A Taizéi Közösség vezetője szerint a járványhelyzet sürgetőbbé tette a fontos kérdések megválaszolásának szükségességét.
Május 13-16. között 13. alkalommal rendezték meg a Kirchentag elnevezésű ökumenikus programot Németországban. Idén Frankfurt volt a helyszín, a pandémia miatt a hagyományos tömegrendezvény távolságtartós, virtuális eseménnyé változott.
Ilyesféle változásra és annak kihívásaira utalt a Mennybemenetel ünnepéhez kapcsolódó beszéde elején a szerzetes elöljáró, aki szerint Krisztus fizikális eltávozása hasonló helyzet volt a tanítványok számára. Csalódottak voltak, mert nem teljesültek az elvárásaik, mégis új horizont nyílt meg számukra. „Váratlan világosság” támadt Alois testvér szerint.
A hit ugyanakkor nem ad könnyű válaszokat, a képernyők elé kényszerült keresztények számára sem.
Eljött az ideje a szónok szerint az újrakezdésnek, de ehhez szembenézésre is szükség van. – Sokan jogosan mondják nekünk [keresztényeknek]: a szeretet üzenete nem hihető! A [keresztények által elkövetett] visszaélések jelentősen megsértették a bizalmat. Bátorság kell ahhoz, hogy fényt vigyünk ezen árnyas helyekre. Nekünk, Taizéi testvéreknek is szembe kell néznünk ezzel. A bántalmazások áldozataival kapcsolatba lépve egyértelművé vált számunkra, hogy gyógyítani csak akkor lehet, ha beismerjük, ami történt. Ha vállaljuk felelősségünket és mindent megteszünk annak érdekében, hogy az áldozatok hangja hallható legyen, az igazságosság visszaadja nekik jogaikat, és azt, hogy a jövőben senki ne tapasztalhasson ilyen szenvedést. Ehhez mélyen meg kell újulni egyházainkban. A szerkezeti változások elengedhetetlenek. A társadalomban és az egyházainkban való újításhoz mély lelki megújulásra is szükségünk van – fogalmazott Alois testvér.
Úgy látja, ehhez
a megújuláshoz szükség van rendszeres megállásra, valamint bátran szabad kételkedni, hiszen a nem mindentudó hit nyitottabbá, figyelmesebbé tesz mások iránt.
Az említett megújuláshoz nincs szükség látványos dolgokra. Elég, ha hetente összejön egy plébánia közössége, és például közös étkezés mellett beszélgetnek az életükről. Együtt megélt ünnepek, közös mindennapi cselekvés, élő közösségként való létezés lehet a jövő útja. Ez a megújulás ráadásul csak a különböző keresztény felekezetek együttműködése által valósulhat meg.
– Krisztusban nincs megosztottság, ő a mi közös nevezőnk. Ha mindannyian gyakrabban találkozunk a közös imában, akkor tapasztalhatjuk meg az egységet – mondta Alois testvér, aki szerint maga Taizé erre jó példa, hiszen a francia faluban naponta találkoznak egymással és imádkoznak együtt különböző nyelvű, kultúrájú, felekezetű emberek, „megosztva egymással a csend hosszú pillanatait”.
