Úton a kereszthez: mi köti össze a hitet és a hegymászást?
SZEMlélek 2020. július 06.

Úton a kereszthez: mi köti össze a hitet és a hegymászást?

A német alpesi szövetség új részlege feladatául tűzte ki, hogy megmutassa a hegyekben járóknak a teremtés szépségét.

2020-07-05_2.png

"Lelkészeknek tekintjük magunkat" – mondja Daniel Jägers elnök a katholisch.de interjújában és beszél arról is, mit gondol a hegycsúcsokon történő keresztállításokról, és hogy a hegyek sokszor miért tudnak jobban hitet közvetíteni, mint a gyülekezet vasárnapi szolgálata.

– Jägers úr, miért alapított egy ökumenikus hegyi sportklubot?
– Szerettük volna egyesíteni a hegyi sportokat és a vallást, mert úgy láttuk, hogy a magas hegyekben sok ember nyitottabb az Isten felé, annak lenyűgöző szépsége miatt. Hadd említsek röviden két példát: Tavaly nyáron egy ilyen találkozón álltam hetedik osztályosokkal és olyanokat hallottam, mint például: "Ez a legszebb dolog, amit valaha láttam!" A diákok alig tudták elhinni a szépséget, amit láttak. Röviddel ezelõtt a hegyekben voltam egy idõsebb férfival, akit agnosztikusnak mondhatunk. Mégis ezt mondta „Most megértem, hogy miért akarsz az emberekkel beszélni a vallásról itt a hegyekben.” Érezte, hogy valami fenséges - azt mondhatnám, hogy isteni - van a teremtésben. Egyesületként szeretnénk felhasználni ezeket a tapasztalatokat, átadni és így újratölteni az embereket a mindennapi élethez, új inspirációkat adni nekik.

– Honnan jött az ötlet?
– Nemrég olvastam egy cikket a Müncheni Gay Outdoor Clubról, ami a Német Alpesi Szövetséghez tartozik. Addig nem tudtam, hogy létre lehet hozni egy olyan szekciót, amelyben a célcsoport nem a régióra, hanem az életmódra összpontosít. Gondoltam magamban: ha ez máshol működik, akkor semmi sem akadályozhat meg minket, mint hívőket, hogy olyan szekciót alapítsunk, amelyben nemcsak sportkihívásokat vagy kikapcsolódást kereshetnek a hegyekben, hanem az Istennel való találkozást is.

– Ha valakit érdekel a hit témája, fordulhat egyházhoz is. Mi működik jobban a hegyekben, mint a templomban?
– Nem mondanám, hogy a hegyek valami jobbat tudnak, mint a templom, ami évszázadok óta vonzza az embereket. A hegyvidéki sportok is virágoznak, mert a hegyek automatikusan vonzóak azáltal, hogy nehezen elérhetőek. Sokan azt mondják, hogy egy kicsit közelebb vannak a mennyhez a hegyekben. Ennek a tapasztalatnak a felhasználása kiegészítheti a vasárnapi templomba járást, ami különösen a fiatalok számára kezd idegenné válni.

– A hegyekben miért nyitottabbak Isten felé az emberek?
– Odafent más szemmel láthatjuk saját életünket. A hegyek mérete, fenségük és szépségük gyakran világosabbá teszi a dolgokat. A rómaiaknak címzett levélben Pál azt mondja, hogy láthatjátok Istent a teremtésben, és azt hiszem, hogy sokkal jobban látod a hegyekben, mint az alföldön. Ez az oka annak, hogy sok kultúrában és vallásban a hegyek különleges szerepet játszanak, és transzcendens szinten vonzzák az embereket magukhoz.

– Ha a hegyekben élő emberek transzcendentális és spirituális tapasztalatokkal rendelkeznek, akkor valóban nem lenne-e jobb pásztoroknak, nem pedig a hegyi vezetőknek hívni benneteket?
– Lelkészeknek tekintjük magunkat - még akkor is, ha csak részleges teológiai képzettségünk van. A vezetésünk nem elsősorban a teológiai ismeretekről és tényekről szól, hanem arról, hogy az ember hite kézzelfoghatóvá váljon.

– Az utóbbi években a felállított keresztek a vandalizmus áldozataivá váltak a csúcsokon, egyes emberek úgy érzik, hogy zavarják őket ott a vallási szimbólumok. Szeretne ellentétes pólust is képviselni?
– Nem, ebben a tekintetben nem akarunk politikai szerepet vállalni. Valóban, most már olyan keresztek is vannak, amelyek harminc méter magasak. A kifogások inkább ezek ellen szólnak, mert a csúcsokat egyre inkább megfosztják az eredeti természeti szépségüktől. Nem egy olyan kis fakereszt ellen, amelyet valaki a sziklákba állított. Úgy gondolom, hogy a meglévőket hagyni kell, és a megrongáltakat újra fel kell állítani.

Feldolgozta: Szőke Tibor

Forrás: katolisch.de