„Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt” – Komment-tár #13

Szavak, tettek, hitelesség – erre a képzeletbeli fonalra fűzhetők fel az előző heti írásainkhoz érkezett hozzászólások.

A Komment-tár-sorozat küldetése, hogy rendszeresen merítsünk az olvasói reakciók bőséges terméséből, újraolvassuk az esetleg szem elől tévesztett vagy elfeledett észrevételeket.

Nem a legjobb hozzászólásokat gyűjtjük egybe, és szerkesztjük cikké, nem is azokat, amelyekkel leginkább egyetértünk – a válogatás célja továbbra is a közös gondolkodás, a párbeszéd támogatása.

Hozzászólni ér, sőt nagyon örülünk minden építő megjegyzésnek!

 Hirdessem, vagy ne hirdessem?

„A példaadással kéne kezdeni. Akkor beszélni róla, ha úgy érzem, tudják, hogy tetteim, életem nincs ellentmondásban azzal, amit mondanék.

A hiteltelenül elhangzó szavak inkább ártanak a kereszténység ügyének, mint használnak.

Nem véletlen, hogy hány embert taszít politikusaink látványos keresztény- vagy keresztyénsége.”

„Egyházunknak a politikai hatalom iránti elkötelezettsége sokat árt vallásunknak.”

„(…) Hogy kiben, hogyan nyilvánul meg Isten és embertársai iránti szeretete – titok, és ne vindikáljuk el a jogot másoktól pusztán azért, mert nem a mi szájunk íze szerint evangelizál.”

Őboldogsága nem boldog a főpaptestvére miatt

„Jézus akkor is, most is önazonos, változatlanul erőszakmentes, ellenségeit is szerető, a kardot elutasító. Mert az Ő Országa nem e világból való.”

„Ezt az ortodox belső vitát vessük össze a katolikus egyház álláspontjával. Ezen belül a magyar katolikus hierarchia álláspontjával: van-e, és ha van, mi az álláspontja Kyrill pátriárka működéséről?

Ha nem beszél róla, akkor ez álláspont-e?

Mi a hazai hierarchia viszonya a hazai politikához, mondjuk Kyrill pátriárka megítélésében: azonos, vagy eltérő? Imádkozni érte keresztény dolog… ez felmentés-e az állásfoglalás alól, vagy éppen az érthetővé tett állásfoglalás végeredménye, ahogy a konstantinápolyi pátriárka álláspontját – Ferenc pápához hasonlóan – félreérthetetlenné tette…”

 Jézus nem hittérítést végez

„Krisztus őket is megkeresi, és azt kéri, örüljünk nekik, amikor visszatérnek.” (…) Többek között ezek a kérdések vetődnek föl: Kinek a hozzáállását követjük? Az irgalmas atyáét, vagy az idősebb fiúét? Hogyan fogadjuk a visszatérők szándékát – bennünk van-e a komoly vágy, hogy visszatérjen, ahogy van -, mint örömünnepet, ami a mi életünk része is, úgy várjuk-e a visszatérésüket illetve elfogadjuk-e, hogy a visszatérésük változtat a mi életünkön is, vagy azt mondjuk, na jó, szolgának visszajöhetsz, akinek „tudnia kell, hol a helye” és akinek az orra alá dörgöljük a múltját. Nem könnyű senkinek, de a visszatérőnek biztosan nehezebb.”

“A szeretet nem ismer határokat, az őszinte odaadó szeretet végtelen. Jézus is ezt tanította élete példájával.”

 (…) a hitem szilárd, Jézus tanításai szerint igyekszem élni, de nem tudok azonosulni a mai magyar ‘keresztény’ egyház felfogásával. Ezért nem járok misére, nem fizetek egyházadót (nem járulok hozzá anyagilag a világító keresztek állításához, a hajléktalanok távoltartása miatt épített kerítések építéséhez, stb., az összegből inkább tartós élelmiszert veszek és eljuttatom a rászorulókhoz). „Az alázat biztos útja…” – hol van az egyház példamutatása ebben (és még sok más) dologban? Számomra ez csak farizeusi viselkedés. Szerintem rajtam kívül nagyon sok ember gondolkodik hasonlóan. Sokunknak elege van a táltoseresztények felsőbbrendűségéből. Az, hogy jó-e vagy rossz ez a hozzáállás, majd az utolsó másodpercben elválik. Akkor már nem az egyház, nem az emberek fognak ítélkezni.”

“A hit tettek nélkül halott! A szentmise, a szentségek vétele, aminél nincs fontosabb! Ítélkezni pedig Isten fog, ami alól nem lesz menekvése senkinek!”

“(…) Az Egyház nem a pápa nem a püspök, de még csak nem is a papság. Az Egyház azok lelki közössége, akik Krisztushoz akarnak tartozni. (…)”

“A tanítanivaló örök.

Egy lelkipásztornak akkor is hirdetnie kell Krisztus tanítását, ha körülötte sokan hiteltelenül képviselik azt.

Pont hitvallásnak tekintem, ha egy lelkipásztor, vagy általában egy hívő ember, aláhúz olyan keresztény értékeket, amik a jelenlegi, valóban álkereszténységgel fertőzött közéletből botrányosan hiányoznak.”

“(…) Nem csak hirdetni, hanem cselekedni! Amikor azonban szó nélkül tűri (sőt ,egyes esetekben támogatta), hogy a legkiszolgáltatottabbak ellen cselekedjenek – itt a hajléktalanokra gondolok –, akkor nem éppen a krisztusi úton jár. Amikor nem emeli fel szavát a gyerekek molesztálása ellen, hanem hallgat, nem a krisztusi úton jár. (…)”

A trágárság csak rombolni tud, építeni nem

„Egy állat sosem lehet trágár, tehát én ebből a szempontból – és több más szempontból is – szívesen élnék állatországban. (…) Hordárok mint a kocsisok bizony kiszolgáltatott helyzetükben, amikor nem uraltak egy-egy helyzetet, túl nehezet cipeltek, megbokrosodott a ló, úgy szabadultak meg a belső feszültségtől, hogy durva kifejezéseket kanyarítottak ki, gyakrabban, mint mások. Attól még tudtak másként is beszélni. Az internet „hordárai és kocsisai” szintén megpróbálhatják. (…)”