Jakab Péter: Kötelességünk belemarkolni a hamuba
Madocsai Bea 2020. augusztus 08.

Jakab Péter: Kötelességünk belemarkolni a hamuba

A Bejrút kikötőjében történt robbanás elpusztította a libanoni katolikus televízió épületét is, pedig különösen fontos szerep hárul most erre a médiumra. Az újrakezdésről beszélgettünk az EWTN Magyarország médiamisszió vezetőjével.

bejrut1.jpg

– Együtt nézzük a bejrúti robbanás után készült felvételeket, amelyeket az ottani kollégák a katolikus televízió gyakorlatilag megsemmisült stúdiójából küldtek. Mi volt az első gondolatod a tragikus hír hallatán?
– Megrendítő a Libanonból kapott képsorokat látni, mert belegondoltam, milyen lenne, ha mindaz, amit a Bonum tévében az elmúlt tíz évében keserves munkával fölépítettünk, egy pillanat alatt rommá válna. A Télé Lumière harminc évvel ezelőtt indult, remek műsorokat készítettek, és most minden összedőlt.

Böjte Csaba testvér szavai jutottak eszembe, akit egyszer éjjel azzal riasztottak, hogy leégett az egyik ház, amit épp akkor kezdtek felújítani. Odasietett, belemarkolt a hamuba, keservesen összeszorította a fogát és azt mondta, újjáépítjük. Ez van most bennem: odaállni melléjük és azt mondani, újjáépítjük.

– Mit tudsz a libanoni kollégákról?
– Úgy tudjuk, hogy a körükben haláleset nem történt. Nyilván fel kell dolgozniuk a történteket, de már ismét munkába álltak, folyamatosan élő közvetítést adnak, tájékoztatnak a helyszínről, háttérinformációkkal szolgálnak.

– Hogyan látod a segítségnyújtás lehetőségét?
– Hál’ Istennek az egész világ összefogott. És bármennyire is nehéz a mi televíziónk helyzete, kutya kötelességünk belemarkolni a hamuba, és azt mondani, hogy segítünk nektek újra fölépíteni azt, amit megálmodtatok és amit az elmúlt évtizedekben folyamatosan fejlesztettetek.

– Milyen jelentőségű volt Libanonban a katolikus televízió? Vagyis inkább jelen időben milyen jelentőségű, hiszen ha nincs is stúdió, a tévé sugároz…
– Igen, most talán még nagyobb a jelentősége, mint valaha. Boutros Rai maronita pátriárka nagyon is tisztában volt azzal, hogy ez a médium a mai kor embere számára megkerülhetetlen. Mindig élt a televízió nyújtotta lehetőségekkel, rendszeres tanításokat adott; ezen a tévén keresztül – mert nem csak egyetlen csatornáról van szó – folyamatosan kapcsolatban volt a híveivel. Lehet úgy fogalmazni, hogy

a Noursat Télé Lumière nagyon-nagyon fontos evangelizációs eszköze volt a libanoni egyháznak, és bízunk benne, hogy az is marad.

Az biztos, hogy most az egész keresztény médiavilágnak segítenie kell.

– Pontos számokat gondolom, nem tudsz, de az összeomlott díszletek, törött kamerák, megsemmisült berendezések látványa alapján mekkora összegből lehet újból működőképessé tenni a stúdiót?
– Már tegnap zajlottak a különböző országbeli kollégák között az üzenetváltások, és a fotókat nézve azt gondolom, teljes a pusztítás. Nagy televízióstúdióról van szó, mindent újra kell kábelezni, a kamerák közül kérdés, hogy egyet-kettőt meg lehet-e javítani, a díszlet teljesen elpusztult, minden romokban van. Forintban kifejezve több százmilliós a kár. Egyetlen kamera 10-20 millióba kerül, a robotkamerák ára is legalább 3-4 millió forint. Ha nem kap segítséget a Noursat, hosszú-hosszú évekre kiható következményei lesznek.

– Induláskor honnan voltak forrásaik?
– Ezt a tévét a libanoni katolikus egyház építette föl, de most ezer és ezer más területen kell segítséget nyújtania, helytállnia. Úgyhogy célszerű a kollégáknak összefogniuk, sőt, fogalmazhatunk úgy, hogy a médiamisszósoknak kötelességük egymásra figyelni és támogatást adni. Az elmúlt tíz év gyümölcse, hogy hálózatban tudunk dolgozni. Ha nem is vagyunk napi kapcsolatban, de tudunk egymásról, és amikor valakit ekkora tragédia ér, akkor csak az lehet a kérdés, hogy hol tudunk segíteni.

– Milyen a kapcsolat az EWTN és a Noursat között?
– Számomra az volt a legnagyobb öröm, amikor a múlt évben a nemzetközi megbeszélésünkön bejelentették, hogy elindul az EWTN arab nyelvű csatornája, és ez lényegében a libanoniakra épült volna. Biztos, hogy valamennyire most ez meg fog torpanni. A Bonum kezdettől partneri kapcsolatban van a Noursattal. Az első nemzetközi interjúnkat velük készítettük, amikor itt voltak a pátriárkával. Az EWTN is az elmúlt időkben nagyon komoly kapcsolatot épített ki a tévé vezetőivel és a kollégákkal. Pár hónapja voltak itt az európai vezetésből, és közösen terveztük, hogy a lengyel és magyar csatornák közös szervezéssel zarándoklatot indítanak Libanonba. Valószínűleg ez is tolódni fog. De most

itt az idő, hogy megfogjuk egymás baráti kezét és segítsük egymást abban, hogy ebből a borzalomból föl lehessen állni.

Örülök, hogy a Magyar Katolikus Karitász és a magyar állam is azonnal intézkedett a segítségnyújtásról. Abban bízom, hogy a katolikus média világában mi is oda fogunk tudni állni egységesen, közösen, és valamit tudunk majd segíteni nekik. Ha nem is sokat, de ami a részvétet kifejezi, legalább annyit tegyünk meg.

– Működésének negyvenedik esztendejét kezdi meg az EWTN, az a médiamissziós világhálózat, amelyhez csatlakozott a tíz éve indult a Bonum. A kettős ünnepet most beárnyékolja ez a tragikus esemény, mégis most, az augusztus 15-i évforduló a hálaadás vagy az előre tekintés jegyében zajlik-e a magyarországi médiamissziós központban?
– A tíz évért nagy hálával tartozunk mindenkinek, aki csak megfordult a tévénkben, aki csak támogatta a szolgálatunkat, aki csak nézte a műsorainkat. Köszönet azoknak is, akik kritikát mertek megfogalmazni, el merték mondani a véleményüket. Az EWTN-t egy olasz származású, Amerikában élő szerzetesnő, Angelica anya indította el lassan négy évtizede: ez előre tekintésre indít. Mert a globális világban nekünk kutya kötelességünk keresni egymással a kapcsolatot. A fake news világában, amiben élünk, nekünk keresztényeknek, nekünk katolikusoknak, katolikus médiamissziósoknak az elsődleges feladatunk, hogy tiszta forrást adjunk a világnak. Nem csak a katolikusoknak, nem csak a hívőknek, de az egész világnak. Amikor tudósítunk egy ilyen helyzetben, vagy háttérinformációkat adunk, aki hallgatja, abban egy másodpercig ne merüljön föl a kérdés, hogy ez most hiteles-e, vagy sem. Ez az, amit ad nekünk Angelica anyának az elmúlt negyven éve. Nekünk erre kell építenünk.

– A közeli napok része lesz tehát a segítségnyújtás a libanoni katolikus televíziós kollégáknak. Mik az EWTN távolabbi tervei itthon?
– Annyi lehetőségünk és annyi feladatunk van! Épp ma beszélgettem valakivel arról, hogy a tévénk katolikus. Számomra ez azt jelenti, hogy szabadság. Mert abban, Aki engem megváltott, teljes szabadsággal tudok ténykedni, mindenféle egyéb befolyástól mentesen. És ez a fajta szabadság megadja azt a teret, amelyben a médiamisszió kitágítható. Meg lehetne teremteni a média olyan tiszta kereteit, amit – megmondom őszintén – kereskedelmi vagy más médiafelületeknél nem is láttam, nem is tapasztaltam, amikor ott dolgoztam. Ez a következő tíz évre számomra nagyon jó program:

a saját, egyéni Isten-kapcsolatom az, ami meghatározza a média-tevékenységemet. Ennél szebbet el se tudnék képzelni!

Bízom benne, hogy Magyarországon is, a nemzetközi világhálózaton is és Libanonban is ez a szemlélet tovább tud épülni. Én személy szerint erre hívok mindenkit.

Beszélgetőtárs: Madocsai Bea

(Nyitókép forrása: the961.com)