ban található többek között a Kis Hegy, ahol a legenda szerint Szent Tamás Apostol élt egy bizonyos ideig egy kis barlangban, amely felett a portugál gyarmatosítók egy templomot is emeltek. Chennai-ban egy katedrálist emeltek sírja felett. Ezt a katedrálist II. János Pál pápa is meglátogatta 1986. február 5-én. 

Két apokrif, Biblián kívüli iratot tulajdonítanak neki: Tamás evangéliuma és a Tamás akták.  Ez a 2. századból való irat arról ír, hogy az apostol Indiában hirdette az evangéliumot. Előadásmódjában sok a legendás elem és az allegória. 

A Tamás akta szerint Tamásnak Cézáreában látomása volt, így tudta meg, merre kell indulnia. Ezt mondta neki az Úr: "India királya, Gundaphar elküldte követét, hogy keresse meg neki a legjobb építészt, aki számára palotát építsen."

Az indiai követ rátalált Tamásra, és felismerte benne a világ legjobb építőmesterét. Hajóra szálltak tehát, és átkeltek a tengeren. Amikor megérkeztek a királyhoz, Tamás pompás palotát tervezett neki. Gundaphar tömérdek aranyat bízott rá azzal, hogy a palotát -- a tervnek megfelelően -- építse is fel, és elment messze idegenbe. Tamás az aranyat szétosztotta a szegények között, prédikált, és rengeteg embert elvezetett Krisztushoz.

Amikor húsz esztendő elteltével a király hazatért, sem a palotának, sem a Tamásra bízott aranynak nem találta nyomát, ezért Tamást a börtön mélységes fenekére vetette, és meg akarta büntetni. De meghalt a király testvére. Néhány nap múlva azonban élve a király elé járult, és ezt mondta neki: ”Tudd meg, hogy az az ember, akit te meg akarsz kínozni és el akarsz égetni, Isten barátja. Az angyalok elvezettek a Paradicsomba, és ott mutattak nekem egy pompás palotát. Ezt a palotát építette Tamás a testvérednek - mondták -, de méltatlanná vált rá, hogy benne lakjon!” Gundaphar tüstént szaladt a börtönbe, és arra kérte Szent Tamást, bocsásson meg neki, és fogadjon el tőle ajándékot. Azt is megkérdezte Tamástól, miként lehetne az övé az égi palota. Tamás elmondta neki: „Nagyon sok palota áll az égben készen, hittel és alamizsnával lehet őket megszerezni. Hagyd hát, hogy megkereszteljelek, a kincseid pedig használd fel helyesen. Engedd, hogy előtted menjenek mennyei otthonodba.”

Másutt, India északi részén is hirdette Tamás az evangéliumot. Főleg az istenfélő asszonyok hallgatták szívesen. Nagy hatással volt rájuk Tamás képekben gazdag beszéde, mert sok mindenhez hasonlította az Isten szavát: olyan, mint valami szemkenőcs, amitől lelkünk szeme látóvá válik; olyan, mint az orvosság, amelytől akaratunk megtisztul a bűnös vágyaktól; olyan, mint a sebtapasz, amelytől begyógyulnak bűneink okozta sebeink; olyan, mint az étel, mert isteni szeretettel táplál bennünket.

A férfiak megharagudtak hitük miatt az asszonyokra, akik közt egy királynő is volt, és a király elé hurcolták az apostolt, s különféle kínzásoknak vetettek alá. Szent Tamásnak azonban nem lett semmi baja az izzó vaslemezen, mert Isten hűs forrást fakasztott; a tüzes kemencében is hűs szellő lengedezett, amikor belevetették. Végül arra akarták Tamást kényszeríteni, hogy egy ércbálvány előtt mutasson be áldozatot. Ő letérdelt, és ezt mondta: „Imádlak, Jézus Krisztus!” Ebben a pillanatban elolvadt a bálvány, mintha csak viaszból lett volna. A szentély papja azt gondolta, hogy bosszút kell állnia istene nevében, ezért kardjával átszúrta az apostolt. Ekkor a király elmenekült látva, hogy a nép meg akarja torolni az apostol halálát, és a főpapot elevenen meg akarják égetni.

A keresztények fogták az apostol testét, és tisztességgel eltemették. Hosszú idő múltán, 230 körül vitette át az akkor uralkodó Sándor császár a szírek kérésére az apostol testét Edessa városába. Itt volt uralkodó Abgar király, akinek egy saját kezű levelet tulajdonítanak, amelyet Jézusnak írt.

A hagyomány szerint azoknak a Tamás-keresztényeknek az ősei, akik Indiában még ma is élnek, eltemették Tamás holttestét. Később a szír keresztények engedélyt kértek rá, hogy ereklyéit a maguk városába, Edesszába vihessék, azzal az indoklással, hogy nekik levelük van Krisztustól, amelyben az olvasható, hogy ők Szent Tamás különös oltalma alatt állnak.  

(Forrás: katolikus.hu, Mek.hu kép: Communio.stblogs.org)