Ukrajna második legnagyobb városában három és fél éve a háború határozza meg az életet. A Harkivi Nemzeti Akadémiai Opera- és Balettszínház azonban továbbra is tart előadásokat ‒ biztonsági okokból immár három emelettel a föld alatt. A helyszínen élő Győri Boldizsár beszámolója és fényképei a művészet erejéről.
2022. február 23-án este fél hétkor a harkivi opera épületében a Giselle című balettet játszotta a helyi társulat. A nézők megkönnyebbülve gyülekeztek a markánsan brutalista épület előrehajló betonárkádja alatt, miután az amerikai hírszerzés által február 16-ra várt teljeskörű orosz invázió megindulása elmaradt. Akkor még nem tudhatták, hogy másnap mégis háború indul országuk ellen.
Három és fél évvel, egy sikertelen városostrommal és megannyi légicsapással később, 2025. július 9-én a társulat egyik utolsó előadásra készül a nyári szünet előtt. A balerinák emberfeletti mozdulatsoraikat az egykor díszletraktárban hajtják végre, félig a föld alatt.
„Időnként bombáznak. Folyamatosak a riadók, éjszaka nem alszunk. De bejövünk, dolgozunk.
Szeretetből: az emberek és a szakma iránt” ‒ vallja Valentin Petrovna Markova tánctanár. „Szeretett, kedves, drága. Úgy szeretem, mint a gyermekemet” ‒ mondja Harkivról.
A lejjebb költözés indokolt: a régi próbaterem falán jobbról ablak, balról tükör, ami egy közeli becsapódás esetén sokezernyi repülő szikévé válva életveszélyt jelentene a táncosokra. Húsz kilométerre a fronttól, Harkivban másodpercekben mérik az óvóhelyre menekülés idejét, ha megszólal a riadó.
Márpedig abból van elég. Az év eleje óta Oroszország drámai mértékben fokozta légitámadásait Ukrajna egész területén, egymást követő rekordokat döntve a bevetett tűzerő és a civil áldozatok számában. Csak a július 9-re virradó reggelre 741 drón és rakéta érkezett az ukrán légtérbe, több, mint előző év júliusában összesen.
„Kicsit ijesztő ugyan a helyzet, de nemcsak a nézőket, hanem minket is feltölt, hogy játszhatunk” ‒ mondja Antonyina Ragyijevszka, a balettársulat művészeti vezetője.
„Gyakran jönnek katonák megtapasztalni egy másik világot, ahol a jó mindig legyőzi a gonoszt.”
A délutáni próba után előadás következik, tíz méterrel és három emelettel a föld alatt: több ezer tonnányi betonacél méhében a társulat tagjai fehér tüllruhában, légies mozdulatokkal adják elő a Chopin zenéjére írt cselekmény nélküli romantikus balettet, a Sziporkákat.
A fenti, 1500 férőhelyes nézőtérrel ellentétben a rögtönzött földalatti helyszínre mindössze négyszázan férnek be. A balettrajongók között elvegyülve, szigorú szemmel nézi a társulatot Szvetlana Kolivanova főbalettmester, címzetes táncművész. A háború kitörése után tapodtat sem mozdult a városból. „Mert ez az én városom, és azt mondtam magamnak, lesz, ahogy lesz. Mindenkinek megvan a maga sorsa. Ha nekem itt a helyem, akkor továbbra is ebben a városban fogok élni.
Még a [légoltalmi] pincébe sem vagyok hajlandó lemenni.”
Hiába gyakorolták már el több tucatszor ezt a darabot, minden táncos arcán megkönnyebbülés van, amikor lejön a színpadról. „Ha mindannyian elmennénk, akkor nem maradna kultúra Harkivban, úgyhogy valakiknek maradni kell. És a legbátrabbak maradnak” ‒ mondja Julijia balerina. „Nekem lett volna lehetőségem váltani, de ennek a színháznak mennie kell tovább. Maradtam.”
És mi történik az orosz zeneszerzők darabjaival? „Természetesen Csajkovszkij írta a legszebbeket, de mit lehet tenni?” ‒ magyarázza Larisza. „Most nem tudjuk táncolni őket. De gyönyörű balettek, senki nem ér fel hozzájuk; a Diótörő az egyik legszebb téli mese.” Azért bízik benne, hogy egyszer majd játszhatják még a darabjait, nem orosz, hanem a világ egyik legjobb zeneszerzőjeként. Megoldották korábban is:
hat éve új librettót írtak Csajkovszkij Mazepájához, ami orosz szemszögből árulóként ábrázolja ukrán főhősét, Mazepát.
„Megmaradt Csajkovszkij zenéje, de másképp ábrázoljuk Mazepát: hősként, nem pedig hazaárulóként” ‒ eleveníti fel az emlékeket.
A darab végén felmegyünk a felszínre. Még bőven süt a nap ‒ a kijárási korlátozás miatt délután játsszák őket ‒, a nézők hunyorogva veszik hazafelé az irányt. Az élet nagy rendező: ebben a pillanatban megszólalnak a légvédelmi szirénák is. Véget ért a mese, beköszönt a valóság.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
