A Tisza-tábor stressztesztje: vita Rubovszky Rita egyházi hátteréről

A Rubovszky Rita oktatásiminiszter-jelöltsége körüli vita vendégszerzőnk szerint nemcsak a katolikus szakember alkalmasságáról szól, hanem arról is, hogy képes-e egy sokszínű politikai közösség törésvonalból erőforrássá alakítani a belső világnézeti különbségeit. Zlinszky János a kritikák közül kizárólag az egyházi beágyazottság tényére reflektál.

A szerző ökológus, több civil szervezet, köztük a Rubovszky Rita vezette Hetvenkét Tanítvány Mozgalom tagja

A lelki álló- és alkalmazkodóképesség, a reziliencia korunkban – sajnos – egyre fontosabb követelménye az emberi közösségeknek. Merthogy egyre több várt és váratlan külső ártalomnak, sokknak vagyunk kitéve, amelyek reziliencia híján szétzilálhatják működésünket. Érdekes módon a reziliencia egyik fontos, nélkülözhetetlen támasza a – felismert és jól felhasznált – diverzitás, vagyis sokszínűség. 

Ha van sokszínű közösség a mai Magyarországon, akkor a Tisza-szavazóké biztosan az; ez talán nem igényel különös érvelést. Az a kommentháború a közösségi médiában, amely Rubovszky Rita lehetséges oktatási minisztersége kapcsán megindult, mégis komoly kérdéseket vet fel arról, hogy a Tisza-tábor diverzitását sikerül-e a reziliencia szolgálatába állítani. A közösség egymástól különböző elemei ugyanis akkor erősítik a rendszer egészét, ha a különbségeket értékként, és nem kiküszöbölendő eltérésként élik meg. Ha a közösség egymástól akár fontos dolgokban különböző tagjai hálásak egymásnak azért, hogy a „másik” is a közös célt szolgálja.

Többszörös és alapvető tévedéseken, félreértéseken alapulnak azok a megjegyzések, amelyek Rubovszky Rita életútjából és személyes meggyőződéséből, hitéből szakmai vagy politikai alkalmatlanságára következtetnek.

Magyar Péter pedig a Parlamentben az oktatási miniszter felkérésével kapcsolatban világosan és higgadtan nyilatkozott, és a hivatalos bejelentésig türelmet kért. Mellesleg: kíváncsi lennék, kommentelő szavazói tudják-e, hogy Magyar egyéniségének formálásában a pesti Piarista Gimnáziumban töltött évei nyilván szerepet játszottak. A piaristák egyébként „rebellis” rendnek számítottak, tanáraik és volt növendékeik révén az összes magyar szabadságmozgalomban és -harcban érintettek voltak, a Martinovics-összeesküvéstől az Ellenzéki Kerekasztalig. A Kádár-rendszerben legtovább börtönben sínylődő politikai elítélt, Lénárd Ödön is piarista pap volt.

Egyéni megnyilatkozások lehetnek pontatlanok vagy tévesek, az viszont fontos, hogy a hatalom, a hivatalos szervek világosan lássanak és a törvényes talajon maradjanak azokban a teendőkben, szempontokban, amelyek rájuk tartoznak. És sajnos sok a kavarodás, tévedés a vallás- és lelkiismereti szabadság körül. Az ugyanis nem jelent sem „hitetlenséget” az egyén szintjén, sem értéksemlegességet az államigazgatásban. 

Az egyén szintjén, ha tetszik, ha nem, miértjeink oksági láncát visszafelé követve kiderül, hogy valamennyien „hiszünk” valamiben. Mindannyiunk világnézete axiomatikus alapokon áll, azaz olyan állításon, amelyet (természet)tudományos eszközökkel nem lehet bizonyítani vagy cáfolni. Az ateisták vagy a vallástalanok gyakori tévképzete, hogy ők nem hitre, hanem tudásra alapozzák a világnézetüket. A végső kérdéseket – hogyan lett a világ?, miért van valami? és hasonlók – azonban ők is feltételezésekkel, filozófiai axiómákkal válaszolják meg, csupán mást hisznek, mint a vallásos emberek. Tehát valami nagyon mély kapocs köt össze mindnyájunkat az összes gondolkodó embertársunkkal: az a tény, hogy el kell döntenünk, miben tudunk-akarunk hinni, milyen vélekedésre, feltételezésre alapozzuk az életünket.

Az államigazgatásnak könnyebb dolga van, mint az egyénnek. Maradjunk most Magyarországon: az állampolgárok közvetlenül vagy képviselőik útján eldöntik, hogy az államnak milyen értékeket kell szolgálnia és védenie.

A miniszterelnöknek nem értéksemlegesen kell kormányoznia,

hanem az alkotmányos értékek és a belőlük levezetett, hatályos jogszabályok alapján. (Ezen értékek, szabadságjogok történetileg épp a keresztény emberképből és erkölcsből fakadnak.)

Hirdetés

Az állam tehát egyfelől meg kell engedje, hogy a szülők, ha akarják, nem állami fenntartó által működtetett iskolában taníttassák a gyermekeiket. Az iskolai nevelés sehol sem mehet szembe az alkotmányos értékrenddel, de felajánlhat és megkövetelhet egy ahhoz képest többletet jelentő értékrendet és viselkedést. Ezekre az intézményekre is vonatkozik azonban az általános pedagógiai program- és követelményminimum. 

Másfelől az államnak biztosítania kell, hogy minden gyermeknek legyen lehetősége iskolába járni, és ehhez a szükséges számú intézményt, kapacitást, férőhelyet rendelkezésre kell bocsátania. Az állami fenntartású iskolák világnézetileg semlegesek, de egyáltalán nem értéksemlegesek – ellenkezőleg! Az alkotmányos értékeket ismerni, elismerni és jó lélekkel szolgálni képes, szabad és együttműködő, törvénytisztelő és hazaszerető, aktív és kreatív állampolgárokat hivatottak nevelni. 

És egyenként minden iskolát, legyen az állami, alapítványi, egyházi, legyen az óvoda vagy egyetem, valamint az egész oktatási ágazatot is magas szakmai tudással és igényességgel kell felügyelni – ez a miniszteri hivatal alkalmassági feltétele, nem az egyéni meggyőződés, személyes világnézet.

A kommentelők között sok a fiatal. Érdemes meggondolniuk, hogy azok a fiatalok, akik szavazataikkal vagy munkájukkal hozzájárultak a Tisza Párt győzelméhez, korántsem mind ateisták, még kevésbé hit és világnézet nélküli, értéktagadó emberek. Pontosan tudom, hogy

igen sok keresztény fiatalt, számos egyházi intézmény szinte teljes növendékállományát vezette döntésében az a felháborodás, hogy a magát kereszténynek beállító kormány működése hovatovább teljesen hitelteleníti a kereszténységet,

rossz példájával hamis képet mutatva annak valódi értékeiről, üzenetéről, erkölcsi rendjéről, társadalmi tanításáról. 

A Tisza választói, idősebbek és fiatalok, április 12-én képesek voltak a közös cselekvésre, majd az önfeledt, közös ünneplésre. Adhatnának annyi bizalmat a majdani miniszterelnöknek, hogy képes lesz úgy megválogatni munkatársait, hogy egyrészt szakmailag kifogástalan, másrészt a választók sokszínűségét tükröző, a párt programja iránt elkötelezett, jóhiszemű együttműködésre képes csapatot legyenek képesek alkotni. 

Hogy aztán ilyesféle gondolatok, bárhol elhelyezve, békésebb és hasznosabb irányba terelhetik-e az internet kérészéletű és gyakran anonim kommentfolyamát – én nem tudom…

*

„A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. A Szemlélek a Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat jegyében igyekszik fórumot teremteni a legkülönfélébb véleményeknek. Ezért, bár vendégszerzőink publicisztikái nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját, az építő párbeszéd jegyében szívesen befogadjuk őket.