Megvetik a liberalizmust, és autoriter–katolikus berendezkedésről álmodnak: a neo-integralisták célja az államok antidemokratikus átalakítása, és egyik példaképük az amúgy református Orbán Viktor – állítja James M. Patterson, az amerikai Tennessee Egyetem politológusa. Az alábbiakban a németországi katolikus egyház honlapján megjelent interjú legfontosabb gondolatait szemlézzük.
Mit jelent a neo-integralizmus kifejezés?
A kifejezés egy radikális politikai teológiát jelöl, amelynek célja, hogy a katolikus egyház ismét a világi rend legfőbb tekintélyeként érvényesüljön. A neo-integralisták célja a katolikus szellemű társadalom, ahol az állam támogatja az „igaz hitet”. A vezető neo-integralisták politikai programokat is megfogalmaztak. Alan Fimister és Thomas Crean „Integralism: A Manual of Political Philosophy” című könyvükben például azt írják: minden meg nem keresztelt, avagy még radikálisabban, nem katolikus személyt ki kell zárni a közéletből.
Hogyan egyeztethető ez össze a demokráciával?
Sehogy. A neo-integralisták tudatosan szembemennek a liberális demokráciák elveivel. Olyan gondolkodók, mint Patrick Deneen vagy Chad Pecknold azzal érvelnek, hogy a liberalizmus megszegte ígéreteit, mert elidegenítette az embert a vallástól, a családtól és a közösségtől. Szerintük a szabadság igazság nélkül elszigeteltséghez, elmagányosodáshoz és irányvesztéshez vezet.
Milyen szellemi gyökerei vannak a neo-integralizmusnak?
A neo-integralizmus a katolikus hatalomelmélet hosszú hagyományába illeszkedik. Már a középkorban is voltak irányzatok, amelyek szerint a pápa a világi uralkodók fölött áll. A 19. században az ultramontanisták kvázi pápai monopóliumot követeltek a katolikus államokban, főleg az oktatás, a szociális ellátás és a közélet terén. A neo-integralizmus még közvetlenebbül kapcsolódik a 19–20. század eleji katolikus reakciós gondolkodókhoz, mint Joseph de Maistre, Juan Donoso Cortés vagy Charles Maurras. Ezek az írók gyakran antiszemiták, összeesküvéselmélet-hívők és a demokrácia ellenfelei voltak.
Milyen irányzatai vannak a mozgalomnak?
Két irányt különböztethetünk meg. Az egyik az „antikváriusok” csoportja – főleg az Egyesült Államokban. Ők Szent IX. Lajos király középkori Franciaországát tekintik ideálnak, amikor egyház és állam összefonódott. A másik irány a „klerikális fasizmus”. Képviselői csodálják a 20. századi katolikus diktatúrákat – például az osztrák austrofasizmust Engelbert Dollfuß alatt, Franco Spanyolországát vagy Salazar Portugáliáját.
Mely mai politikusokat tekintik példaképnek a neo-integralisták?
Egyik példaképük Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Hogy protestáns, az nem zavarja őket – a lényeg a politikája: a végrehajtó hatalom kiépítése, a hagyományos családmodell támogatása, a sajtószabadság és az ellenzék korlátozása. Más jobboldali populistákra – például Matteo Salvinire Olaszországban vagy Marion Maréchalra Franciaországban – ugyancsak rokonszenvvel tekintenek. De a mozgalom legfontosabb szövetségese az Egyesült Államok alelnöke, J. D. Vance, akinek egyes kijelentéseiből katolikus ihletésű autoritarizmus rajzolódik ki.
Mekkora veszélyt jelent a neo-integralizmus?
A mozgalom számszerűen kicsi, de stratégiailag veszélyes. Céljuk a kulcspozíciók elfoglalása a politikában, a közigazgatásban, az egyetemeken és az egyházban – lassan, hosszú távon, módszeresen. Egyik képviselőjük, az amerikai Adrian Vermeule gyakran beszél „új ralliement-ről” – utalva XIII. Leó pápára, aki a 19. században felszólította a francia katolikusokat a politikai részvételre. Vermeule ezt úgy értelmezi, hogy be kell szivárogni a minisztériumokba, a közigazgatásba, és belülről alakítani át az államot.
Milyen szerepet játszik Edmund Waldstein heiligenkreuzi ciszterci szerzetes a mozgalomban?
The Josias nevű online projektjével és konzervatív katolikus médiumokban megjelent írásaival Waldstein a mozgalom szellemi vezetővé vált. Ma már ritkábban szerepel nyilvánosan, de hatása továbbra is erős, különösen az Egyesült Államokban. J. D. Vance is sokat merített tőle.
Mit gondol a katolikus egyház a mozgalomról?
Az egyháznak meg kell neveznie és el kell ítélnie a neo-integralizmust. Ferenc pápa ezt már 2019-ben megtette, amikor a mozgalmat „pestisnek” nevezte. A demokratikus államoknak is ébernek kell lenniük. Az ilyen csoportok betiltása azonban visszaüthet – csak még vonzóbbá tenné őket. Fontosabb, hogy rámutassunk: itt nem a hit védelméről van szó, hanem kőkemény hatalmi politikáról, vallási köntösben.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
