„Áldott ez a nap a hazai cigányságnak” ‒ feltételezések Bódi Mária Magdolna származásáról

A nyilvánosságban többen is tényként állítják: a szombaton boldoggá avatott Bódi Mária Magdolna személyében egy újabb cigány származású boldogot ünnepelhetünk. Mivel a hivatalos életrajzokban nem találtunk erre utalást, utánajártunk a kérdésnek.

„Ma, szeptember 6-án, Veszprémben boldoggá avatják Bódi Mária Magdolnát, a nehéz körülmények közül indult cigány származású fiatal lányt, aki hitével, tisztaságával és önfeláldozásával vált vértanúvá, és méltán emelkedhetne a magyar szentek közé.” Ezzel a mondattal kezdődik a Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságának múlt szombat reggeli bejegyzése a Facebookon. Az intézmény vezetője, Horváth János pedig saját oldalán a következő szavakkal osztotta meg a posztot: „Áldott ez a nap a hazai cigányságnak, s vele egész magyar nemzetünknek.” A boldoggá avatásra készülve mi is tanulmányoztuk Bódi Mária Magdolna életrajzát, és mivel az interneten is van, aki a vértanúhalált halt lányt cigány származásúként említi, elkezdtünk megbízható források után kutatni, és hiteles személytől megerősítést vagy cáfolatot kérni.

Mindez természetesen nem öncélú firtatás.

Ha ugyanis igazolni lehetne a roma származást, azzal a szombati szertartás ebből a szempontból is kiérdemelné a történelmi jelzőt.

Mindeddig ugyanis a katolikus egyház a spanyol Ceferino Giménez Malla, valamint Emilia Fernandez Rodriguez személyében mindössze két cigány embert avatott boldoggá. És ahogy Horváth János bejegyzése is mutatja, ez az életrajzi adalék újabb elismerésként és megerősítésként szolgálhatna a magyar, illetve a világ más országaiban élő romák számára. Sőt, a jelek szerint a hazai cigányság körében többen már most magukénak érzik Bódi Mária Magdolnát, aminek bizonyságaként a múlt szombati boldoggá avatáson közösségeik szép számmal képviselték magukat.

Először Kovács Gergelyhez, a Mindszenty Alapítvány képviselőjéhez, a boldoggá és szentté avatások első számú hazai szakértőjéhez fordultunk. „Sajnos nincs rá semmilyen biztos forrás. Esetleg azon az alapon lehetne feltételezni, hogy az édesapja eredete bizonytalan, ezért a cigányság körében is gyakori név alapján nem zárhatjuk ki, hogy Magdinak valamilyen részben roma felmenői is lehettek. De a családtagok, akiket kérdeztem, inkább anyai ágon tudják elképzelni, mert az ő képeiken látnak olyan külső hasonlatosságokat, amelyek esetleg erre utalhatnak” ‒ nyilatkozta az okleveles posztulátor, majd Varga Tibor Lászlóhoz, a Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár munkatársához irányított, aki történész szakértőként vett részt az eljárásban.

„Édesapja, Bódi János az első világháború alatt kerülhetett Magyarországra mint hadifogoly. A családi emlékezet szerint felvidéki származású volt. Aláírásában a latin és a cirill betűk keverednek, ezért gondoljuk, hogy felvidéki, kárpátaljai, esetleg galíciai lehetett. Hivatalos iratokkal nem rendelkezett. Valamilyen szláv nyelven beszélt, a magyart törte. A szovjet katonákkal jól megértette magát, beszélt velük, tolmácsnak is elvitték. Édesanyja a Szilágy vármegyei Felsőszoporról származik, a kortársak szerint kreol bőre volt. Magdit sem önmaga, sem a családja, sem a környezete nem tartotta cigánynak” ‒ mondta a szakértő.

Ezután a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságnál érdeklődtünk, hogy ők ismernek-e a közlést alátámasztó forrást. „Én cigány származású vagyok. Minden felmenőm az. Ön szerint milyen hivatalos feljegyzés van arról, hogy a felmenőim cigányok voltak? Semmilyen, én mégis az vagyok” – kaptuk a választ Horváth Jánostól, majd a főigazgató belinkelt egy írást a Demokrata című hetilapból, benne a következő mondattal: „Bódi Mária Magdolna nem volt király leánya, cigány származású munkáslány volt, aki életét áldozta tisztasága megőrzéséért, vállalva Krisztus vértanúságát.”

Amikor utánanéztünk, kiderült, hogy ez nem szakértői vélemény, hanem mindössze olvasói levél,

amelyet ugyanaz a Hencz Péter nyugdíjas főorvos – a főleg szegedi vonatkozású múlt önszorgalmú kutatója – írt, aki az interneten fellelhető másik, a cigány származást tényként közlő írást is jegyezte.

Hirdetés

Horváth János hozzátette: „Lehet, hogy valóban nincs hivatalos levéltári bizonyíték Magdi cigány származására. Ugyanakkor több sajtóforrás cigány származású munkáslányként említi, és fotói, sorsa is ezt a képet erősítik. A legfontosabb azonban nem a származás kérdése, hanem az, hogy hite, bátorsága és tisztasága példát ad mindannyiunknak – bárhonnan is indult az élete.”

Érdeklődésünk nyomán aztán a főigazgató a Facebook-bejegyzésben a cigány származásra vonatkozó mondatrészt a „vélhetően” szóval egészítette ki.

Következő lépésként megkerestük Hencz Pétert, és megkérdeztük, hogy írása elkészítésekor milyen forrásra támaszkodott. „Évekkel ezelőtt az Új Emberben megjelent egy olvasói levél, amelynek szerzője azt vetette fel, hogy miért nem beszél senki Bódi Magdolna roma eredetéről, pedig megérdemelné. Ennek nyomán hívtam fel a cigánypasztorációban otthonos Hofher József jezsuita szerzetest, aki valószínűsítette a származást, de azt mondta:

ez minden bizonnyal azért nem került be a köztudatba, mert a családban voltak, akik sajnálatos módon szégyellni valónak tartották.”

Mivel a cigány eredet a mai tudásunk alapján csupán vélekedés, illetve feltételezés, Kovács Gergely szerint egyetlen módon, az immár ereklyeként tisztelt földi maradványok DNS-vizsgálatával lehetne tisztábban látni: „A tudomány ma már az ember származásának minden genetikai összetevőjét ki tudja mutatni, és ezzel erősödhetne vagy éppen gyengülhetne ez a közkeletű feltételezés.”

Jelen állás szerint tehát nem lehet biztosat mondani arról, hogy mostantól Ceferino Giménez Malla és Emilia Fernandez Rodriguez mellett egy újabb cigány származású boldogot tisztelhetünk-e. Ahogy viszont a szombati felemelő ünnepség után egy katolikus hívő fogalmazott:

„Bódi Mária Magdolna a tisztaság vértanúja. A személyében továbbá mától új magyarországi közbenjárójuk van a szexuális erőszak áldozatainak és mindazoknak, akik támogatják, védik és gyógyítják őket – függetlenül attól, hogy magyarok vagy cigányok.”

AZ UNOKAHÚG EMLÉKEI

A Szemlélek megkereste Bódi Mária Magdolna Balatonalmádiban élő unokahúgát, Kovács Elemérné Bódi Máriát is. Ő a következőképpen mesélt a családi háttérről.

„A családon belül soha nem beszélt senki arról, hogy a nagyapám vagy a nagymamám családjában esetleg cigány felmenők lettek volna. Az igaz, hogy Magdinak és a nagybátyámnak is kreol bőre volt. Mi, gyerekek is vékonyak és barnák voltunk kicsi korunkban, most már nem annyira. Nem hiszem, hogy bármelyikünk szégyenkezne, ha a cigány származás bizonyítást nyerne.

A nagyapám családjából senkit nem ismertünk. Ő nagyon korán árva lett, a négy bátyja nevelte, és szlovák iskolába íratták, mert ott magyar iskola nem volt. Elmondások szerint jól írt és olvasott szlovákul, magyarul, pedig nagyon rossz magyarsággal beszélt. A ragozás egyáltalán nem ment neki. Az  első világháborúban elvesztette a testvéreit is, így egy szál magában szökött Magyarországra.

A nagymama  szintén korán árva lett, mert az édesanyja egy alkalommal, amikor a lámpát töltötte petróleummal, az felrobbant, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházban meghalt. Cipész édesapjuk pedig öngyilkos lett. A nagymama 12 éves korától el kellett hogy lássa magát. Ő az egyik nővérével a románok elől szökött Magyarországra. A nagyszüleim Budapesten találkoztak. Heves természete miatt a nagypapa sokszor keveredett bajba. Annak a családnak, akiknél a nagymama szolgált, volt egy nyaralója a Balaton partján, így kerültek Szigligetre, ahol a Magdi született.”