Fajkeveredéstől fatüzelésig – így reagáltak egyházi vezetőink

Az evangélikusok ismét meglepetést okoztak, és megint pozitív példát mutatnak.

A nyár folyamán több jelentős ügyben joggal várhatták el nem csupán a hazai keresztények, de a teljes közvélemény, hogy a morális iránymutatásért felelős személyek kifejezzék, helyénvalónak tartják-e az adott cselekedetet, üzenetet, vagy aggályosnak ítélik a konkrét tettet, megszólalást. Mivel az utóbbi időben viszonylag gyakran szólaltak meg, adtak ki közleményt magyar keresztény egyházi elöljárók, jól látható, hogy ha van mondanivalójuk, megtalálják a csatornát is a kommunikációhoz.

1. Kevertfajúzás

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke egy másik országban, Románia területén, július közepén mondott beszédében olyan fajelméleti kijelentést tett, ami nem csupán a kereszténység tanításával ütközik, de annak is ellene mond. Az a kijelentés, miszerint „a Kárpát-medencében mi nem vagyunk kevert fajúak”, szemben bizonyos más országokkal, teljesen jogos ellenkezést váltott ki diplomáciai körökben, de még a közéleti kérdésekben ritkán, és akkor is óvatosan megszólaló Magyar Tudományos Akadémia sem maradt csendben. Közleményükben rámutatnak arra, amit általános iskolában szerencsés esetben mindenki megtanult: „A ma élő emberek egyetlen fajhoz (Homo sapiens) tartoznak”. Hozzáteszik, hogy a „fajkeveredés” – valójában a rasszok, népcsoportok keveredése – folyamatának megbélyegzése

„összeegyeztethetetlen az egyetemes emberi kultúrával, a humanizmussal, a kereszténységgel és az emberi jogokkal.”

Hogy mi ugyanerről a beszédről a hazai katolikus, református és evangélikus egyházi vezetés véleménye (a jól ismert zsidó vezetői reakciók mellett), azt onnan tudjuk, hogy közvetlenül feltették nekik a kérdést.

A válasz: semmi.

Ez nem teljesen igaz, mert Fabiny Tamás evangélikus püspök saját közösségi oldalán pár nappal az inkriminált beszéd elhangzását követően, „a sorok között” valamiféle reakciót mégis megfogalmazott, egy bibliai igevershez fűzött kommentárjában:

„Mai helyzetünkre alkalmazva azt mondhatjuk, hogy semmiféle xenofóbia, idegengyűlölet nem egyeztethető össze a keresztény hittel, illetve egy embertársunkat sem tarthatjuk jött-mentnek. Krisztus által mindenki „polgártárs” lesz, vagyis teljes jogú, a szenteket megillető méltósággal rendelkező tagja Isten új társadalmának. Az ige még tovább is megy: akik addig idegenek voltak, azok nemcsak a szentek polgártársai lesznek, hanem Isten háza népe is. A „ház népe” gondolat az ókori társadalmakban különösen is erős volt, hiszen a közösség senkit sem akart magára hagyni, a családfő által biztosított védelemre és ellátásra mindenkinek jogosultsága volt. Istennél ma is mindenki meglelheti otthonát. Ezért a közösségen belül is

el kell egymást fogadni, színre, származásra vagy bármilyen egyéb szempontra való tekintet nélkül.”

2. Növekvő rezsiszámlák

Nem kérdés, hogy közügyről van szó, az is világos, hogy ez a téma markánsan érinti a méretes épületek tömegeit fenntartó egyházi szervezeteket. Bár ezzel együtt is eltörpülni látszik az ügy jelentősége a fajkeveredéses beszéd hatásától – a történelmi előzmények ismeretében mindenképp –, a rezsicsökkentés-csökkentés kapcsán mégis megszólaltak az egyházi központok:

– A társadalmi élet más szereplőihez hasonlóan az egyházi szervezeteket is érinti az energiaárak változása. Aggodalommal figyeljük azok alakulását. Egyházunk kapcsolatban áll a kormányzati szereplőkkel a helyzet megnyugtató rendezése érdekében, elsősorban azon területek esetében, amelyekben egyházunk közfeladatot vállalt át az államtól. Ezek a tárgyalások jelenleg a konstruktív együttműködés keretei között folyamatban vannak – üzente a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálata.

A reformátusok hasonlóan reagáltak:

– Folyamatosan dolgozunk azon, hogy a növekvő energiaárak kapcsán mielőbbi és megnyugtató megoldást találjunk a gyülekezeteink és lelkipásztoraink számára. Ennek érdekében tárgyalást kezdeményeztünk az egyetemes energiaszolgáltatókkal, valamint az illetékes döntéshozókkal. Tudomásul vesszük, hogy az építkezés és gyarapodás évei után most más idők jönnek. A gyakorlati segítségen túl együtt keressük a lelki válaszokat a hét szűk esztendő már a Bibliában is megrajzolt helyzetére – nyilatkozta a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának kommunikációs osztálya.

Ahogy a bevezetőben utaltunk rá, az evangélikusok ezúttal – is – pozitív meglepetést okoztak, mert nem álltak be az előbbi sorba. Egyértelművé tették legalábbis, hogy nem kérnek kivételezést, merthogy a szolidaritást tartják ebben a helyzetben a helyes hozzáállásnak:

– Ha a társadalomnak rossz és nehezebb, akkor az egyházaknak is terheket kell vállalni – üzenték.

3. Rendkívüli fakivágási rendelet

Az előző témához szorosan kötődik, ám külön ügyet képez az az augusztus elején hozott kormányrendelet, amely „a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról” szól. Egyesek szerint erdőpusztítást jelentene a gyakorlatban, ám ez egyrészt nem reális, másrészt akár feltételezhető is lenne a jó szándék (meg ne fagyjon senki), csak épp a választott eszköz semmiképp sem tűnik alkalmasnak helyes társadalmi lépés megtételére, helytelenre viszont nagyon is. Ez pedig, bizony, teremtésvédelmi kérdés, és ma már nem nagyon kell senkit győzködni róla, miért életbe vágó óvakodni közös természetünk károsításától.

Cikkünk szempontjából a lényeg: mostanáig semmilyen érdemi megszólalással nem találkoztunk hazai keresztény egyházi vezetők részéről ebben a témában.

Beszéljen helyettük Zlinszky János biológus, környezetpolitikai szakértő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Közszolgálati Egyetem oktatója:

„A módosítások indoka a Kormány szerint a tűzifa-ellátás gyors megnövelése, már az idei télre. A rendelet azonban ezt nem tudja elérni (csak az akác tekintetében, az akácot végesetben lehet rögtön használni), viszont számos más hatása várható.

Ha a most kivágott fát azonnal eltüzeljük, azzal nagyobb kárt okozunk, mint hasznot: nedves, nem hatékony, füstöl. De

ha úgyis csak két év múlva használhatjuk (ésszerűen és hatékonyan) a most kivágott tűzifát, akkor miért is nem lehet a normális vágásidőben kivágni, aztán eltenni szárítani?

De a jogszabály-változás sem arra nem terjed ki, hogy csak az eredetileg is tűzifának nevelt erdők vágását könnyítsék, sem annak az ellenőrzéséről nem rendelkezik, hogy a korábbi szabályoktól eltérően kivágott fa csakis tűzifaként kerüljön felhasználásra.

Emiatt tarolni fognak bútor- és épületfa-állományokat is. Sőt, várhatóan igazából erre fognak rárohanni a kitermelők, mert a nagy üzlet nem a tűzifában van, hanem az épületfában és a bútorfában.

Az ország helyzetét véleményem szerint nem könnyíti, hanem súlyosbítja, ha minden zsilipet feltépünk mind a megújuló, mind a nem-megújuló erőforrások felhasználása előtt, egy olyan helyzetben, ahol már most is túlhasználat a jellemző.

Merthogy a most megszüntetett korlátok két célt szolgáltak:
– hogy lehetőleg csak az erdők „kamatát” használjuk fel, azt a mennyiséget, ami évről évre megtermelődik, és
– hogy maguk az élőhelyek, az ökoszisztémák, a többi élőlény, a táj ne károsodjék, pusztuljon a fakitermelés által. Ez azért (volt) fontos, hogy az erdőállományok más jótékony hatásai – mikroklímára, vízmegtartásra, széndioxid-elnyelésre, tájképre, üdülésre, élőhelyekre, ökológiai folyosókra stb. – megmaradjanak. Ezek közül ma különösen is fontos lenne a klímavédelemben és a vízháztartásban játszott szerep.”