Példátlan és példamutató. A 444.hu így jellemezte a kezdeményezést, hogy a piaristák 2024-ben ‒ külső nyomás nélkül ‒ gyermekvédelmi munkacsoportot hoztak létre Biztonságos Iskolák Tartományi Tanácsa néven. Most élesben láthattuk, hogyan működik ez a rendszer: az RTL minapi riportja szerint a nagykanizsai piarista óvoda egyik pedagógusa pofozással és más módon bántalmazhatott óvodásokat. Zsódi Viktor tartományfőnököt júliusban személyesen kérdezte Kozek Lél piarista öregdiák a gyermekvédelmi munkacsoportról, majd augusztus elején írásban kértünk kiegészítést a nagykanizsai ügy tanulságairól.
‒ Mikor szerzett tudomást a nagykanizsai esetről?
‒ Június 4-én, ekkor érkezett meg a bejelentés a Biztonságos Iskolák Tartományi Tanácsához (BITT). Ezután azonnal elkezdődött a belső vizsgálat, felvettük a kapcsolatot a bejelentő szülőkkel, az állítólagosan érintett gyerek szüleivel és az ottani pedagógusokkal. Június 12-én megtörténtek Nagykanizsán a személyes meghallgatások, és három napra rá elkészült a jelentés. Ezt követően, június 27-én fenntartói utasítást adtunk ki, amelynek alapján az intézmény bejelentést tett a gyermekvédelmi hatóságnak, valamint írásbeli figyelmeztetést adott az óvodapedagógusnak.
‒ Az RTL ismétlődő visszaélésekről számolt be. A BITT miért nem kapcsolt előbb?
‒ A fenntartó piarista rend és a tartományi szinten működő BITT a szülői bejelentésig, azaz június 4-ig nem rendelkezett információval a nagykanizsai óvodában felmerült problémákról. Amint a fenntartó a BITT-en keresztül tudomást szerzett a gyanúról, azonnal megkezdte a vizsgálatot. Bár a BITT-nek minden intézményben van hirdetőtáblája, és online is elérhető, valamint telefonon is lehet bejelentést tenni, ebben az esetben lassan jutott el hozzánk az ügy. A jövőben tenni fogunk azért, hogy még kézenfekvőbb legyen a bejelentéstétel módja. Ugyanakkor látjuk, hogy a vádak és a rájuk adott hibás, illetve lassú válaszok sebeket ejtettek közösségünkön.
Ezért bocsánatot kérünk minden érintett gyermektől és családtól, akiket a bizonytalan és feszült légkör megterhelt.
‒ Ki tudták deríteni, hogy pontosan mi történt?
‒ Az egyik esetben belső vizsgálatunk egyértelműen bizonyította és a pedagógus is elismerte a határátlépést (udvari futtatás), valamint egy másik eset (gyermek kilökése) kivizsgálásának elmulasztását. A pofozással kapcsolatban a BITT-vizsgálat nem hozott eredményt. Azok a szülők, akiknek gyerekei a bejelentés szerint a pofont kapták, mindezt vagy nem erősítették meg, vagy kifejezetten cáfolták. Ebben a kérdésben hatósági vizsgálat folyik.
‒ Milyen tanulságokat vontak le az esetből?
‒ Őszintén el kell ismernünk, hogy a folyamat kezelése lassú volt. A tanulság számunkra az, hogy ilyen esetekben a reakciónak nemcsak alaposnak, hanem azonnalinak és a lehető leghatározottabbnak kell lennie. Olyan intézményi kultúrát és kikezdhetetlen protokollokat kell kialakítanunk, amelyek a gyakorlatban, mérlegelés nélkül, azonnal érvényesülnek.
‒ Mik lesznek a további gyakorlati lépések?
– A tanulságokat levonva, a jövőbeni esetek megelőzése érdekében már megkezdtük a következő konkrét lépések bevezetését is. Augusztus 2-án elindítottunk egy egész intézményt érintő vizsgálatot, hogy feltárjuk az esetleges további visszaéléseket. Ebben segítségünkre lesz egy független gyermekvédelmi szervezet. Szeptembertől gyermekvédelmi területen továbbképezzük az intézmény dolgozóit, melynek során a jelzési kötelezettség gyakorlati alkalmazására, az összeférhetetlenségi helyzetek felismerésére és a krízishelyzetekben követendő azonnali tennivalókra is figyelmet fordítunk. Illetve egy mediátor segítségével helyreállító folyamat indításával is szeretnénk segíteni az érintett gyerekeknek és szüleiknek; a lehetőséget önkéntes alapon vehetik majd igénybe.
‒ A magyar rendtartomány másik kilenc oktatási intézményt működtet. Tegyük fel, hogy valamelyikükben bántalmaznak egy diákot. Az illető bármelyik iskolájukban kérhetne és kaphatna szakmai segítséget?
‒ Igen, különböző szinteken. Van, ahol mentálhigiénés szakember segít, máshol iskolapszichológus, vagy akár mindkettő.
Ezenkívül mindenhol legalább egy gyermekvédelmi felelős tevékenykedik.
Magam is elvégeztem több rendtársammal együtt a lelkigondozó képzést.
‒ Utóbbi miben segíti a munkáját?
‒ Abban, hogy a meghallgatás új szintjét kaptam ajándékba. De a gyermekvédelem felkarolása nem innen jött, az már létező hullám volt a piaristáknál, tartományfőnökként viszem tovább ennek fejlesztését.
Létrehoztunk egy bizottságot, amely a piarista levéltári dokumentumokból igyekezett rekonstruálni a múltbeli visszaéléseket, értékelte az eljárásokat, és javaslatokat fogalmazott meg a jövőre nézve.
Többek között ezekről tanácskoztunk április 28-án, a budapesti Piarista Tartományfőnökségen szervezett Piarista Szinodális Gyermekvédelmi Fórumon. Ezen diákok, tanárok, szakemberek és szerzetesek gondolkodtak együtt a még biztonságosabb iskolai környezet kialakításának lehetőségein és a fejlődés irányain.
‒ Milyen tanulságot vontak le?
‒ A bizottság hangsúlyozta, hogy a gyermekvédelemnek a jövőben világosan szabályozott, átlátható és szakszerű rendszerként kell működnie. A jelentés konkrét javaslatokat is megfogalmazott, például az eljárásrendek átdolgozását, a vezetői felelősség megerősítését, a gyermekvédelmi képzések bővítését és az áldozatokkal való tudatosabb kapcsolattartást. Fontosnak tartjuk a közösségi párbeszéd, az átláthatóság és a jóvátétel szerepét is.
A jelentés célja nemcsak a múlt feltárása, hanem a tanulás és a fejlődés elősegítése a közösség egészének felelősségvállalása és a gyermekvédelem kultúrájának erősítése érdekében.
‒ Az elmúlt évek vagy akár hetek fejleményei arról tanúskodnak, hogy van mit tenniük.
‒ A gyermekvédelem folyamatosan feladatot ad. Ezen az úton halad minden körülöttem lévő vezető. Én is ‒ ha botladozva is, de ‒ igyekszem előremenni.
‒ Miközben a közvélemény abúzuson jobbára szexuális zaklatást ért, a mindennapokban nagyobb kihívás a testi fenyítés vagy éppen a bántalmazás. Önnek ezen a téren mi fér még bele? Diákként azt tapasztaltam, hogy nincs egységes álláspont, mindenki máshol húzta meg a határokat.
‒ Természetesen semmi sem fér bele, ami fizikai fenyítés vagy bántalmazás. Régebben a nevelő ezen a téren sok mindenre vak volt.
‒ Vegyünk egy példát. Néhány éve, még piarista diákként láttam, hogy egy tanárunk az egyik osztálytársamat határozottan kitessékelte a teremből. Ez ön szerint belefér?
‒ Biztos, hogy ez ma már nem fér bele. Még hasonló sem. Én magam is igyekszem az oktatási módszereimet minden évben felülvizsgálni, és ha kell, finomítani rajtuk. A gyermekek érzelmi és fizikai biztonsága tekintetében alkalmazott zéró tolerancia ma már szervezeti alapértéke a piarista iskolának.
‒ Gyakorló pedagógusként mit tapasztalt, az elmúlt 10-15 évben mennyit változtak a diákok?
‒ Szinte minden területen rengeteget, ugyanakkor egyik generáció tagjait sem lehet számonkérni, hogy miben változtak az elődeikhez képest. Úgy kell elfogadni őket, ahogy vannak. Mi, pedagógusok pedig akkor tudunk hitelesen tanítani, ha képesek vagyunk alkalmazkodni az újabb és újabb kihívásokhoz.
‒ Tud konkrétumot mondani?
‒ Az ember akkor érzi magát biztonságban, ha kap visszajelzéseket. A diákoknak is fontos, hogy lássák, hol tartanak. Ezért is adunk osztályzatokat, ugyanakkor ez nem a legjobb módszer, hiszen embereket lehetetlen egy számmal leírni. Bár személyre szabott, árnyalt visszajelzést sokszor nehéz adni, fontosnak tartom minden diákkal megtalálni a személyes törődést.
‒ Önnek ez mennyire sikerült?
‒ Bukdácsolok a cél felé. Nem egyszerű, de ezen kell dolgoznunk.
‒ Ez annál is nehezebb lehet, hogy közben a tartományfőnöki feladatokat is el kell látnia.
‒ Igazából a tartományfőnöki feladataim ellátásában sokat segít, hogy taníthatok.
‒ Hogyhogy? Az ember pont fordítva gondolná.
‒ Az az idő, amit az iskolában töltök, segít más hivatalos ügyek megítélésében. Könnyebb úgy mérlegelni és dönteni, hogy látom és érzem a diákok hangulatát. Az iskolai lét őszinte, közvetlen, azonnali visszajelzést nyújtó közegben tart. Ez is nagy ajándék.
A MÚLTFELTÁRÁS EREDMÉNYEI
A piaristák múltfeltáró vizsgálata hét ügyre derített fényt a hatvanas évek óta (ebből három korábban már megjelent a sajtóban). A vélelmezett áldozatok hat esetben középiskolás korúak voltak. Minden ügyben egyértelmű határátlépésről volt szó, érintés kategóriában. A hét elkövetőből négy már nincs az élők sorában, kettő elhagyta a közösséget, egy pedig tagja ugyan a rendnek, de nem foglalkozik gyerekekkel. Két esetben nem volt megállapítható, hogy valóban történt-e szexuális határátlépés, egy ügyben rendőrségi eljárás indult, ami bírósági ítélettel zárult. Két ügyben nem volt szükség világi eljárásra, de az egyházjog értelmében vatikáni vizsgálat zajlott.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
