Félelem helyett jobb lenne örömre alapozni a társadalmunkat

Kepes András és Hodász András voltak a Szemlélek Társalgó első adásának vendégei.

2021-ben petíciót indítottunk a békés közbeszédért, melynek kezdeményezői között szerepelt – Gundel Takács Gábor és Acél Anna mellett – Kepes András író és Hodász András szerzőtársunk is. Magától értetődő volt, hogy velük induljon el a Szemlélek podcastsorozata is, hiszen a petícióban megfogalmazott, a békés, indulat- és félelemmentes társadalomra vonatkozó vágyunk a vezérfonala a 2022-es „Ne féljetek!” évünknek is. Meghívott vendégeinkkel a félelem mibenlétéről, annak egyéni és társadalmi szinten való leküzdési lehetőségeiről beszélgettünk. Műsorvezetők: Gégény István és Sáhó Eszter.

Ízelítő a beszélgetésből

Mit jelent félni? Mi lesz abból, ha egy társadalom gondolkodása félelemközpontú?

Kepes András: Az egy teljesen természetes dolog, hogy az ember fél. (…) A félelem azt jelenti, hogy fel kell készülni a veszélyre. Ez egy evolúciós örökség. Ha az ember nem félne, nem készülne fel különböző veszélyekre, amik körülvesznek bennünket, akkor nem sokáig élnénk. De ez egy teljesen másfajta félelem, mint amiről például Bibó István beszélt, hogy „demokratának lenni annyit tesz, mint nem félni.” És ő fel is sorolja, hogy milyen félelmekről van szó: a más gondolkodásúaktól, a más vallásúaktól, más fajúaktól stb. [való félelemről]. Ebben az értelemben a félelem az idegenkedést jelenti, és

ne féljünk attól, ha valaki másmilyen, mint mi vagyunk,

merthogy ez a fajta félelem visszahull ránk. (…) Mi ugyan azt gondoljuk, hogy ez egy aktuális jelenség, de ha a történelemre visszatekint az ember, akkor az ókortól kezdve szinte mindenhol a hatalom csúcsán egy olyan ember állt, aki… még az igazságos Mátyás sem volt igazságos és jóságos, ahogy a népmese tartja (…), hanem tudjuk, a valódi történelemkönyvekből, nem a népmesékből tudjuk, hogy egy keménykezű és hatalmas úr volt. Az a fajta… másfajta gondolkodás, amiről mi beszélünk (ti. nem a félelemre épülő hatalom, a szerk.), az a demokrácia.(…) A demokrácia az egyetlen olyan rugalmas eszköz, amely képes arra, hogy a saját önfejlődésével, belülről változzon.

Szeretnénk-e olyan országban élni, ahol a félelemre építik a győzelmi stratégiát?

Hodász András: Szerintem arról van szó, hogy a félelemre építés az a könnyebb, a kényelmesebb út. Hadd hozzam ide a személyes tapasztalatomat, amit papként is látok! Az egyháznak is az a célja, hogy rávegye a híveket, a követőket arra, hogy bizonyos dolgokat tegyenek, bizonyos dolgokat ne tegyenek. (…) Mi a módszer? Ugye van az a lehetőség, hogy rászánom az időt, az energiát, leülök, beszélgetek, válaszolok a kérdésekre, megvitatjuk, és közösen eljutunk arra, hogy igen, az a leglogikusabb döntés, hogy akkor ezt így kell csinálni. Hogy amikor a tízparancsolaton keresztül Isten ezt kéri tőled, akkor ez egy teljesen logikus dolog, és te magad is jól jársz. Ez egy hosszú folyamat. De

megcsinálhatom azt is, hogy elkezdek pokollal fenyegetőzni, hogy elkárhozol, hogy nem vagy jó katolikus,

hogy nem jöhetsz be a templomba, ha így csinálod, és te nem is vagy keresztény stb. Látom azt, hogy nagyon sokan ezt a könnyebb utat választják. Szorongásra építik a meggyőzést. (…) Lehet a szószékről üvöltve kiosztani mindenkit, aki nem úgy csinálja, akinek az élete nem a nagykönyv szerint van, és nem törődni azzal, hogy őt most segítettük-e arra, hogy megváltoztassa a véleményét, vagy csak jól kiűztük a templomból. (…) Ez egy kísértés: ha valaki megpróbál valamilyen változást elérni egy társadalomban, egy közösségben, az egyházban, bárhol. (…) Én ezért vagyok a párbeszéd híve. Mert nem szeretném, ha a fiatalok azért fogadnák el az egyház tanítását, mert én hatalmi szóval megfélemlítettem őket.

Kepes András: Meg kellene tudni fogalmazni azokat a gondolatokat, és azokat az emberséges törvényeket, ha úgy tetszik, amik a mai kor kérdéseire adják meg a választ.

Nem lehet régi válaszokat adni.

Azok a politikusok, akik régi törvényszerűségek és követelmények alapján próbálják a válaszokat megadni, azok egy elavult gondolkodásmód szerint próbálnak ezekre a kérdésekre válaszolni. Ez a XXI. században valószínűleg működésképtelen. A legnagyobb probléma az, hogy nemcsak a politikusok, hanem az emberek jelentős része is ugyanígy gondolkodik. Ha megnézzük azokat a konfliktushelyzeteket, amelyek jelenleg a világban vannak (…) mondjuk az ukrajnai helyzet, vagy a boszniai helyzet, a szerbek és muszlimok közötti konfliktusok…a válaszok jelentős része ókori. A törzsi gondolkodás válaszai. A félelemkeltés is a törzsi gondolkodásnak a visszamaradott állapota.

Mit tehetünk, ha nem akarunk félelemben élni?

Hodász András: Nekem az jutott eszembe, hogy mit csinált Apa, amikor gyerekek voltunk, és féltünk attól, hogy szörnyek vannak az ágy alatt. Azt csinálta, hogy bejött, felkapcsolta a villanyt, és azt mondta, gyere, benézünk közösen az ágy alá! És benéztünk, és jé, nincsenek ott szörnyek! Szerintem felnőttként is megcsinálhatjuk azt, hogy ha félünk valamitől, akkor közel engedjük magunkhoz, és megnézzük, hogy tényleg kell-e attól félni. Kell-e attól félni, hogy a barátom másra szavaz, mint én? Kell-e attól félni, hogy ténylegesen több százezer külföldi bevándorló lepi el Budapest utcáit? Reális-e az a félelem, hogy a gyerekemet átműtik az óvodában a tudtom nélkül? (…) Máris

enyhülni kezd a félelem, amikor látom, hogy mi a reális, és mi nem az.

Kepes András: A félelemtől úgy is meg lehet szabadulni, hogy belehelyezkedünk a másiknak a helyzetébe, és megértjük a másikat. Talán ez már annak a határa, hogy szeretni is tudjad a másikat. (…) Azon szoktam gondolkodni, mi lenne, hogy amikor arról beszélnek, hogy munkaalapú társadalom – ez most elég gyakori mostanában, és többnyire azok szokták meghirdetni, akik mások munkájából élnek –, ha ezzel szemben azt mondanánk, hogy örömalapú társadalom: ahol mindenki megtalálja az örömét, és jól érzi magát. (…) Próbáljuk meg a közös pontokat megtalálni, és ne a különbségeket! (…) Meg kell tanulni, hogy odafigyeljünk a másikra, és megkeresni, mert biztos van valami közös pont, és abból kiindulni.

Az adás meghallgatható a Spotify, iTunes és Google Podcasts felületeken, valamint képpel együtt megnézhető a Szemlélek YouTube csatornáján.