A Vatikán után szabadon: hányadán áll női vezetőkkel a Magyar Katolikus Egyház?

Ferenc pápa az utóbbi hónapokban több nőt is magas vatikáni tisztségbe nevezett ki. Ennek apropóján feltérképeztük, hogy mely szentszéki intézményekben tölt be vezető pozíciót nő, és hányadán állunk ezen a téren a Magyar Katolikus Egyházban. Szilágyi Diána körképe alighanem az eddigi legteljesebb összegzés a hazai sajtóban.

Még a világi sajtót is bejárta a hír, hogy január elején Ferenc pápa a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Dikasztériuma élére egy olasz apácát, Simona Brambilla nővért nevezte ki. Egy másik szerzetesnő, Raffaella Petrini szintén első nőként lett korábban a Vatikáni Kormányzóság főtitkára, idén márciustól pedig az elnöke.

A katolikus egyház központját jelentő Római Kúria működéséért 16 úgynevezett – minisztériumnak megfeleltethető – dikasztérium felel. Külön hivatala van a keleti egyházaknak, a szeretetszolgálatnak vagy épp a szentté avatási ügyeknek. Általában bíborosok vezetik őket, akiket titkárok is segítenek. Az a dikasztérium, amelynek nemrég Simona Brambilla az első embere lett – korábban a titkára volt –, a szerzetesrendekkel foglalkozik.

Valójában csak annyi történt, hogy végre apácát neveztek ki a szerzetesekkel foglalkozó legfőbb hivatal élére, nem pedig férfi szerzetest?

Nem egészen, és a folyamat nem is most kezdődött. Ugyanebben a(z akkor még kongregációnak nevezett) dikasztériumban korábban is dolgoztak nők, például 2006 óta Nicoletta Vittoria Spezzati nővér, aki 2011 és 2018 között altitkár is volt. Korábban a testület tagjai között találhattuk Maria Domenica Melone ferences nővért is, aki előbb a Pápai Antonianum Egyetem Teológiai Karának dékánja, majd 2014-től lemondásáig az intézmény vezetője lett. A pápai egyetemek történetében ő volt az első női rektor.

Mérlegen a Vatikán

Ferenc pápa tehát már korábban is nevezett ki nőket addig jellemzően csak férfiak által betöltött pozíciókba. A Vatican News adatai szerint 2013-ban még a 20%-ot sem érte el a Vatikánban dolgozók között a nők aránya, 2023-ra azonban ez 23,4%-ra nőtt. Ennek megfelelően 2019-ben a szerzetesekkel foglalkozó dikasztériumba jelölt 23 új tagból már hét nő volt. Itt 2018 óta az altitkári pozíciót is egy apáca, a spanyol Carmen Ros Nortes tölti be.

Kérdés, hogy ez a tendencia hogyan viszonyul a katolikus hívő nők számához, vagy a tényhez, hogy a világon jóval több női szerzetes van, mint férfi.

Más vatikáni „minisztériumokban” is találunk felelős tisztségeket betöltő nőket. Az Integrált Emberi Fejlődés előmozdítását szolgáló dikasztérium második számú vezetője 2021 óta a közgazdász végzettségű Alessandra Smerilli szalézi nővér, a Világiak, Család és Élet dikasztériumában pedig mindkét altitkár nő.

A Vatikánban más intézményekben is dolgoznak nők. 2020-ban a Szentszéki Államtitkárság multilaterális részlegén Ferenc pápa Francesca Di Giovanni olasz jogásznőt államtitkár-helyettesnek nevezte ki. A március elején hazánkban járt Nathalie Becquart nővér pedig 2021 óta a Püspöki Szinódus Főtitkárságának egyik altitkára, az intézmény történetében első nőként. Ahogy abban is az egyik első volt, hogy a közel négyszáz résztvevőt (köztük először 54 nőt is) számláló 2023-as püspöki szinóduson ő is szavazati jogot kapott.

2022-ben Ferenc pápa három nőt is kinevezett az új püspököket is kiválasztó Püspöki Kongregáció tagjai közé. Egyikük az az argentin szociológus, María Lía Zervino volt, aki 2021-ben a pápának írt – tiszteletteljes hangvételű – nyílt levélben kifejezte aggodalmát, hogy

az egyház még mindig nem gazdálkodik megfelelően az emberiség felét kitevő nőkben rejlő potenciállal.

A másik két nő Yvonne Reungoat szalézi generális anya és a már említett Raffaella Petrini ferences nővér, a Vatikáni Kormányzóság korábbi főtitkára, jelenlegi elnöke (utóbbi hivatalt korábban csak püspökök tölthették be).

2016-ban első nőként nevezték ki Barbara Jattát a Vatikáni Múzeum igazgatójának. Ő volt az első nő, aki képviselte a Szentszéket az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságában 2019-ben, és részt vett a női vezetés jövőjének témakörében szervezett kerekasztal-beszélgetésen is. A sort lehetne még folytatni, de itt nem elsősorban a titulusok és pozíciók súlyáról van szó.

Ezek a kinevezések annak a szándéknak a jelzőtüzei, amelyet Ferenc pápa a Szentszék alapító konstitúciójának 2022-es reformjával (Praedicate Evangelium) erősített meg. A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma kapcsán a szöveg így szól: a szervezet „hozzájárul a nők és a férfiak egyházi és társadalmi identitásáról és küldetéséről szóló egyházi gondolkozáshoz azáltal, hogy előmozdítja részvételüket, hasznosítja a nők és a férfiak sajátosságait, továbbá a nők egyházon belüli vezető szerepére vonatkozó modellek kidolgozása révén.”

Már a preambulum első szakasza rögzíti, hogy „nem a pápa, a püspökök és a többi felszentelt szolgálattevő az evangelizáció egyedüli megvalósítói az Egyházban. Ők „tudják, hogy

Krisztus nem arra rendelte őket, hogy egyedül viseljék az Egyház küldetésének teljes terhét,

mely a világ üdvözülésére irányul.” (…) Ezt nem lehet nem figyelembe venni a Kúria naprakésszé tétele kapcsán, amelynek reformja során ezért a világi férfiak és nők bevonását is elő kell irányozni, mégpedig kormányzati és felelősségi szerepekben is.”

Hazai körkép

Bár a pápai állam és a Magyar Katolikus Egyház szervezeti felépítése, rétegzettsége eltér, ezért nehezen összehasonlítható, igyekeztünk feltérképezni a hazai viszonyokat is. Tudni kell, hogy a magyar katolikus egyházmegyék mindegyike önálló egység, élén a püspökkel, de a pénzügyi, jogi intézmények és szervezetek ugyancsak alkalmaznak nőket, vezető pozíciókban is. És bár a latin rítusú egyházmegyék intézményeinek élén találunk nőket, arányszámuk nem minden területen hasonló a világi hivatalokéhoz.

A püspökségek jogi ügyeit körülbelül felerészben nők intézik ügyvédi, jogtanácsosi pozíciókban,

de feltűnő, hogy részvételük a bírói testületekben nem képezi le a magyarországi nemi arányt, amely az Országos Bírósági Hivatal Elnökének legutóbbi éves beszámolója szerint 69 százalék a nők javára.

Ami viszont az egyházmegyék pénzügyi vezetését illeti, itt legalább 70 százalékos a női vezetők aránya. A főkönyvelők, pénztárosok, bérszámfejtők, tb-ügyintézők jó része nő, például a Győri- és a Váci Egyházmegye esetében a teljes Gazdasági Hivatalt nők alkotják.

Emellett a katolikus egyház fontos kulturális, oktatási és jószolgálati szerepet visz, melyből a nők szintén kiveszik a részüket. Ha a hat legnagyobb egyházi gyűjteményt nézzük, a katolikus kultúra zászlóshajóinak területén kiegyenlített az arány, hiszen felüket nő vezeti. Az esztergomi Keresztény Múzeum intézményvezetője Baranyainé Kontsek Ildikó, a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény igazgatója Koncz Kinga, az Astriceum Püspöki Gyűjteményt Vörös Márta vezeti, aki egyben a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye főépítésze.

Rajta kívül még a Pécsi Egyházmegye alkalmazásában áll két építésznő – ezen a téren viszont a hazai katolikus egyház nem követi az építész szakmában különben tapasztalható elnőiesedést.

Egyébként ha az egyházmegyék honlapjai naprakész információkat tartalmaznak, akkor a női tisztségviselők aránya Pécsett a legmagasabb. Itt nemcsak az építészek, de az ügyvéd, a gazdasági irodán dolgozók 90 százaléka, a pasztorális és a titkársági csoportvezetők, a kórházlelkészségi koordinátor, a turisztikai és a kommunikációs vezetők is mind nők. Amúgy az egyházmegyék felében nő felel a sajtókapcsolatokért. (A Szentszék Sajtóirodájának pedig 2016-ban lett először női igazgatóhelyettese, és ezt a pozíciót jelenleg is egy brazil újságíró, Cristiane Murray tölti be.)

Ami az egyházi, vallási médiát illeti, változatos a kép. A Magyar Katolikus Rádió, a Magyar Kurír, az Új Ember, a Keresztény Élet, a 777blog.hu, a zarandok.ma és a Szemlélek főszerkesztője, hasonlóan a katolikus folyóiratokéhoz, férfi. A Képmásé, A Szívé és a Jelé nő; a Mária Rádió mindhárom felügyelőbizottsági tagja férfi, de hat elnökségi tagja közül kettő nő. És ha már a kultúrától indultunk, nem hagyhatjuk ki a közel húszéves múltra visszatekintő Ars Sacra Fesztivált sem, amely Dragonits Márta belsőépítész ötletéből valósult meg, legfőbb munkatársai pedig Kolek Ildikó és Toroczkay Ilona.

Az oktatás frontján

Magyarországon a KSH szerint az oktatás területén dolgozók 81,6 százaléka nő. Ez világjelenség: egy nemzetközi felmérés, a TALIS (Teaching and Learning International Survey) 31 OECD- és 17 partnerország adatait elemezve arra jutott, hogy az oktatás Japánt kivéve az összes vizsgált államban női dominanciájúvá vált. Bár a vizsgálat csak az általános iskola felsőbb évfolyamait, valamint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokat foglalja magában, érdekes, hogy az intézményvezetők terén nem rajzolódik ki úgy a nők dominanciája, mint a tanárok esetében. Míg az OECD-országokban a tanárok átlagosan 68 százaléka nő, az intézményvezetők között ez az arány mindössze 47.

Hazánkban ehhez képest fordított az arány, az intézményvezetők 63 százaléka nő, és csak 37 százaléka férfi.

Hol helyezkednek el ebben a viszonylatban az egyházi iskolák? Nézzük elsőként a 43 katolikus egyházi fenntartó munkáját segítő Katolikus Pedagógiai Intézetet, melynek élén Barcsák Marianna áll, és a szervezet 15, különböző szakterületekért felelős vezetője szintén nő. Honlapjukon 364 intézmény szerepel, óvodától a középiskoláig. Ebből 228-at vezet nő, ami 62 százalék – majdnem ugyanannyi, mint amennyit az állami fenntartású iskolák esetében látunk.

A felsőoktatási intézmények viszonylatában azonban a női vezetők aránya feltűnően csökken, bár nem csak az egyházi intézmények esetében. A felsőoktatási információs rendszer 63 magyarországi intézménye közül tizenegyet vezet női rektor. Ha ebből a listából kivesszük a tíz katolikus felsőoktatási intézményt, akkor az látszik, hogy az állami felsőoktatási intézmények 19 százaléka élén áll nő, miközben egyedül az Egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektora nő, Dr. Pajtókné Dr. Tari Ilona.

Érdekes még, hogy

a gondoskodás ugyan jellemzően nőiesnek mondott terület, a vezetők arány az egyházon belül mégsem támasztja alá ezt a sztereotípiát,

hiszen a Katolikus Karitász 16 egyházmegyei központjából mindössze négyet igazgat nő.

A fenti arányok, számok mutatnak tendenciákat, olvashatunk belőlük. Ám amikor a nőknek az egyházban betöltött szerepéről gondolkodunk, az semmiképp sem nemi kvóta kérdése, hanem a lehetőségeké és a korlátoké. Érdemes különválasztani egyrészről azt, hogy a katolikus egyházban pap csak férfi lehet, másrészről meg lehetne vizsgálni, hogy bizonyos egyházi pozíciók esetében feltétlenül fontos-e, hogy annak viselője szentségeket kiszolgáltatni képes személy legyen.

Amennyiben nem, akkor csak a bejáratott szokásokra hagyatkozva legyen-e férfi, vagy alkalmassága okán lehetne akár nő is. Mert ahogy Ferenc pápa is írja a Nők és szolgálatok a szinodális Egyházban című kötet előszavában: a nők „számos helyzetben éppen azért szenvednek, mert nem ismerik el őket azért, amilyenek és amit csinálnak, és nem ismerik el azt sem, amit megtehetnének és amik lehetnének, ha volna hely és lehetőség rá. Gyakran azok a nők szenvednek a legtöbbet, akik a legközelebb vannak, akik a leginkább rendelkezésre állnak, akik a legfelkészültebbek és készek arra, hogy szolgálják Istent és országát.”