Nem a klímaváltozás a probléma forrása, hanem az ember
GundelTakácsGábor 2020. szeptember 10.

Nem a klímaváltozás a probléma forrása, hanem az ember

A WWF a ZSF nevű tudományos társasággal együttműködésben megjelentette a 2020-as Élő Bolygó Jelentést. Az alábbiakban a kiadvány legfontosabb üzeneteit igyekszünk összefoglalni.

wwf1.jpg

WWF: A World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap, a világ egyik legnagyobb, független természetvédelmi civil szervezete 1961-ben jött létre. Több mint 100 országban van jelen, több mint 6000 munkatárssal és több mint 5millió támogatóval. A WWF küldetése, hogy megállítsa bolygónk természetes élőhelyeinek pusztulását és egy olyan jövőt építsen, amelyben az ember harmóniában él a természettel.

ZSL: Az 1826-ban megalakult Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London) egy nemzetközi tudományos, természetvédelmi és oktatási szervezet, mely az állatok és élőhelyük világszintű védelmének elérését és elősegítését tűzte ki célul. A ZSL két állatkerttel is büszkélkedik (Londoni Állatkert és Whipsnade Állatpark); Állattani Intézete tudományos kutatásokat végez. A ZSL a WWF-el együttműködésben dolgozik az Élő Bolygó Indexen.

A kétévente publikált jelentés időről időre pontos képet ad bolygónk állapotáról és az emberi tevékenység hatásáról. A legutóbbi, 2018-as jelentés 110 országban jelent meg, 28 nyelvre fordították le. A 2020. szeptember 10-én publikált 164 oldalas tanulmány négy fejezetben tárgyalja a szakértők megállapításait.

1. SEGÉLYKIÁLTÁS A TERMÉSZETÉRT

Az Élő Bolygó Index (Living Planet Index – LPI) jelenleg mintegy 21 ezer emlős, madár, hüllő, kétéltű és hal populációját követi nyomon szerte a világon. A 2020-as globális LPI átlagosan 68%-os visszaesést mutat a megfigyelt fajok populációjában 1970 és 2016 között. Ha a statisztikai bizonytalanságot figyelembe vesszük, ez az érték 62-73% között van.

wwf_elobolygo_abrak.jpg

Az egyes régiók között eltérő tendenciákat figyelhetünk meg. A legnagyobb csökkenés a trópusi területeteket érinti. Amerika trópusi területein a legjelentősebb a csökkenés, az LPI-visszaesés 94%-os. Ebben vezető szerepet játszik a legelők, a pampák, az erdők és a vizesélőhelyek átalakulása, a fajok kizsákmányolása, az éghajlatváltozás, valamint az idegenhonos fajok behurcolása.

wwf_elobolygo_abrak2.jpg

A helyzet az európai országok és a volt szovjet tagköztársaságok által alkotott területen a legkevésbé rossz, de itt is átlagosan 24%-os a csökkenés.

Édesvízi Élő Bolygó Index

Az édesvízi biológiai sokféleség sokkal gyorsabban csökken, mint az óceánok vagy az erdők esetében. A rendelkezésre álló adatok alapján 1700 óta a globális vizesélőhelyek mintegy 90%-a eltűnt. Ez a csökkenés súlyos hatással volt az édesvízi biológiai sokféleségre: a vizsgált édesvízi fajok populációs tendenciái meredeken csökkentek. Az édesvízi LPI alapján megfigyelt 3741 populáció (944 emlős-, madár-, kétéltű, hüllő- és halfaj) átlagosan 84%-kal csökkent. A legnagyobb csökkenés az édesvízben élő hüllő-, hal és kétéltű fajok esetében figyelhető meg. Ez a veszteség minden régióban nyomon követhető, különösen Latin-Amerikában és a Karibi-térségben.

wwf_elobolygo_abrak3.jpg

Élőhely Index (Species Habitat Index, SHI)

Az emberi földhasználat változása és a klímaváltozás folyamatosan alakítja át a tájat világszerte. Az index feltárja az adott helyre jellemző területveszteségeket a megfigyelt vagy a modellezett élőhelyváltozás alapján. Az index 2000 és 2018 között 2%-os csökkenést mutat, ami erős, általánosan romló tendenciát jelez. A választott területek és fajok esetében az SHI esése ennél sokkal meredekebb, két számjegyből álló százalékos csökkenéssel. Ez a teljes populáció méretének drasztikus csökkenését és ezzel a fajok ökológiai szerepének visszaesését mutatja.

Vörös Lista (Red List Index, RLI)

A Vörös Lista Index – az IUCN Vörös Listájának adatai alapján – az egyes fajok túlélési esélyeit mutatja be. Amennyiben az RLI értéke 1, akkor az egy csoportba tartozó összes faj a legkevésbé veszélyeztetettnek minősül (nem kell attól tartani, hogy kihalnak a közeljövőben). A kihalt fajok indexértéke ez alapján 0. A többi között az emlősök, a madarak és a hüllők indexe is 1 alatt van, és romló tendenciát mutat.

Biodiverzitás Érintetlenségét Vizsgáló Index (Biodiversity Intactness Index, BII)

A Biodiverzitás Érintetlenségét Vizsgáló Index becslést végez arról, hogy egy területen az eredetileg megfigyelhető biológiai sokféleség mennyire maradt fent – a földhasználatra és az ehhez kapcsolódó hatásokra koncentrál. A BII egy nagyon hasznos index az ökoszisztémák emberek számára előnyöket biztosító szolgáltatások (ökoszisztéma-szolgáltatások) becslésében. Emiatt a bolygónk eltartóképességéről szóló számításokban (a planetáris határok rendszerében) ezt használják a bioszféra integritásának indikátoraként. Az átlagos globális BII (79%) a megállapított legalacsonyabb biztonsági határ (90%) alatt van, és további csökkenése várható, különösen Afrikában. A BII néhány régióban nagyon alacsony, például Nyugat-Európában, ahol a tájat régóta intenzíven hasznosítják.

wwf_elobolygo_abrak4.jpg

A talaj biológiai sokfélesége: mentsük meg a földet, amin járunk

A talaj a Föld biológiai sokféleségének egyik jelentős hátországa: a szárazföldi élőlények 90 százaléka életének egy részét a talajban tölti. A talaj biológiai sokfélesége nélkül a szárazföldi ökoszisztéma felborulna. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában az ízeltlábúakat megfigyelő rendszerek és a hosszú távú tanulmányok gyors, jelenleg is folytatódó csökkenést mutatnak a rovarok számában, eloszlásában, vagy az egy területre jellemző együttes súlyukban (biomasszában). Az intenzív mezőgazdaság térnyerése korábban indult terjedésnek Nyugat-Európában és Észak-Amerikában, mint más területeken. Az ezeken a területeken megfigyelt ízeltlábú-veszteség segíthet a globális biológiai változatosság csökkenésének megértésében és előrejelzésében, hiszen a földhasználati változások és egyéb emberi eredetű negatív hatások (pl. kemikála használata) tovább folynak a világon.

wwf_elobolygo_abrak5.jpg

A növények sokfélesége vészesen csökken

A növényfajok kihalási kockázata az emlősökéhez hasonló mértékű, azonban jelentősebb a madarak esetében becsült értékeknél. A dokumentált növényfajkihalás az emlősök, a madarak és a kétéltűek együttes csökkenésének kétszerese. Ezen kívül egy több ezer fajon végzett reprezentatív értékelés eredményei alapján, ahol a fajok a globális növényi diverzitás rendszertani és földrajzi elterjedtségét képviselik, minden ötödik növényfajt (22%) a kihalás veszélye fenyeget, melyek nagy része a trópusokon található.

2. ÉLETÜNK 2020-BAN

Az elmúlt 50 évben a globális kereskedelemben, a fogyasztásban és az emberi népességszámban lezajlott ugrásszerű növekedés hatására, valamint az egyre nagyobb ütemű urbanizáció következtében világunk nagymértékben átalakult. Ez a folyamat alapjaiban változtatta meg életvitelünket, amiért azonban

hatalmas árat fizet a természet és a Föld azon működési rendszereinek stabilitása, melyek elengedhetetlenek fennmaradásunkhoz.

Az éves biológiai „költségvetésünket” rendszeresen hiánnyal zárjuk

1970 óta az ökológiai lábnyomunk meghaladja a Föld regenerálódási képességét. Jelenleg ez a mutató 156%. Ez a túlfogyasztás károsítja a bolygó természetes rendszereinek működését és ezzel együtt az emberiség jövőbeli életminőségét is. Az emberi igények, valamint a természeti erőforrások is rendkívül egyenlőtlenül oszlanak meg a Földön. Az erőforrások fogyasztása és az egyes erőforrások elérhetőségei eltérő mintát mutatnak, mivel az erőforrások fogyasztása nem a kitermelés helyén történik. Az ökológiai lábnyom méretében tapasztalható különbségek oka az életmódbeli eltérésekben és a fogyasztási mintákban keresendő, beleértve az elfogyasztott élelmiszerek, anyagi javak és szolgáltatások, a felhasznált természeti erőforrások mennyiségét, valamint a javakkal és szolgáltatásokkal járó szén-dioxid-kibocsátás mértékét. (Ide jó lenne betenni a 7. ábrát.) Óceánjaink felett is összecsapnak a hullámok. A túlhalászat, a szennyezés és a partmenti beruházások a tengerek és óceánok minden részére hatással vannak, a sekély vizektől kezdve egészen a mélytengerekig, az éghajlatváltozás pedig egyre szélesebb körű hatást gyakorol a tengeri ökoszisztémák működésére.

wwf_elobolygo_abrak6.jpg

Az éghajlatváltozás kockázatai a biológiai sokféleségre nézve

Évszázadunkban csupán az éghajlatváltozás következtében a vadon élő fajok egyötödét fenyegeti a kihalás. Alig 30 évvel ezelőtt az éghajlatváltozás fajokra gyakorolt hatása rendkívül ritkának számított, mára azonban ez mindennapos jelenség. Egyes fajokra kevésbé (például a mélytengeri halak), míg másokra (például sarkvidéki és tundra fajok) már most is jelentős hatással van az éghajlatváltozás. Ezek a terhelések különböző módon befolyásolhatják a fajokat, ide értve a közvetlen élettani stresszt, a megfelelő élőhely elvesztését, a fajok közötti interakciók megszakadását (például a beporzás vagy a ragadozók és a préda közötti kölcsönhatások), valamint a legfontosabb életesemények (például migráció, szaporodás vagy kihajtás) időzítését.

wwf_elobolygo_abrak7.jpg

Az emberi egészség és a bolygó egészsége közti szoros összefüggés

Az elmúlt évszázadban az emberek egészsége és jólléte rendkívüli fejlődésen ment keresztül: az 5 éven aluli gyermekhalandóság aránya 1990 óta a felére csökkent, ugyanezen időszakban világviszonylatban kétharmaddal szorult vissza a napi 1,9 dolláros bevétel alatt kereső emberek hányada. A születéskor várható élettartam körülbelül 15 évvel magasabb, mint 50 évvel ezelőtt. Tényleg van tehát okunk ünnepelni, azonban ezek az eredmények részben a világ természeti rendszereinek átalakításával és kizsákmányolásával jöttek létre – félő, hogy a sikerek semmissé válnak.

Jóllétünk a természet egészségétől függ

A természet a COVID-19-cel üzent nekünk. Valójában vészjelzést küldött az emberiség számára, erőteljesen hangsúlyozva, hogy bolygónk „biztonságos működési terén” belül kellene élnünk. Ha nem sikerül így cselekednünk, katasztrofális környezeti, egészségi és gazdasági következményekkel kell számolnunk. A gazdasági és pénzügyi döntéshozóink közül túl kevesen tudják értelmezni a természet üzenetét, vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem is akarnak figyelni rá. Az egyik fő probléma, hogy

nincs összhang a mesterséges „gazdasági nyelvtan” és a „természet mondattana” között. Ennek az az oka, hogy nem vesszük az üzenetet.

Ha a gazdasági növekedés és fejlődés standard modelljeivel ellentétben a természetre bízzuk önmagunkat és gazdaságunkat, akkor jobban el tudjuk fogadni, hogy jólétünket és jóllétünket végül is bolygónk állapota határozza meg. Erre az új nyelvtanra mindenhol szükség van – az osztálytermektől az üléstermekig, a helyi testületektől a nemzeti kormányzati szervekig. Mélyreható következményekkel jár ugyanis arra vonatkozóan, mit értünk fenntartható gazdasági növekedés alatt; elősegíti vezetőink helyes döntéseit, amelyek egészségesebb, zöldebb és boldogabb életet biztosítanak számunkra és a jövő generációi számára, hiszen ez az, amit egyre többen akarunk. Mostantól, ha gazdasági fellendülésről van szó, akkor környezetünk védelmének és helyreállításának kell a középpontban állni.

A biológiai sokféleség az élelmiszerbiztonság alapja

Sürgősen cselekednünk kell a biológiai sokféleség pusztulásának megállítása érdekében, hiszen a biodiverzitás egész világunkat ellátja élelemmel.

Szárazföldi növények: Körülbelül 6 ezer háziasított faj van, amelyből 9 a növénytermesztés kétharmadát teszi ki. Több mint 1160 vadnövényfaj alkalmas emberi fogyasztásra élelmiszerként.

Szárazföldi állatok: Körülbelül 40 fajból (emlősök és madarak, mintegy 8800 állatfajta) 8 biztosítja az állati eredetű élelmiszerek több mint 95%-át. A vadon élő állatokból legalább 2111 ehető rovar, 1600 madár, 1110 emlős, 140 hüllő és 230 kétéltű faj létezik.

Víziállatok és -növények: Majdnem 700 háziasított fajt használunk az akvakultúrában, ebből 10 faj a termelés felét teszi ki. Több mint 1800 vadon élő halfajtát, rákfélét, puhatestűt, tüskésbőrűt, űrbelűt és vízinövényt gyűjtenek be a halászatok globálisan. 10 faj/fajcsoport teszi ki a termelés 28%-át.

Mikroorganizmusok és gombák: Több ezer gomba- és mikroorganizmus faj nélkülözhetetlen bizonyos élelmiszerfeldolgozási folyamatokban, mint például az erjedésben. Körülbelül 60 ehető gombafaj ipari termesztése folyik jelenleg. E mellett 1154 ehető, vadon termő gombafaj és -nemzetség létezik.

3. EMBER ÉS TERMÉSZET KÖZÖS JÖVŐJÉNEK VÍZIÓJA

Úttörő modellek szolgáltattak elsőként bizonyítékot az elgondolás helytállóságáról, miszerint a földhasználat-változásból eredő szárazföldi biológiai sokféleség csökkenését megállíthatjuk, és a tendenciát vissza is fordíthatjuk. A „Bending The Curve – Fordítsuk meg a trendet!” kezdeményezés eddig nem látott módon egyszerre veszi figyelembe a természetvédelmet és élelmiszerrendszerünk átalakulását, és olyan ütemtervet jelöl ki, mely egyszerre tartalmazza a biodiverzitás helyreállításához és a növekvő népesség élelmezéséhez szükséges azonnali lépéseket.

A modellezés nem valamiféle jóslat, hanem mindennapokban használatos tervezési tevékenység: közlekedéstervezéshez, a növekvő népességű területek feltérképezésével új iskolák helyének kijelöléséhez, valamint természetvédelmi szempontból, például a jövőbeni éghajlatváltozás megértéséhez használják az egész világon.

A figyelemreméltóan fejlődő számítástechnikai teljesítménynek és a mesterséges intelligenciának köszönhetően egyre nagyobb tudással, egyre kifinomultabban tekintünk a jövő lehetséges komplex kimeneteleire – így ma már nem az a kérdés, hogy „Mi lesz?”, sokkal inkább az, hogy „Mi lesz, ha...?”

A „Bending the Curve” kezdeményezés számos korszerű modellt és forgatókönyvet használ fel annak megállapítására, hogy vajon vissza tudjuk-e fordítani a szárazföldi biológiai sokféleség csökkenését – és ha igen, hogyan. A fenntarthatósági célok megvalósításához szükséges útvonalak modellező kutatására, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) részére készített kutatásokra, valamint a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésével foglalkozó tudományos és szakmapolitikai kormányközi platform (IPBES) tudományos közösségének friss eredményeire alapozva hét lehetséges forgatókönyvet különböztethetünk meg.

A referenciaként szolgáló „Mi lesz, ha...?” forgatókönyv az IPCC középutas, „middle-of-the-road” modelljére épül, és szabályozás nélküli („business-as-usual”) jövőképet feltételez. Eszerint a forgatókönyv szerint nem várható jelentős változás, hanem minden a megszokott kerékvágásban halad tovább: a természetvédelmi, valamint a fenntartható termelésre és fogyasztásra irányuló törekvések limitáltak maradnak. A modell eredményei szerint

2070-re a népesség eléri a 9,4 milliárdot, a gazdasági növekedés szerény és ingadozó lesz, valamint a globalizáció is folytatódni fog.

Ezen kívül azonban hat másik lehetséges forgatókönyvet is kidolgoztak, hogy különböző tevékenységek lehetséges hatásait feltárják. A beavatkozásokat, melyek meghatározzák a lehetséges jövőképeket, tevékenységcsoportokra, azaz „ékekre” bontották, csakúgy, mint az éghajlatváltozás, vagy akár a COVID-19 járvány modellezésénél teszik. Ezek a tevékenységcsoportok fokozott természetvédelmi intézkedéseket, valamint a globális élelmiszertermelés és -fogyasztás szárazföldi biodiverzitásra gyakorolt hatásának csökkentését célzó tevékenységeket takarnak.

A forgatókönyvek közül három csupán egy-egy fajta intézkedést tartalmaz:

1. A „fokozott természetvédelmi törekvések” forgatókönyve magában foglalja a védett területek fokozott kiterjesztését és kezelését, valamint intenzív élőhelyrekonstrukciós folyamatokat és a táji léptékű természetvédelmi tervezést.

2. A „fenntarthatóbb termelés”, azaz a kínálati oldali törekvések forgatókönyve nagyobb mértékű és fenntarthatóbb növekedést foglal magában, mind a mezőgazdasági termelékenységben, mind a mezőgazdasági javak kereskedelmében.

3. A „fenntarthatóbb fogyasztás”, azaz a keresleti oldali törekvések forgatókönyve csökkenti az élelmiszerpazarlást a termelőtől a fogyasztóig, valamint azzal számol, hogy a nagy húsfogyasztó országok kevesebb állati eredetű kalóriát tartalmazó étrendre térnek át.

A következő három forgatókönyv a fent említett három modell különböző kombinációi alapján készült:

4. A negyedik forgatókönyv az első és a második modell kombinációja: a fokozott természetvédelmi és a kínálati oldali törekvések forgatókönyve.

5. Az ötödik forgatókönyv az első és a harmadik modell kombinációja: a fokozott természetvédelmi és a keresleti oldali törekvések forgatókönyve.

6. A hatodik forgatókönyvben mindhárom tevékenységcsoport együttesen szerepel, és az „integrált akciók portfóliója” néven vált ismertté.

Számítások szerint a referenciaként használt szabályozás nélküli forgatókönyv szerint a globális biológiai sokféleség tendenciái a XXI. században továbbra is romlani fognak, méghozzá az elmúlt néhány évtizedhez hasonló gyorsasággal, egészen 2050-ig. A legjobb eredménnyel a 6. forgatókönyv kecsegtet, ez az egyetlen, amely szerint kb. 2080-ban visszatérünk a 2010-es állapotokhoz és 2100-ban már jobbak lesznek a mutatók.

4. AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ ÚT

Miközben a világ korunk legsúlyosabb globális természeti katasztrófáját éli, az Élő Bolygó Jelentés egyértelmű bizonyítékot ad arra vonatkozóan, hogy a természet felbolydult, és Földünk vészjelzésekkel próbál figyelmeztetni bennünket. Az emberiség természetromboló tevékenysége nemcsak a vadon élő állatok populációjára, hanem az emberi egészségre és életünk minden területére tragikus hatást gyakorol.

Sürgősen mélyreható kulturális és rendszerszintű váltásra van szükség, melyre civilizációnk eddig nem volt képes: a természetet értékelő társadalomra és gazdasági rendszerre kell áttérnünk.

Újra meg kell találnunk az egyensúlyt bolygónkkal való kapcsolatunkban, hogy megőrizhessük a földi élet csodálatos sokszínűségét, lehetővé tegyük egy igazságos, egészséges és virágzó társadalom létrejöttét, végső soron saját jövőnket biztosítsuk.

A bíztatóbb jövő a kormányok, a vállalatok és az emberek most meghozott döntéseivel kezdődik. A világ vezetőinek mielőbbi lépéseket kell tenniük a természet mint az egészséges társadalom és a virágzó gazdaság alapjának védelme és helyreállítása érdekében. Itt az ideje, hogy a világ új megállapodást fogalmazzon meg ember és természet között, és vállalja, hogy 2030-ig megállítja és visszafordítja a természet pusztulásának trendjét, helyreállítja az abban okozott károkat, és szén-dioxid-semleges, környezeti szempontból is fenntartható társadalmat épít. Ez lenne a legfőbb biztosítékunk a hosszú távú emberi jólét és létfenntartás érdekében, valamint ez a záloga a gyermekeink számára biztosított fenntartható jövőnek is.

A „Bending the Curve” kezdeményezés szerint egy gyökeres, alapvető változással még megállítható lenne a biodiverzitás csökkenése, és visszafordítható lenne hanyatló tendenciája. Könnyű a gyökeres változásról beszélni, de vajon hogyan kivitelezhető ez a mai összetett, modern társadalmunkban? Tudjuk, hogy globális, kollektív cselekvésre van szükség, és hogy a természetvédelem megerősítése kulcsfontosságú szerepet játszik, ugyanúgy, mint az élelmiszerek és az energia előállítási és felhasználási módjának átalakítása. Az állampolgároknak, kormányoknak és üzleti vezetőknek szerte a világon példátlan gyorsasággal és céltudatossággal kellene cselekedniük.

MINDANNYIUNK KÜLDETÉSE, HOGY MEGÁLLÍTSUK A TERMÉSZET PUSZTULÁSÁT ÉS OLYAN JÖVŐT ÉPÍTSÜNK, AMELYBEN AZ EMBERISÉG HARMÓNIÁBAN ÉL A KÖRNYEZETTEL.

(Illusztrációk forrása: WWF)