Fél Hollywood szerepel benne – szívhez szóló animációs film Jézus életéről

Hiteles „keresztény filmet” nehéz készíteni, és főleg a gyermekeket nem könnyű megnyerni egy bibliai témájú alkotásra. A Királyok királya című alkotás rendezőjének mindkettő sikerült. Gőbel Ágoston kritikája.

Mi mindenre jó a fűnyírás? Dallas Jenkins író-rendező nagyjából húsz évvel ezelőtt meg volt győződve arról, hogy nem szeretne „keresztény filmeket” készíteni. Sőt, egyfajta bélyegnek érezte ezt, hiszen nem tartotta nagyra azokat az alkotásokat, amelyek akkoriban megjelentek ezzel a címszóval. Aztán – saját bevallása szerint – a fűnyírás közbeni imák adtak inspirációt ahhoz, hogy változtasson álláspontján.

Mert ha nem jók a keresztény filmek, akkor filmkészítőként nem pont az a feladata, hogy jóvá tegye őket?

Tíz évvel később készen volt A kiválasztottak (The Chosen) forgatókönyvével, és kezdetét vette a mindmáig nagy sikernek örvendő sorozat készítése, először az Angel Studios, majd jelenleg az 5&2 Studios égisze alatt. Jenkins törekvése, hogy szélesebb rétegekhez vigyék el igényes módon a bibliai történeteket, az Angel Studios vezetőiben felszínre hozta az igényt, hogy készüljön egy egész estés, családok számára is nézhető animációs film Jézus életéről. Az alkotás végül elkészült, és nagycsütörtöktől a hazai mozikban is megtekinthető. Dallas Jenkins ebben már nem vett részt, jelenleg A kiválasztottak hatodik évadára koncentrál, a film rendezői feladatait az elsőfilmes Jang Seong-ho vállalta.

A Királyok királya kerettörténete a XIX. század közepének Angliájába kalauzol. Charles Dickens éppen előadói estet tart, amikor kisfia (Walter) unalmában megzavarja a produkciót. Az író számára az előadói kudarcon túl még sokkal szomorúbb, hogy távol érzi magától Waltert, és úgy dönt, Jézus történetén keresztül próbál utat találni a sárkányok és királyok iránt lelkesedő fiúhoz. Nem véletlenül ötlik fel bennünk egy, a valóságban is létező könyv.

Urunk élete című művét Charles Dickens eredetileg nem akarta kiadni, csak a gyermekei számára írta, afféle bibliai sorvezetőként.

(Már a Viskónál is bejött, hogy felfigyeltek egy könyv értékére, és nem hagyták, hogy elvesszen egy asztalfiókban.) A Királyok királya alkotóinak megtetszett az alaphelyzet, és kölcsönvették filmjükhöz.

Egy édesapa, aki Jézus történetén keresztül szeretne közelebb kerülni fiához, és maga Jézus alakja mint a gyermekek számára is megfejtésre váró talány. Charles és Walter együtt indulnak neki és fedezik fel a bibliai eseményeket. A film hűen követi az evangéliumokat, miközben kreatívan épít a narratív keretből fakadó lehetőségekre. Az alkotók nem tértek el a történet lényegétől, de nem is ragaszkodtak mereven a kronologikus elbeszéléshez. Ezáltal a hangsúly nem csupán a történeti pontosságon van, hanem mindenekelőtt az üzeneten: Jézus tanításainak aktualitása különösen a fináléban nyer értelmet.

A szinkronizált változat magyar mozinézői számára valószínűleg nem sokat jelent, de érdemes megjegyezni, hogy gyakorlatilag fél Hollywood „hangját” leszerződtették a filmhez.

Kenneth Branagh, Oscar Isaac, Uma Thurman, Pierce Brosnan, Mark Hamill, Forest Whitaker, Roman Griffin Davis, Vanessa Marshall és Ben Kingsley

mind erős jelenlétet biztosítanak még ebben az animációs filmben is.

Kardinális kérdés a hosszúság, melynek kérdésében jelen sorok írója a kétkedők közé tartozik. A Királyok királya stáblista nélkül is közel 100 perces – ezt nincs gyerek, aki végigüli. Még úgy sem, hogy egyébként jó ritmusú filmmel van dolgunk. Az alkotók láthatóan minél több bibliai történetet meg akartak mutatni, ami becsülendő, de a lényeg nem veszett volna el akkor sem, ha például nem látjuk tengerbe veszni a sertéseket. És ha már itt tartunk, akad ugyan egy-két félelmetesebb jelenet, de összességében reális a Médiatanács által meghatározott 6-os karika a film korhatáros besorolásához.

S bár a szélesebb bemutatók világszerte még csak most következnek, megállapítható, hogy Dallas Jenkins álma beteljesülni látszik, hiszen műve az amerikai – általában neoprotestáns – filmeknél megszokott alacsonyabb kritikai átlagnál jobban teljesít: a vezető filmkritikai oldalak közül a San Jose Mercury News, a HeyUGuys, a San Francisco Chronicle vagy a Guardian is kedvező ítéletet mondott a Királyok királyáról. Természetesen

azok álláspontja is érthető, akiknek kevésbé tetszik a film kicsit szögletes látványvilága vagy helyenként gyermekded humora

(a macskát mint „kötelező” humorforrást szerencsére egy idő után kivezetik a forgatókönyvből).

A Királyok királya egyik komoly erőssége az egyedi narratív struktúra. Dickens és Walter Jézus útjának kulcsfontosságú pillanatain haladnak keresztül, a születéstől a feltámadásig, és úgy élik meg a mesét, mintha a részei lennének. Ez a perspektíva a csoda és a felfedezés érzését kelti, ami a filmet különösen vonzóvá teheti a fiatalabb közönség számára. És bár lehet, hogy nem rendelkezik a klasszikus bibliai eposzok nagyszerűségével, a Királyok királya szívhez szóló alkotás, amely átélhetővé teheti Jézus történetét az új nemzedék számára.