Bemutatkoznak magazinunk szerzői, új sorozat indul Névjegy címmel.
Mivel létezik személyes honlapom, akit részletesebben érdekel, mi mindennel foglalkozom a teológia, kommunikáció és a művészet világában, ide kattintva tájékozódhat, képek és videók sokasága is elérhető az oldalamon.
Egész életemet jelentősen meghatározta a hely és a szellemiség, amiben felnőttem. Nyíregyháza egyszerre nagy és nyugodt település, a belváros sarkait négy templom – római katolikus, görögkatolikus, evangélikus és református – határozza meg a mai napig. Testvértípusból mindenféle adatott, nővérből kettő is,
a nagycsalád pedig aktív műhelye volt a másokkal közös tervezésnek, a megosztásnak, a konfrontációk létével való szembesülésnek,
még egymás kedvenc zenei stílusának elviselése is mindennapi gyakorlat volt a szülői házban – ami valójában egy nem túl tágas lakást jelent, az alig 12 négyzetméteres fiúszobán például hárman osztoztunk, egészen a kirepülésig.
Teológiai végzettségem ellenére némi külföldi tapasztalatszerzést követően a média világában ismertem fel a küldetésemet, azóta tucatnyi könyv, rengeteg újságcikk, videó és hasonló tartalmak által járultam hozzá a magam lehetőségei szerint a közgondolkodás formálásához.
A Szemlélek különleges színfolt az életemben, noha saját szempontból nem a legszínesebb, nem is a legfontosabb. Amióta 2014 őszén még blog formájában elindítottam ezt a missziós csatornát, kétségkívül sokan ezzel a tevékenységgel azonosítanak, miközben egyszerre sokkal mélyebbnek és sokkal magasabbnak tartom például a művészi alkotásokat, amelyek versek, dalok formájában születnek meg. Ezek a szerzemények nekem is üzennek, ilyenkor úgy tapasztalom, a Gondviselés belenyúl a sorsomba, belesúg valamit a fülembe, szívembe – rajtam múlik, mennyire tisztán tudom szavakba, dallamokba önteni aztán az üzenetet.
A család továbbra is ott van a szívem közepében: a hozzám hasonlóan nagycsaládból érkező feleségemmel egyszerre vér szerinti és örökbefogadó szülők is vagyunk, ami különleges iskola, kaland, küldetés. Az a tény, hogy jelentős méretű kertünk van, a tennivalók mellett nagy áldás, hiszen időm meghatározó részét a természet ránk bízott apró szeletében töltve
a fizikai munkavégzés mellett szellemi kikapcsolódásra, elmélkedésre, a világra madárfüttyös madártávlatból rátekintésre is rendszeresen lehetőségem nyílik.
Nem minden ténykedésemnek van ugyanolyan hatása, de közös nevező, hogy néha a paradicsom is kiszárad, hiába gondozom alaposan, a dal sem érik befejezetté, noha sokat foglalkoztam vele, s a társadalom némely tagjai is annak ellenére szidalmaznak, mondanak időnként mindenféle rosszat rólam, hogy semmi indokuk nem lenne rá, sőt (Lk 6, 22-23). Mindeközben hálás vagyok a bátorító visszajelzésekért, a baráti kapcsolatokért, a sok termésért, amit kertünk terem, a versekért, dalokért, hangokért és visszhangokért.
Úgy igyekszem élni az életemet, annak mentén írom a cikkeimet, dalaimat is, hogy ne tévesszem szem elől, kinek a szőlőjében dolgozom.
