Bemutatkozik a Szemlélek csapata

Kik állnak a cikkek és egyéb tartalmak, munkafolyamatok mögött? Mit jelent és mit ad nekünk a Szemlélek? Ismerjék meg alapítványunk munkatársait, a magazin stábját, állandó és alkalmi szerzőinket!

SZŐNYI SZILÁRD
főszerkesztő

Angoltanárként kezdtem, újságíróként folytattam. Mindig is jobbára egyházi témákkal foglalkoztam, hol katolikus lapban (IGEN), hol világi médiumnál (Magyar Nemzet, Heti Válasz). A Szemlélek előtt a magyar jezsuiták kommunikációs vezetőjeként tevékenykedtem, éveken keresztül szerveztem újságíró-tanfolyamot, szerkesztettem könyveket és dokumentumfilmeket. Identitásom meghatározó eleme, hogy boldog családban élhetek feleségemmel és négy, immár fiatal felnőtt gyermekemmel.

A Szemlélek számomra az a fórum, ahol szabadon, tabuk nélkül beszélhetünk közös dolgainkról. Ahol senki nem írja elő, hogy minek örüljünk, és senki nem korlátozza, hogy mi felett bánkódhatunk. Ahol hit, vallás, egyházi és politikai közélet kérdéseit cenzúra és öncenzúra nélkül taglalhatjuk. Tesszük mindezt úgy, hogy igyekszünk elkerülni két szélsőséget: a kritikátlan tiszteletet és a tiszteletlen kritikát.

RAB KRISZTINA
olvasószerkesztő, kurátor

A Szemlélek nem munkahely. A Szemlélek életérzés: nem azt mondom, hogy a Szemléleknél dolgozom, hanem azt, hogy szemlélekes vagyok.

Szemlélekesnek lenni azt jelenti, hogy a nagy szavak (pl. párbeszéd, vélemény, érték, közösség, kereszténység stb.) nem csak szavak. Azt jelenti, hogy gondolhatsz bármit – meghallgatlak; lehetsz fáradt – segítelek; hibázhatsz – nem ítéllek el; örülhetsz – veled örülök; sírhatsz – melletted maradok; hozhatsz színes mogyorós cukrot – megeszem.

Olvasószerkesztő vagyok. Munkaköri kötelességem mások szövegeit bogarászni, kicsit szétszedni, kicsit összerakni. Biztosan tudom, hogy a világ sorsa múlhat egy rosszul kitett vesszőn.

Nagyi vagyok, anya vagyok, gyerek vagyok. Három szerep egy színpadon, súgó és taps nélkül, folyton improvizálva. Gondoskodás és gondolkodás, megtartás és elengedés. Szeretek és szeretnek.

Hirdetés

Nem rózsaszín a világom, de az enyém. A helyemen vagyok, önmagam vagyok. Szemlélekes vagyok.

FARKAS ZSUZSANNA
szerkesztő

Hiszek abban, hogy az újságírás képviselet. Hogy hangot adhatunk azoknak, akiknek a szava nem hallatszik elég messzire, és kérdezhetünk akkor is, amikor nagy a hallgatás. Számomra a függetlenség nem alku tárgya, csak így tudunk hitelesen dolgozni, a közösséget szolgálni és kiérdemelni a bizalmat. A kommunikációs területen töltött közel egy évtized megtanított arra, hogy a média felelőssége túlmutat a hírek közlésén, nem válhat politikai, ideológiai vagy piaci érdekek kiszolgálójává, mert ezzel elveszíti legnagyobb értékét.

Ebben a munkában a digitális tér is szövetségesünk lehet. A közösségi média – ha jól használjuk – nem zajforrás, hanem eszköz, amely hidakat építhet az emberek között, és hozzáférhetőbbé teheti az információt. Az újságírás és az online világ egymást kiegészítve segíthetnek abban, hogy tisztábban lássuk a valóságot, és közösségként is közelebb kerüljünk egymáshoz.

Azt tapasztalom, a Szemlélekben mindez valósággá válik. Itt olyan közösség és fórum épül, ahol találkozhatnak a különböző vélemények, ahol párbeszéd formálódik, és ahol az egyház képes élő, nyitott, ökumenikus közösségként is megmutatkozni.

GÉGÉNY ISTVÁN
a Szemlélek Alapítvány elnöke

Amikor 2003-ban átvettem hittanár diplomámat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, még nem tudtam, hogyan fogom hasznát venni az ott megszerzett ismereteknek és annak a mély egyháztapasztalatnak, kapcsolatrendszernek, amely az egyetemi évek alatt megajándékozta az egyazon padokban teológiát hallgató papnövendékeket és laikusokat, nőket és férfiakat, a jövő papjait és civil egyházépítőit.

A következő évtized során számos munkahelyen dolgoztam, ám a feladataim mindenhol a média, kommunikáció világához kapcsolódtak. Voltam megyei napilap online szerkesztője, vezettem egyetemi öregdiák magazin szerkesztőségét, elmélyültem a járműipari szakújságírás és a projektkommunikáció világában egyaránt.

2014-ben magánblogként indítottam útjára a Szemléleket, amely azóta magazinná érett, ismert szereplőjévé válva a hazai médiavilágnak. A küldetés támogatására létrejött Szemlélek Alapítvány elnökeként azért fáradozom, hogy több párbeszéd és hiteles keresztény üzenetek legyenek jelen a közbeszédben, segítsük egymást fejlődni a megértésben.

SZŐKE TIBOR
a Szemlélek Alapítvány kurátora

Ahogy megtanultam írni, a nyári szünetben a kedvenc mesekönyvemet másoltam. Kamaszkori magányomat a drogok mellett naplóírással oldottam, az írott betűk és szavak igaz barátaimmá váltak. Mire a Szemlélekhez kerültem, már el is kezdtem jobbra írni a világot: postásként sok ezer kézzel írt üzenetet írtam az ügyfeleimnek. Nekem az újságírás lehetőség az emberek életminőségének javításra, amihez az efézusi levél szavai adnak irányt: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”

Feleségem és két gyermekem mellett a szenvedélyem a Szentírás, mert abból merítve békességet találtam minden felekezetben és emberi kapcsolatomban. Igazi katolikusnak érzem magam, mert valamennyi hívővel egységet érzek, aki élete középpontjába Jézus Krisztust helyezte. A Szemlélek számomra az a hely, ahol ezt megmutathatom, és az a közösség, melyben egymás nézőpontjai által folyamatosan gazdagodhatunk.

REDL ZSÓFIA – SIPOS PÉTER
kommunikációs szakemberek

12 éve vezetjük közösen Doppio Creative nevű online marketingügynökségünket, 9 éve vagyunk házasok, 8 éve rajongunk az alpakákért, 5 éve költöztünk a Balatonra, 4 éve fejeztük be az Országos Kéktúrát, és kevesebb mint 1 éve vagyunk egy szuper helyes kisfiú boldog szülei. 

Ügynökségünkkel az online kommunikáció minden területén otthonosan mozgunk a stratégiaalkotástól a webfejlesztésig. Hiszünk abban, hogy a jó ügyek támogatásához profi online jelenlét és hatékony technológiai háttér szükséges, így kerültünk kapcsolatba sok-sok éve a Szemlélekkel is. Ez a találkozás igazi „egymásra találás” volt: rögtön egy hullámhosszon gondolkodtunk számos kérdésben, és az első közös projektek után gyorsan kiderült, hogy értékrendben és munkastílusban is remekül illünk egymáshoz. Azóta is örömmel dolgozunk együtt a Szemlélek Alapítvánnyal, illetve a szerkesztőséggel, hogy a magazin üzenete minél több emberhez eljusson.

HODÁSZ ANDRÁS
coach

Azt hiszem, az én életemre mondható, hogy tele van vargabetűkkel. Keresztény családban nőttem fel, számomra mindig az Isten keresése volt a legfontosabb, és így van ez a mai napig. A Biblia kamaszkoromtól fogva  állandó olvasmányommá vált. Először gimnáziumi tanár, majd később pap lettem. Innen sokan ismerik a történetet. Kilenc év után, 2022-ben betegszabadságot, majd a felfüggesztésemet kértem, ami csak részben volt az én döntésem. Azóta továbbra is azt teszem, amihez értek: coachként embereket kísérek, és pároknak tartok kapcsolaterősítő workshopokat. 

A Szemlélekhez még papként csatlakoztam, majd rövid kihagyás után újra az alkotói közösség tagja lettem. Ez a felület számomra az inspiráló közös gondolkodás, a tiszteletteljes vita, az érvek szabad ütköztetésének a helye. Ez az, amire a mai magyar társadalomnak igazán szüksége van.

LABORCZI DÓRA
újságíró

Újságíró, kommunikációs szakember és evangélikus teológus vagyok, a Keresztény Kultúra Substack-csatorna alapító-szerkesztője. Hiszek a kevésbé látható történetek és a látásmódok ütköztetésének értékteremtő erejében. Írásaim a nemek közti egyenlőtlenségek, a vallások, az anyai szerepek vagy a társadalmi párbeszéd kevésbé látható narratívái köré szerveződnek ‒ olvashattál már tőlem a Nők Lapjában, a HVG-ben, a Telexen, a Marie Claire-ben és itt, a Szemléleken is. A Sztehlo-gyerekek voltunk című kötet szerzője és szerkesztője vagyok, jelenleg első saját kötetemen dolgozom. 

Számomra a Szemlélek olyan tér, ahol az érzékeny, árnyalt témák is helyet kaphatnak ‒ úgy, hogy közben tiszteletben tudjuk tartani mindazok hátterét és véleményét, akiket párbeszédre hívunk. Gyakorló anyaként, vallási újságíróként és az értékalapú kommunikációban elkötelezett szakemberként itt mindig össze tudom kötni a személyest a közös útkereséssel és érdeklődéssel. 

BITTER ÁKOS
nyelvész

Német és latin szakon szereztem diplomát, valamint katolikus teológiát végeztem Budapesten. Az elsőt különböző kontextusokban harminc éve tanítom, kutatom is. Röviddel Magyarország EU-csatlakozása előttől mindezt főként már Bajorországban. Sok kapcsolatom megszakadt azóta, de egy bizonyos „katolikus közösségi” vonal, egyre inkább átalakulva ugyan, a maradék becses barátságokon keresztül is megmaradt. Ezt a vonalat, fonalat erősíti néhány éve a Szemlélek. Az idei év elejétől intenzívebben, mint eddig. A lap rugalmasan összeköt identitásom magyar és keresztény, egyházi részével is. Nyitott az „itt”-honi élményeimre, tapasztalataimra. A különféle nézetek, hátterek, vélemények dinamikus összefogásával segít kapcsolódni, különféle lelki, szellemi szövetek, szövetségek részének lenni, növekedni, fejlődni. 

MIHÁLYI ANIKÓ
újságíró

Hajléktalanok a barátaim, fogvatartottaknak adom át az irodalom és a magyar nyelv szeretetét. Versekről beszélek, és kiskamaszokkal beszélgetek kortárs szerzők regényeiről a Magyar Katolikus Rádióban, kulturális interjúkat készítek a Bartók Rádióban, költészettant tanítok a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 

És írok. Elsősorban magamnak. Reflektálok mindarra, ami történik velem és bennem. 

Tapasztalataimat és kérdéseimet megosztom a Szemlélek olvasóival.   

Hiszek abban, hogy ezen a fórumon közös szemlélődésünk a peremen élők világáról és magunkról közelebb visz bennünket egymáshoz.

ERSZÉNY KRISZTIÁN
biztosítási szakember

A keleti filozófiák és spirituális gyakorlatok formáltak az elmúlt évtizedekben, mígnem néhány évvel ezelőtt Anthony de Mello, Richard Rohr, Thomas Merton atyák és a csendes kármelita bölcsek könyvei fel nem ébresztették kíváncsiságomat a krisztusi tanítások iránt. James Martin SJ könyve, valamint a Szent Ignácról szóló Egyedül, gyalog című életrajzi kötet vezetett el a jezsuitákhoz, ahol Jálics Ferenc SJ módszerei által megismerkedtem a szemlélődő imádsággal. Többször részt vettem vezetett Szent Ignác-i lelkigyakorlaton a Manrézában, ahol leginkább spirituális feltöltődésre és az istenképem tisztázására vágytam. Biblia-alapú lelkigondozói képzettségemet a felsőoktatásban szereztem meg.

Szabadidőmben sporttal, hangszeres zenével foglalkozom. Az írás fontos helyet foglal el az életemben, a Szemléleken közreadott gondolataimmal hidat szeretnék építeni a néha talán rozsdásnak ható vallási-közéleti nézetek és a szívbéli hit között.

GYARMATI ORSOLYA
újságíró

Több mint húsz éve dolgozom újságíróként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, azóta a média számos területén megfordultam. Ezek a szerteágazó tapasztalatok sokáig inspirálóak voltak, az elmúlt években azonban egyre gyakrabban társult hozzájuk hiányérzet: túl sok helyen hiányzott az elfogadás, a nyitottság, az egymás felé forduló, jóindulatú figyelem.

Éppen ezért a Szemlélek számomra nem egyszerűen egy szerkesztőség, hanem hazatalálás: egy olyan közeg, ahol értelme van kérdezni, kételkedni, és kimondani azt is, amiről máshol hallgatni szokás. Ahol nem kész válaszokat kínálunk, hanem teret adunk a gondolkodásnak, és ahol az ítélkezést a megértés szándéka, a kijelentéseket pedig az empatikus kérdezés váltja fel.

Hiszek abban, hogy a különbözőségeink nem elhallgatást, hanem nagyobb felelősséget jelentenek: azt, hogy világosan, következetesen, vállalt értékek mentén szólaljunk meg egymás előtt, és közben nyitottak maradjunk a másik történetére is.

PÉCZELI-VERMES NIKOLETT
újságíró

Első cikkemet tizenegy éve írtam, azóta dolgoztam rádióban, napilapnál, hetilapnál, havilapnál, valamint a veszprémi érsek sajtómunkatársaként is. Tizenegy év alatt közel háromezer cikket publikáltam. Szabadúszóként írok a Forbesnak cégportrékat (hét éve), kulturális folyóiratoknak (hat éve), valamint piacvezető női magazinoknak (öt éve). A tudományos témák is közel állnak hozzám: a National Geographicban rendszeresen jelennek meg írásaim. Fő területeim az életmód, a pszichológia és az interjú, de teológiai tanulmányaim révén munkámnak fontos része a keresztény értékek továbbadása is. Ezért tartom szívem csücskének a Szemlélek számára készülő cikkeket. Hiszek benne, hogy a Jóisten hívott meg utóbbi szerkesztőségbe, és a Szentlélek munkálkodik, amikor egy-egy Szemlélek-interjún dolgozom.

Büszke vagyok rá, hogy 2021-ben első szabadúszóként kaptam meg a Junior Prima-díjat sajtó kategóriában. Ha megkérdezik, hogy vagyok, elég csak annyit mondanom: boldog újságíró vagyok.

BUJK-FÖLDESI TÜNDE
újságíró

Önmagamra zarándokként tekintek, mert valahol mindig úton vagyok: egy túraösvényen, a hitemben vagy egy idegen városban, Google Maps-szel a kezemben. Leggyakrabban a múlt eseményei között barangolok: főállásban egy történelmi podcastcsatornát vezetek a férjemmel. Szeretek történeteket hallgatni és mesélni – számomra e kettő ötvöződik az újságírói munkában.

GŐBEL ÁGOSTON
újságíró 

Akkor lehetnék még jobban bölcsész, ha a magyar és az esztétika szak mellett még filozófiát is tanultam volna. Ez kimaradt az életemből, ellentétben a kommunikációval. Néhány év újságírás után a rádiózás került az érdeklődésem középpontjába, jelenleg is ez a fő profilom. Az írás hobbi jelleggel maradt meg az életemben.

A Szemlélek rettentően hiányozna nekem, ha nem létezne. Fontos szerepet tölt be a nyilvánosságban, rendszeresen megtalálhatók itt olyan témák, amelyek máshol kevésbé. Sokkal jobb, ha van miről beszélgetni, mint ha nincs. Örömmel látom, hogy a Szemlélek remek vita- és beszélgetésindító magazin.

SZILÁGYI DIÁNA
újságíró

Az Őrségből származom, ahol gimnáziumi éveimig egy vadászházban éltem, az erdő közepén. A természet tiszteletét és a család fontosságát a szüleimtől tanultam meg, és a kíváncsiságom is valahonnan innen ered. Szombathelyen érettségiztem drámapedagógia szakon, 12 évig előadóművészettel foglalkoztam versmondóként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen művészettörténet és esztétika szakon tanultam, ezért főleg kulturális témákról írok, bár ökológiai, közéleti és társadalmi kérdések is érdekelnek.

Négy gyermek anyukája vagyok, emellett ha belefér az időmbe, írok-olvasok. Hat éve dolgozom független újságíróként, remek szerkesztőkkel és fotósokkal (például Magyar Kultúra, Képmás), de a Szemlélek az a hely, ahol először tapasztalhattam meg a műhelymunka megtartó erejét. Szerkesztőségi találkozóink, közös ötleteléseink gazdagítóak, elmélyítik a tudásomat és a hitemet is. A Szemléleket azért szeretem, mert itt egy olyan közösség része lehetek, amely bátran mutatja fel a saját értékeit, miközben szeretetteli odafordulással képes közelíteni bárkihez, aki valamiről másképp gondolkodik. Mi nem az ellenségképekben hiszünk, hanem a párbeszédben és abban, hogy őszinte érdeklődésből bármiről lehet írni, ha alázattal és igényes módon közelítünk a témához.

ETÉNYI VILLŐ
újságíró

Sokáig útkeresőként határoztam meg magam, de ma már azt mondanám, hogy örök felfedező és kíváncsi lélek vagyok. Gyerekkoromtól tanáraim az irodalmas lányként tekintettek rám, aztán két diploma, és nyolc év külföldi tapasztalatszerzés kellett hozzá, hogy magam is visszatérjek az íráshoz. Agrármérnök és marketing-kommunikációs végzettséggel egyre inkább hív az írás általi önkifejezés és értékadás. Mindezek mellett boldog feleség és hitemet gyakorló keresztény vagyok. 

A Szemlélek számomra az a médium, ahol valóban örök értékek alapján tudunk fontos témákról beszélni, elhagyva a bebetonozott narratívákat. Szeretem a Szemlélek egyedi látásmódját, kritikus gondolkodását, emberi szemüvegét és azt, hogy mindennek az alapja hitünk Jézus Krisztusban. 

BÉKÉSI ERIKA
újságíró

Régóta tudom, hogy írnom kell. Akaratlanul jegyzetelek a fejemben mindent, ami megírásra érdemes. Szerencsés vagyok, mert a cikkeim engem is tanítanak, és az interjúalanyaimmal olyan világokban járhatok, ahová magamtól nem biztos, hogy eljutnék. Annak idején közgazdászból lettem újságíró, bár a közben született öt gyermekem elég nagy hullámokat rajzolt a „karrierembe”. De mit számít ez hosszú távon? Az évek alatt tucatnyi újságba többszáz cikket írtam már. A Szemlélekkel képletesen jártam lövészárkokban, kiüresedett falvakban és gyermekbetegséggel küzdő család kínzó fájdalmában is. Számomra az írás, amiben az EMBER szerepel, a legérdekesebb olvasnivaló a Földön!

Az újságpiac mellett mára a könyvek világába is belecsöppentem. A Mama köténye számomra több egy díjnyertes kötetnél: bemutathatok egy egészen mély, saját valóságot. Legnagyobb örömömre kiderült, hogy ez a valóság nemcsak az enyém, hanem az olvasók is magukénak érzik. Az olvasók, akikért a Szemlélek-csapattal is dolgozunk. Célunk, hogy a klikkvadászaton túl valós értékeket, értékes tartalmakat közvetítsünk nekik. Nektek.

PÁL AMANDA
újságíró

Történészként indultam, az újságírás felé kanyarodtam. Tanulmányaim közben jöttem rá, hogy a történelemben a történeteket szeretem a legjobban. Izgalmas látni, hogy mennyi kicsinyesség és nagyvonalúság fér meg egyszerre egy emberben, és mennyi banális ok húzódik meg olykor egy sorsfordító döntés mögött.

Rádiós újságíróként már 17 éve dolgozom. Az egykori Lánchíd Rádióban kezdtem. Itt a hírszerkesztés mellett eljuthattam például a háborús Damaszkuszba, a vörösiszapömlés idején a máltaisok munkáját kísérhettem, de készítettem történelmi műsorsorozatot a magyarországi zsidóság történetéről és az első világháborúról is. A Magyar Katolikus Rádióban jelenleg képzőművészettel, irodalommal és történelmi témákkal foglalkozom.

A Szemlélek csapatának tagjaként az egyik legfontosabbat, a szabadságot élhetem meg. Ez az a hely, ahol őszintén és nyitott szívvel beszélgethetünk, vitatkozhatunk. Ahol tükröt tarthatunk, és akár a saját gyarlóságainkkal is szembenézhetünk.

ZAHORÁN SÁRA
újságíró

Miért történnek a dolgok úgy, ahogy? Hogyan formálják mindennapjainkat a társadalmi, közéleti és technológiai folyamatok? Mi mozgatja az embereket?

Mindig is őszinte kíváncsiság vezérelt: ez hajtott szakmai utamon a vállalati pr-kommunikáció világától a nonprofit szféráig, és mentálhigiénés tanulmányaimban is. Gyermeki csodálattal figyelem az emberi lélek sokszínűségét és az élet kihívásaira adott egyéni, valamint közös válaszokat. Írásaimban pedig arra törekszem, hogy világunkat az olvasó számára ebben a Szemlélekmódban tudjam bemutatni.

FODOR KATA
grafikus

2015 óta vagyok grafikus különböző designügynökségeknél, és 2020 óta köteleződtem el komolyan az illusztráció műfaja mellett. Akár közéleti témához, akár meséhez alkotok, fontos, hogy a képpel egy kapcsolódó, mégis új, mögöttes tartalmat is közvetítsek a befogadónak. A siker persze változó, de szeretem ezt a hosszú, rögös és kalandos utat, amit az illusztrálás jelent. Dolgoztam többek között a WMN-nek, a Mindennapi Pszichológia Magazinnak és a Pagony Kiadónak is. A Szemlélekkel pedig azért működöm együtt szívesen, mert nyitottnak és hitelesnek tartom nemcsak a médium tartalmait, de az ott dolgozó embereket is.

MAJOR PÉTER
újságíró

Agrármérnök vagyok; pályámat kutatóként kezdtem, biotechnológiából szereztem doktori fokozatot. De mindemellett mindig is érdekelt az emberi kultúra és az emberek kapcsolódása saját ügyeikhez, dolgaikhoz. Szeretem az új és a rendhagyó megközelítéseket, de vonz az is, hogy a régit, a megszokottat új szempontok alapján mutassam be. Szabadidőmben rendszeresen futok, érdekel a képzőművészet, valamint különösen kedvelem az aratás utáni tarló illatát.