A jövő cigánysága már jelen van
Gégény István 2020. július 25.

A jövő cigánysága már jelen van

Műveltek, elszántak és egyre többen vannak a roma értelmiségiek. Azt viszont még nem látni, pontosan mi lesz ennek a hatása.

001.jpg

Hallgattam már elég sok tudományos előadást ahhoz, hogy ne veszítsem el a fonalat olyan kifejezések hallatán, mint interpretatív antropológia, szociokulturális beágyazottság, értelmiségi aktorok. Nem maga a prezentáció volt különös, hanem az a körülmény, hogy mindez egy barnás bőrszínű előadótól áradt a hallgatóság felé, aki akcentus nélkül, ékes magyarsággal vetett fel nem csupán szakmailag jelentősen megalapozott, de nagyon is égető dilemmákat. A hölgy ugyanis roma. És ami nem látszik: öt diplomát szerzett (eddig), most dolgozik a doktori disszertációján. Mielőtt azt hinné bárki, hogy találkoztam egy "fehér hollóval", jelzem, hogy van még olyan hasonló képzettségű honfitársunk, mint a borsodi faluból származó Gulyás Klára, nem is kevés.

Nyíregyházán járunk, ami számomra hazai pálya, hiszen ott születtem, életem első 18 évét a kelet-magyarországi nagyvárosban töltöttem. Bőven szereztem közvetlen tapasztalatot a hazai cigányság kapcsán, negatívat is – vertek meg fényes nappal a nyílt utcán, nyárfalevélként remegtem, amikor édesapám magamra hagyott az inkább hírhedt, mint híres Guszev-telepen az autónkban, és hosszan sorolhatnám a hasonló példákat.

Eltelt azonban negyed évszázad, és most egy evangélikus kollégium előadótermében ülök, a jelenlévőkhöz képest szinte alulképzettnek számítok az egy szál diplomámmal, és ebben a helyzetben én vagyok a kisebbség – a többség ugyanis roma. Ők képviselik azt a bő 400 fő értelmiségit, akik a roma szakkollégiumok hálózatán keresztül érkeztek a munka világába, s nem csupán szülésznők, szociális munkások lettek belőlük. Jó példa erre a kormányzatot reprezentáló államtitkársági főosztályvezető, aki maga is roma.

A rendezvény célja, hogy egy újabb hálózatot hozzanak létre, immár a szakkollégiumokból és az egyetemekről kikerülő alumni közösségből, összefogva pedig szerepet vállaljanak a társadalmi szemléletformálásban, felemeljék sorstársaikat, különösen is a tanulás, önfejlesztés útjára terelgessék a hátrányos helyzetű fiatalokat.

A júliusi hétvégén ennek jegyében szervezetfejlesztési képzésen vettek részt a diplomás romák, de jutott idő táncházra, zenei programon való részvételre, sőt, a már említett Guszev-telepre is ellátogattak a jelenlévők.

14.jpg

Itt érdemes megemlíteni Gulyás Klára kulturális antropológus előadásának egyik fő üzenetét, ami kérdés formájában hangzott el: ha nem felelsz meg a sztereotípiáknak, nem maradsz cigány? Sokakhoz képest helyzeti előnyben vagyok e dilemmát illetően, mert tucatnyi személyes interjút készítettem az elmúlt hetekben roma értelmiségiekkel, s közülük többen ugyanerre utaltak vissza. Ismerőseik ugyanis sokszor mondogatják nekik: "te nem olyan vagy". Hanem akkor vajon milyen? A válaszféleség úgy hangzik, hogy

létre kell hozni egy új roma identitást, ami nem a klasszikus sztereotípiákra épül.

Valójában tehát a jövő cigánysága találkozott Nyíregyházán, akik már most is jelen vannak, formálják a magyar társadalmat, egyben saját identitásukat is elkezdték definiálni, önnön hivatásuk megélése által. Elszólás lett volna talán, vagy tudatosan hangzott-e el, nem tudhatom: "A roma értelmiség tagjai egymásra vannak ítélve." Küzdelem ez, önmagukkal, élethelyzetükkel, a feléjük áradó, nem könnyen kezelhető reakciókkal.

Hogy a nem romák is megértsék, megpróbálom képletesen leírni az általam megismert helyzetet. Egy futóversenyen némelyek bekötött szemmel, fél lábon ugrálva indulnak, s miután sikeresen teljesítik a távot, a többiek úgy reagálnak, hogy ja, persze, te nem is olyan vagy, mint amilyenek a hozzád hasonlók. De nem is vagy olyan, mint mi. Ami igaz is, mert a roma értelmiségiek túlnyomó többsége mélyszegénységből, pozitív példák nélkül, szinte csodával határos módon jutott el a diploma megszerzéséig. De akkor milyenek is a roma értelmiség tagjai? Ma még esetleg meglepődünk rajtuk, de sokat segítenénk nekik – és ezzel a missziójuknak –, ha pont úgy állnánk hozzájuk mindannyian, ahogyan ők saját magukhoz: itt vagyok, ez vagyok, megcsináltam, nem érek se többet, se kevesebbet másoknál, haladjunk együtt tovább.

15.jpg

Hogy ez a jövőbeli remélt elfogadottság minél közelebbi időpontra essen, abban sokat segíthet például az a lazaság, ami Oláh Róbert előadását jellemezte – akár a stand up comedy műfajában is megállná a helyét a Magyarországi Evangélikus Egyház központja oktatási és gazdasági referensének stílusa. Róbert a SZEMléleken futó Sorsfordítók interjúsorozatban is elmondta, hogy sokat foglalkozik mentorként nehéz körülmények között élő gyerekekkel, előadásaival motiválja őket, hogy tanuljanak, küzdjenek, mert érdemes. Mégis úgy véli, amit ő tesz, csupán "tüneti kezelés", ennél átfogóbb tevékenységre volna szükség a leszakadók tényleges felemeléséhez. – Nem magamért tanultam, hanem a sorstársaimért – fogalmaz megindítóan, majd hozzáteszi: szerencsére a jelenlegi munkatársai "színvakok". Majd meg is magyarázza: nem azért fogadják el, nem amiatt értékelik, amit tesz, mert cigány, hanem azért, aki ő maga. Talán sokan tudják, kitől idézte ezt a színvakos utalást Róbert – nem telhetett el úgy az a bizonyos hétvége, hogy ne kerüljön szóba Bogdán László, Cserdi néhai polgármestere, az ő műve, elszántsága, s az, hogy azt a bizonyos zászlót tovább kell vinni.

– Valaki odafentről egyengeti ezt az utat nekem – mutat az égi perspektívák irányába Oláh Róbert, miközben azt is határozottan kijelenti: szerinte az egyházi iskolák segítik a szegregációt, mivel különválasztódik általuk az elit és a "maradék".

Éppen ennek ellenhatásaként dolgozik oktatási referensként a hazai evangélikus egyházban bevezetendő antiszegregációs és felzárkóztatási stratégián.

Annyi mindent tudnék írni mind az értékes hétvégi programról, mind az elhangzottak kapcsán, vagy éppen a légkör miatt bennem felvetődött gondolatokról... De nálam hitelesebben beszélnek minderről maguk a jövő cigányai, akik Sorsfordító sorozatunkban hiteles képet adnak róla, hogy amit eddig a romákról gondoltunk, részben túlzás, részben múlt idő. Ami most történik velünk általuk, egyszerre kihívásokkal teljes, izgalmas és méltó mind a figyelemre, mind a bevonódásra.

A létező nehézségek leküzdéséhez nélkülözhetetlenek a kormányzati programok, a pozitív társadalmi hozzáállás, a bizalom, de a legfontosabb hozzáadott érték ezeknek a bekötött szemmel, fél lábon is sikeresen célba érő, diplomás, művelt, életvidám, elkötelezett romáknak a léte. Figyeljünk rájuk, tanuljunk tőlük! A témát illető árkok betemetését ugyanis leginkább tanulással lehet elérni. És ez most nem "másokra" vonatkozik, hanem saját magunkra.

Az alábbi képre kattintva galéria nyílik a helyszínen készült fotókból

Üljünk be bátran az élet iskolájának padjába, ahol érdekes, szép dolgok várnak megismerésre!