Több ezren vettek részt a Szemlélek online közvélemény-kutatásában: a visszajelzések egyértelművé tették, hogy számos súlyos probléma halmozódott fel ezen a területen.
2022 februárjában indítottuk el online felmérésünket, melyben arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a magyar emberek az egyházak és az állam jelenlegi kapcsolatáról: érvényesül-e az állam és az egyház szétválasztásának elve; átlátható-e az egyházak gazdálkodása; mennyire várható el az egyházak lojalitása az állami támogatásért cserébe; igaz-e az állítás, hogy egy keresztény csak jobboldali, konzervatív politikai értékekkel azonosulhat; de azt is megkérdeztük, szabad-e egy papnak politikussal fotózkodnia.
A kérdőívet kitöltőknek lehetőséget adtunk arra is, hogy az általunk feltett kérdéseken túlmenően kifejtsék a témával kapcsolatos véleményüket. Nézzük az eredményeket!
Felmérésünk legfontosabb súlyponti megállapításai:
− A keresztényeknek ma Magyarországon nincs hiteles politikai képviseletük.
− Hiteltelen a politikusok keresztény értékekre való hivatkozása.
− Az államnak csak a közfeladatok ellátásáért szabadna az egyházakat támogatnia, a hitéleti feladatok finanszírozását a híveknek kellene megoldaniuk.
− Jelenleg semmit, vagy alig áldoznak a hívek magánemberként saját egyházaik fenntartására.
− Elfogadhatatlan egy pap nyilvános pártpolitizálása, de politikussal való közös fotózkodás bizonyos esetekben vállalható.
− Átláthatatlan az egyházak gazdálkodása.
− Elfogadhatatlan az egyházi vezetők bizonyos közéleti kérdésekben való szervilis hallgatása.
Kik töltötték ki a kérdőívet?
Felhívásunkra összesen 2688 válasz érkezett, mely egy reprezentatív kutatás esetén bőven túlszárnyalná az elvárásokat. Úgy tűnik, hogy a közélettel kapcsolatos véleménynyilvánítás inkább a férfiak műfaja: 356-tal több férfi töltötte ki kérdőívünket, mint nő. Lakóhely szempontjából felülreprezentált volt Budapest és a megyei jogú városok, 68-an pedig külföldről küldték el válaszaikat. A legaktívabb korosztály az 50-64 évesek csoportja volt, őket követték szorosan a 35-49 év közöttiek, a harmadik legnagyobb csoportot pedig a 65 év vagy annál idősebbek adták.
Válaszadóink elsöprő többsége hívő és vallásgyakorló ember,
csak 17,9 százalékuk vallotta magáról, hogy nem tartozik egyik felekezethez sem, 72-en kifejezetten ateisták. Az első három helyen a római katolikusok (57,6%), a reformátusok (10,2%) és az evangélikusok (3,5%) állnak, de nagyon színes a kitöltők vallási hovatartozása: gyakorlatilag minden, Magyarországon ismert vallási közösség képviselteti magát. Többségük rendszeresen, legalább hetente jár templomba (41,5%), 9,7 százalékuk havonta pár alkalommal, 18,1 százalékuk csak a jeles ünnepeken, 30,7 százalékuk pedig egyáltalán nem látogat szentmisét, istentiszteletet.
Üzenet a politikusoknak: fejezzék be a kereszténységre való álszent hivatkozást!
A kérdőív kitöltőinek legerősebb üzenete a politikusoknak szól, és így hangzik: fejezzék be a kereszténységre való álszent hivatkozást! A kérdőív összes kérdése közül ebben értettek egyet a legtöbben:
83,4 százalékuk tartja problémának, hogy a kereszténység, és a keresztény erkölcsre való hivatkozás politikai kommunikációs eszközzé vált.
11,4 százalékuk ugyan elismeri, hogy valóban retorikai fogássá silányult a keresztény etika, de nem tartja ezt ördögtől valónak, és csupán 5,1 százalékuk mondja azt, hogy a kereszténység továbbra is a helyén van a közbeszédben, nem vált a politika eszközévé.
Többen meg is fogalmazták a véleményüket ezzel kapcsolatban:
„Nem szeretem, amikor pártok kisajátítják a keresztény szót. Tudom, hogy ennek több száz éves európai hagyományai vannak, de akkor sem tartom szerencsésnek. Az meg kifejezetten bosszant, ha valamelyik párt a kereszténységre hivatkozva hoz súlyosan kirekesztő, embereket tönkretevő jogszabályokat.”
„Én a közélet és a pártpolitika között érzek különbséget. (…) A problémát abban látom, amikor az iránymutatás valamely párt érdekeit szolgálja, és nem a közjót veszi figyelembe, vagy a társadalom felé való felelősséget, vagy az egyház társadalmi tanítását.”
„Hiteltelenné váltak a magukat kereszténynek nevező politikusok.”
Egy keresztény ember ugyanúgy lehet jobboldali és konzervatív, mint baloldali és liberális
Az egyházi és politikai narratívával talán leginkább szembemenő eredményt az a kérdésünk hozta, miszerint igaz-e az állítás, hogy egy keresztény csak jobboldali, konzervatív politikai értékekkel azonosulhat. A válaszadók 74,5 százaléka szerint az állítás nem állja meg a helyét, szerintük egy keresztény ember ugyanúgy lehet jobboldali és konzervatív, mint baloldali és liberális. Akik inkább tudtak azonosulni az állítással, közülük is a többség (a kérdésre választ adók 20,6 százaléka) azt vallja, hogy a szerintük alapvetően követendő jobboldali-konzervatív értékrend nem jelenthet kizárólagos, teljes azonosulást. A válaszadók mindössze 4,9 százaléka tartja teljes mértékben igaznak a kereszténység azonosítását a jobboldali-konzervatív értékrenddel.
Melyik politikai erő képviseli hitelesen a kereszténység gondolatait és tanításait?
Kérdőívünk kitöltőinek jelentős többsége úgy érzi, hogy őt igaz módon senki sem képviseli a politikában.
A válaszadók 70,9 százaléka gondolja úgy, hogy ma Magyarországon nincs olyan politikai szervezet, amely hitelesen képviselné a kereszténység gondolatait és tanításait. Ha ezt az eredményt összevetjük azzal a már említett elégedetlenséggel, hogy hiteltelen módon ugyan, de a csapból is a kereszténység folyik, valamint azzal, hogy 66,8 százalékuknak személyes tapasztalata van arról, hogy vallási vezetők a szószékről is a keresztény-konzervatív politikai oldal támogatására buzdítanak, a helyzet még drámaibb. Az a 380 válaszadó, akik szerint van ma hiteles politikai képviselete a kereszténységnek, az első három helyen (több pártot is be lehetett jelölni) a Kereszténydemokrata Néppártot (58,2%), a Fideszt (53,9%) és a Mindenki Magyarországa Mozgalmat (17,4%) jelölte meg.
A legmegosztóbb kérdés: az egyházak finanszírozása
Válaszadóinkat egyértelműen az egyházak finanszírozására vonatkozó kérdéseink osztották meg leginkább. Miközben
a kitöltők 73,5 százaléka szerint egyáltalán nem, vagy inkább nem valósul meg Magyarországon az állam és az egyház szétválasztása,
valamint 67,5 százalékuk szerint egyáltalán nem, vagy inkább nem átlátható az egyházak gazdálkodása, az állami támogatások terén egyértelműen megengedőbbek a többségében hívő emberek.
Csupán 56,9 százalékuk látná az állami támogatások csökkentésében a megoldást, viszont még ők sem tudják igazán, mivel lehetne biztosítani a fenntarthatóságot az egyházak függetlenedése érdekében. A legtöbben ugyanis semmit, vagy 5000 forintnál kevesebbet költenek havi szinten a saját büdzséjükből az egyházak támogatására, 86,8 százalékuk pedig egyáltalán nem, vagy csak kisebb összeggel lenne hajlandó hozzájárulni a jövőben az egyházak fenntartásához.
Rákérdeztünk az egyházak vállalkozói tevékenységére is (mint sportlétesítmények építése és fenntartása, szabadidős centrumok, konferenciaközpontok, szálláshelyek és éttermek üzemeltetése) – a válaszadók nagyjából fele-fele arányban értenek egyet és utasítják el ezt (48,4 százalék teljes mértékben ellenzi, mert szerintük ez nem tartozik az egyház küldetéséhez, 33,3 százalékuk csak bizonyos esetekben tartja elfogadhatónak, de alapvetően ellenzi, 18,3 százalékuk számára pedig teljesen természetes, ha az egyházak vállalkozói tevékenységet is folytatnak).
Elvi szinten egyébként a legtöbben (68%) azzal értenének egyet, hogy az egyházak csak a közfeladatok ellátására kapnának pénzt az államtól, mindössze 15,2 százalékuk szerint van rendben, hogy az egyházak hitéleti tevékenysége is támogatott államilag.
Abban viszont összezárnak a válaszadók (69,2%), hogy
ha bármilyen jogcímen is érkezik állami pénz az egyházakhoz, azért cserébe a politika semmilyen lojalitást nem várhat el.
28 százalékuk szerint kis mértékben elvárható a lojalitás, de csak addig, amíg ez nem kényszerből fakad, és mindössze 2,8 százalékuk van azon a véleményen, hogy ahonnan a kenyér jön, oda hűséggel is tartozunk. A jelenlegi állapotot azonban pont fordítva látják a kérdőív kitöltői: 69,5 százalékuk szerint ma az állam teljes mértékben, 19,5 százalékuk szerint pedig inkább elvárja az egyházak lojalitását (3,7 százalék szerint inkább nem, 4,6 százalék szerint egyáltalán nem várja el, 2,7 százalékuk nem tudta megítélni).
Az egyházak legnagyobb bűne a szervilis hallgatás
Az egyházi politizálás körében feltett kérdésünkre, hogy buzdíthat-e egy pap nyilvánosan valamelyik politikai párt vagy oldal támogatására, a többségében hívő válaszadók 74,1 százaléka felelt nemmel, 21,7 százalékuk szerint sem helyes, de vannak olyan helyzetek, amikor nem ellenzi, 4,2 százalékuk pedig kifejezetten támogatja ezt a fajta tevékenységet. A politikussal való közös fotón való szerepléssel kapcsolatban sokkal elnézőbbek voltak a kitöltők: mindössze 25,5 százalékuk szerint elfogadhatatlan az együttes képmás készítése, 64,1 százalékuk szerint bizonyos helyzetben ez elfogadható, 10,3 százalékuk pedig teljesen mértékben rendjén valónak tartja.
Sokkal megosztóbb volt az egyházak közéleti szereplésének mikéntjére vonatkozó kérdésünk. Miközben
a válaszadók 85,5 százaléka szerint helyénvaló, hogy az egyház közéleti kérdésekben megnyilvánuljon
(a maradék 14,5 százalék egyáltalán nem tartja helyénvalónak), abban, hogy mikor helyes, már nem volt ilyen nagy az egyetértés: mindössze 22,9 százalék várja, hogy az egyház a lehető legtöbb közéleti kérdésben szólaljon meg, 37,4 százalékuk viszont csak akkor, ha kiemelkedően fontos ügyről van szó (a maradék 25,2 százalék a legtöbb esetben támogatja a megszólalást).
Amire közvetlenül nem kérdeztünk rá, de a vélemények ráirányították a figyelmünket, az az egyházak közéleti kérdésekkel kapcsolatos passzivitása. Rengeteg ilyen tartalmú megjegyzést kaptunk válaszadóinktól, melyekből az alábbiakban válogattunk egy csokorral:
„Nem baj, hogy az egyház egy konkrét oldal mellett foglal állást. A kritikátlansággal van viszont baj, nem kicsi.”
„Az egyházak hallgatása még ennél is jobban bánt! Soha nem nyilvánulunk meg, amikor fontos (menekültek, hajléktalanok, rabszolgatörvény, kilakoltatások, stb.), az utolsó „ökumenikus” levél pedig ügyetlen és kirekesztő.”
„Lakhatás, szegénység, iskolák témájában fájó, hogy az egyház hallgat.”
„Az egyház sok olyan témában megnyilatkozik, amelyekben nem lenne feltétlenül szükséges (pl. lombikbébiprogram, a gyermekvédelmi törvénynek az a része, amely az óvodások nemátalakító műtéteire, vagy óvodások, kisiskolások szexuális felvilágosítására vonatkoznak) és gyakorlatilag nem létező problémák. (…) Ugyanakkor a Magyar Katolikus Egyház meg sem mukkan akkor, amikor az Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa a Szentatyát sorozatosan gyalázza.”
„Csalódott vagyok amiatt, ahogy az egyház végigasszisztálta mindazt az erkölcsi és szellemi mélyrepülést, aminek hatására egy gyűlölködő ország lettünk.”
A kezdeményezés itt nem áll meg
Közvélemény-kutatásunk eredményeit egy hosszabb, részletesebb tanulmányban is összefoglaljuk, és minden beérkező válasszal együtt szeretnénk átadni a legnagyobb bázisú magyarországi felekezetek vezetőinek.
Abban a reményben tesszük ezt, hogy elindulhat egy építő, hiteles információkon alapuló, az egész társadalom javát szolgáló párbeszéd a magyar hívők, a keresztény értékrendet magukénak vallók, és az egyházak vezetői között.
