Bűn lenne a lombikprogram?

Miért ellenzi az egyház a mesterséges megtermékenyítést? Hogyan vélekednek erről a meddő párok, és mit mond az orvostudomány? Miközben a választ keressük, ne feledkezzünk meg azokról a testvéreinkről, akik két út előtt állva azt kérdezik: miért nem lehet gyermekünk?

Megosztja a keresztényeket a lombikprogramról szóló dilemma. Sokan teljességgel elutasítják még a gondolatát is, mások pedig nem értik, hogy miért ne lehetne élni az orvostudomány eszközével akkor, amikor már minden próbálkozás kudarcot vallott. Ameddig a legtöbben külső szemlélőként vitáznak a témában, addig itt vannak az érintettek, akik sok esetben nem merik felvállalni, hogy a keresztény közösség tagjaként lombikprogramra jelentkeztek – a következő történet szereplői, a negyvenes éveikben járó házaspár is a nevük megváltoztatását kérte.

Hálaadás egy bűnös döntésért és egy egészséges életért

Anna néhány évvel ezelőtt már arról is kezdett lemondani, hogy egyszer életet adhat egy gyermeknek – most kislányát neveli férjével, Péterrel. Mélyen vallásos keresztények, akik házasságkötésük után nem sokkal elhatározták, hogy családot alapítanak – ekkor Anna harmincnyolc, Péter harminckilenc éves volt. Amikor az éveken át tartó próbálkozások után sem fogant gyermekük, a páros számára világossá vált, hogy orvosi segítségre lesz szükségük. A döntés előtt Anna hónapokon keresztül vívódott. Tisztában volt az egyház álláspontjával a mesterséges megtermékenyítésről, és félt, hogy döntése miatt elveszíti a közösségét, de a gyermektelenség okozta fájdalom és a mély vágy, hogy anya legyen, sokkal erősebb volt benne, így végül a lombikprogram mellett döntöttek.

– Tudom, mit tanít az egyház, de nem tudtam tovább tétlenül ülni. Az örökbefogadás gondolata is felmerült, viszont mi abban állapodtunk meg, hogyha nem sikerül az első lombikprogram, csak akkor választjuk ezt a lehetőséget – mondja Anna, majd hozzáteszi, hogy

a dilemmával megkereste a lelki vezetőjét is, aki mellette állt a döntésben.

Ennek három éve, ma másfél éves a kislányuk. A házaspár a közösség előtt sem titkolta, hogy lombikprogram útján fogant gyermekük, igaz, nem is hangoztatták. Őket is meglepte a környezetük reakciója: Anna elmondása szerint néhány kritikus hangot leszámítva a legtöbben velük örültek és várták a kicsi érkezését.

– A kislányunk születése után az örömünk határtalan volt, de a döntés súlya továbbra is nyomta a lelkemet. Boldog vagyok, hogy végre édesanya lehettem, mindennap hálát adok Istennek a gyermekünkért, még akkor is, ha tudom, hogy a döntésünk az egyház szerint nem helyes. Most mégis úgy érzem, a legnagyobb áldás számomra az, hogy édesanya lehetek – mondja Anna, aki hisz abban, hogy a történetükkel hidat építhetnek a hasonló helyzetben lévők és a lombikprogramot ellenzők között.

Miért is ellenzi az egyház a lombikot?

Az egyház álláspontja a mesterséges megtermékenyítéssel, ezen belül is a lombikprogrammal kapcsolatban világos: az élet kezdetének szentsége és méltósága miatt az ilyen beavatkozások nem összeegyeztethetők a keresztény tanításokkal. A Katolikus Egyház katekizmusa szerint az élet fogantatásának természetes úton kell történnie, és azok az eljárások, amelyek ezt megkerülik – beleértve a lombikprogramot is –, nem elfogadhatók. Maga Ferenc pápa is többször kifejezte határozott véleményét a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban – bár ez a vélemény egyhangú, mégsem kirekesztő a lombikosokkal szemben. „Az egyház elsődleges kötelessége nem az, hogy elítéléseket és kiközösítéseket osztogasson, hanem hogy hirdesse Isten irgalmasságát, megtérésre hívjon és minden embert az Úr üdvösségére vezessen” – ezt Ferenc pápa mondta 2015-ben, a családszinóduson tartott záróbeszédében. „Ezek a házaspárok hoztak egy döntést, amely miatt – még ha a hitünk szerint nem is elfogadott, sőt, bűn – mi, hívek

a legkevésbé sem közösíthetjük ki őket, pláne nem a gyermekeket, akik semmiről nem tehetnek,

és boldogságot hozva a szülők életébe megszülettek. Kötelességünk ezeket a házaspárokat megszólítani, kézen fogni, és azt mondani nekik, hogy „helyetek van Isten házában.” A tanítás nem megkérdőjelezhető, a bűnös cselekedet nem visszavonható, de a bűnbocsánat adott. A Szentatya közel tíz éve tett kijelentése ma is igaz, viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy az elmúlt évtized milyen társadalmi és orvostudományi változásokat hozott a lombikprogram kapcsán is. Mit gondolnak ma a szakorvosok, ha mesterséges megtermékenyítésről van szó?

A lombik, mint rutineljárás

A modern orvostudomány, különösen a nőgyógyászat, egyre nagyobb hangsúlyt fektet a meddőségi kezelésekre, beleértve a lombikprogramot is. Dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász szerint a gyermekvállalási kedv kitolódása az egyik fő oka annak, hogy a pároknak nehezebben sikerül a fogantatás, ez ellen pedig csak a mesterséges beavatkozással tehetnek.

– Mára kitolódott a gyermekvállalás, egyre kevesebben vállalnak gyermeket a húszas éveikben, pedig a szervezet biológiailag ekkor a legtermékenyebb. Helyette a harmincas-negyvenes éveikben vállalnak gyermeket a párok, és ezért beszélhetünk manapság olyan sok fogantatási problémáról – magyarázza a szakorvos, aki szerint a lombikprogram biztonságos megoldást kínál azoknak a pároknak, akik természetes úton nem tudnak gyermeket vállalni. De mi is történik pontosan az eljárás alatt? A petesejteket és a spermiumokat laboratóriumi körülmények között egyesítik, majd az embriót beültetik az anyaméhbe – a régóta kutatott és nagy valószínűséggel hatékony módszer esélyt ad arra, hogy olyan párok is szülővé válhassanak, akik számára más módon ez nem lehetséges. Mára Magyarországon a társadalombiztosító is támogatja a lombikprogramot, ugyanakkor még így is szigorúbb feltételekhez kötik az eljárást, mint más közeli országokban. Dr. Vörös Anna elmondása szerint külföldön (többek között Szlovákiában, Csehországban és Ausztriában)

megengedett az anonim petesejt donáció, de Magyarországon ez nem lehetséges.

– A petesejt donáció során egy másik nődonor petesejtjeit használják a páciens megtermékenyítéséhez. Amikor az így létrejött embrió eléri az öt napos kort, és a vizsgálatok során nem találnak genetikai problémát, akkor beültetik a méhbe. Magyarországon azonban ez a lehetőség korlátozott, mert anonim donáció nem engedélyezett, ami csökkenti a petesejt donáció lehetőségét.

A lombikprogram mindennek ellenére az egyház tanítása szerint nem megengedett, csakhogy a társadalmi változások miatt a meddő párok száma évről évre nő. Habár a lombikprogram megosztó, fontos megérteni, hogy egyre több házaspár számára ez az egyetlen lehetőség a gyermekvállalásra.