„Egyházszédelgők”: nem elég tisztességesnek lenni, papnak is kell látszani?

Hazánkban is vannak, akik a papi hivatást úgy szeretnék kipróbálni, hogy ne kelljen szemináriumot végezni, se nőtlenséget vállalni. Vajon mi lehet vonzó az „álpapságban” a hosszas reverendagombolásba torkolló reggeli készülődésen kívül? Bartalos Roland Csongor írása.

Egy budapesti szentmise prédikációjában a plébános arról számolt be, hogy egy középkorú férfi becsöngetett hozzá, és megkérdezte, hogyan lehetne pap. A tudakozódásból hosszabb beszélgetés lett, amelyből kiderült, hogy az illető megunta a kilátástalan álláskeresést, és a legbiztosabb állást kívánta megpályázni: a papságot. Logikus okfejtése a munkaerőpiac oldaláról nézve hibátlan volt – csak az elhívásból táplálkozó motiváció hiányzott a szolgálat ellátásához. 

Néhány éve történt szintén egy fővárosi templomban, hogy mise előtt benyitott a sekrestyébe egy reverendát viselő ismeretlen személy, bennfentességgel köszönt az ott készülődő kisegítő atyának, majd utat vágva magának a kissé lefagyott ministránsok között megkérdezte, hol az olvasmányoskönyv, illetve bejelentette, hogy áldoztatni is fog.

Szerencsére a mise nagyobb fennakadás nélkül lezajlott, de sokan feltették magukban a kérdést, hogy ki lehet a magabiztos illető.

Távozása után kiderült, hogy a plébános is csak felületesen ismeri Nyugatra szakadt testvérünket, aki időnként felbukkan itt-ott, és kérés nélkül is szolgál. Akcióinak sikerét leginkább a papok által viselt reverenda tekintélye tette lehetővé. A sajátos fellépés okozta értetlenségen kívül más baj nem történt, hiszen az illető külföldi áldoztatási engedéllyel rendelkezik, amit „honosíttatott” is, így a félrevezető ruházaton túl az események szabályszerűen zajlottak. A plébános azonban kénytelen volt beszélni vele a viselkedése kiváltotta értetlenségről.

Katolikusok és ókatolikusok

Nem mindig végződik ilyen szerencsésen az ismeretlen papok felbukkanása. Beer Miklós nyugalmazott püspök januárban nyílt levélben kért elnézést a hívektől az egyik tavalyi adventi misén történt eset miatt. A szertartás előtt az AHA Színpad – hajléktalanok társulata – mutatott be egy darabot, és a velük érkező, papi viseletet hordó és akként is bemutatkozó két személy az utolsó pillanatban koncelebrálásra jelentkezett.

Csak a mise után derült ki, hogy a papok a Független Ókatolikus Egyház tagjai.

Ezzel a felekezettel a katolikus egyház nincs szentségi közösségben, így nem volt helyük az oltár körül, amit nyilván tudniuk kellett. A dolog pikantériája, hogy a két illetőtől a Magyarországi Ókatolikus Egyház is elhatárolódott már, sőt ókatolikus mivoltukat is megkérdőjelezik.

De mi vezethet valakit arra, hogy papnak adja ki magát? Sokféle magyarázat lehet erre. Corpus Christi címmel például 2019-ben film is készült arról a lengyel esetről, amelyben egy gyilkosságért elítélt fiatalkorú a börtönlelkészével folytatott beszélgetések során szerzett ismereteit szabadulása után egy kis faluban, magát papnak kiadva kamatoztatta. A helyi plébános ráhagyta a dolgokat, így a főhős nemcsak misézett, de gyóntatott, esketett és temetett is – sőt szerelembe is esett, mielőtt igazságérzete és a szószékről hirdetett sajátos nézetei le nem buktatták. Ebben az esetben a papság menekülés volt a múlt elől, amely azonban végül – természetesen – utolérte a fiatalembert.

Romániában országos hír lett abból az esetből, amelyben

a magát lelkésznek kiadó elkövető adományokat csikart ki a meglátogatott családoktól,

és végül tekintélyes summára tett szert. Itt az öltözet a bizalom megnyerését szolgálta, az indíték a haszonszerzés volt.

Faramuci eset zajlott Amerikában, ahol egy magát jezsuita szerzetesnek mondó férfi híres festményeket adományozott múzeumoknak. A kiválasztott, jellemzően kortárs képeket kinyomtatta, felkasírozta a keretre, átfestette, majd eladományozta. Mivel nem fogadott el pénzt a hamis „műkincsekért”, nem történt bűncselekmény (legfeljebb visszaélés az eredeti szerzők nevével). Még ma sem tudható, hány képtár falán lógnak ilyen alkotások, mert a múzeumok csak később jöttek rá az átverésre. A vélhetőleg pszichés betegségben szenvedő „atya” azt nyilatkozta, hogy szerette volna, ha a szüleiről múzeumot neveznek el, ezért kezdett az agyafúrt akcióba, mellyel a múzeumi világban szeretett volna jó hírnevet és támogatókat szerezni. A papi, szerzetesi álca itt is a bizalom elnyerését szolgálta, és a kerettörténetet hitelesítette.

A ruha teszi?

Egy magyar diakónus is megerősíti a papi viselet okozta félreértések lehetőségét. Az általa viselt kolláréról (fehér, keményített gallérmerevítő) még a gyakorló katolikusok nagy többsége számára sem közismert, hogy nemcsak papok, hanem diakónusok viseleteként is elfogadja az egyház. Az emberek szemében ezért

a férfiöltözetnek ez a darabja olyannyira pappá teszi viselőjét, hogy igencsak csodálkoznak viselője karikagyűrűjén és családjáról szóló történetein.

Némileg alátámasztja ezt az összemosást a magyar nyelvhasználat is, hiszen a diakónus, magyarul „szerpap” szó kevéssé különül el a paptól, vagyis az „áldozópap”-tól. A hagyományos ruházat pedig éppen a megkülönböztethetőséget hivatott hangsúlyozni.

Álpap volt az a férfi is, akit egy étteremlánc tulajdonosa mutatott be a munkavállalóknak, és aki gyónásra igyekezett rávenni az alkalmazottakat. Az eset szintén Amerikában történt, ahol a gyóntató arra kapott megbízást, hogy a beosztottak céggel szembeni kisebb-nagyobb „bűneire” fényt derítsen. Végül egyoldalú érdeklődése miatt bukott le, de a történetből nem lett volna hír, ha a cég nem tartozik tetemes összeggel a munkásainak, és az álpap bevetése nem a bérkövetelések megfékezésének egyik szokatlan eszköze lett volna.

Vitatott temetések

Magyarországon az utóbbi években egy ügyvédről cikkeztek az újságok, aki papnak, sőt püspöknek mondja magát. Dulai Roland a Krisztus Keresztje Keresztény Egyház honlapján ma is szerepel mint felszentelt (ókatolikus) püspök, de igazán nagy karriert a Boldog Teréz Anya Keresztény Egyház papjaként futott be. (Mivel a magyar jog egyik szervezetet sem ismeri el egyháznak, vallási egyesületként szerepelnek a nyilvántartásban.)

Dulai eredetileg római katolikus pap szeretett volna lenni, és az Egri Hittudományi Főiskolán készült hivatására, ám elöljárói idővel elküldték.

Utólag úgy értékeli, ennek homoszexualitása lehetett az oka. „Szerelmes lettem egy teológus hallgatóba, bizonyára ez volt az, ami miatt eltanácsoltak, de ezt soha nem mondták ki” – nyilatkozta 2022-ben Lakatos Levente műsorában. Mivel római katolikus pap nem lehetett, más egyházakban próbált szerencsét. Médiaapostolkodásának minden bizonnyal csúcspontja volt, amikor a Feleségek luxuskivitelben című bulvárműsor egyik szereplője gyermekének megáldásával és lakásának megszentelésével került címlapra.

A magyar katolikus egyház több közleményben is elhatárolódott a katolikus papokhoz hasonlóan öltöző, és hasonló szertartásokat végző kisegyház képviselőitől. Az egyik temetkezési vállalkozás „lebeszélni igyekszik a rokonokat az egyházi temetésről, mondván, tud papot szerezni. Valójában álpapokkal vagy a katolikus egyházzal közösségben nem lévő szektás személyekkel (pl. Boldog Teréz Anya Keresztény Egyház) temettet” – írta még 2011-es közleményében Erdő Péter esztergom-budapesti érsek. A legtöbb konfliktus abból adódott, hogy ehhez a felekezethez kötődő lelkészek temetéseket is vállaltak, ám elfelejtették felvilágosítani a gyászolókat, hogy a kért katolikus szertartás helyett csak valami látszatra hasonlót fognak kapni – és nem mellékesen kifizetni.