Ne hagyjuk, hogy a politika kisgömböce felfalja az életünket!

Kampányhajrá van, amikor sokan megbolondulnak egy kicsit. Kivéve azokat, akik megvédik magukat a manipulációktól.

Ha körülnézünk Magyarországon, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy valójában egy folyamatos, átfogó, az életünk lassan minden területére beszüremkedő kampánnyá deformálódik nem csupán a közéletünk, de már a magánszféránk is. Ez a helyzet magától nem fog megváltozni.

Egy választási kampány akár arra is hasznos alkalmat kínál, hogy kijelöljük a határokat,

amelyek mögé érdemes lenne visszaterelni az elszabadult indulatokat, érdekeket, szavakat, mielőtt végérvényesen szellemi háborús övezetté válna szép hazánk. Ennek jegyében fogalmaztam meg pár célkitűzést, a továbbgondolás lehetőségének is teret engedve.

Kérjük vissza a rokoni, baráti kapcsolatainkat! Jó ideje erodálja a legközvetlenebb emberi kötelékeinket a tudatos egymás ellen hergelés, a megosztó, kirekesztő kommunikáció. Óvjuk meg családunkat, szeretteinket, asztali beszélgetéseinket az ártó külső behatásoktól!

Kérjük vissza a „magyar” és a „nemzeti” fogalmainkat, amelyek nem csupán azokat jelölik, akik egy bizonyos pártra szavaznak! Mi, magyarok, ugyanazon nemzet egyenrangú tagjaiként, sokfélék vagyunk, de a szívünk mélyén akkor is összetartozunk, ha politikai érdekből egymásnak akarnak ugrasztani bennünket.

Kérjük vissza a köztereinket! Gyermekeink védelme szempontjából is elsődleges lépés, hogy a másikat megalázó, sértegető, negatív érzelmeket korbácsoló ábrázolásoktól és üzenetektől megtisztítsuk az útszéli plakáthelyeket, a buszmegállókat, a tömegközlekedési eszközöket, sétálóutakat, homlokzatokat. A „nagy gyermekekre”, a választópolgárokra különösen igaz, hogy

szükségük van emberséges környezetre ahhoz, hogy ne emberségükből kivetkőzve, felheccelve, felhergelve hozzanak döntést választások idején közös országunk jövőjéről!

Kérjük vissza a bennünket képviselő politikusokat! Elborzasztó szembesülni vele, hogy eltűntek a közéletből a felelős képviselők – helyüket pártpolitikai lobbisták, önálló döntésre képtelennek tűnő szavazószemélyek, helyezkedők, ügyeskedők uralták el. Elfogadhatatlan az a rendszer, amelyben jachton paráználkodó, pedofil tartalmak tömegét birtokló, homoszexuális buliban drogot tartalmazó táskával résztvevő, a társadalom tagjai által szorgalmas munkával megtermelt közpénzzel módszeresen visszaélő emberek képviselnék – elvileg – országunk tagjait.

Kérjük vissza az emberséges közbeszédet! Hogyan fordulhat elő, hogy következmények nélkül lehet mások szexuális irányultságára, származására célozgatni, nyilvános eseményeken, televíziós műsorokban olyan módon gyalázni honfitársainkat, ahogy még állatokról sem beszélünk?

Miért engednénk, hogy ez így folytatódjon?

Kérjük vissza a pártsemleges kereszténységet! Megdöbbentő, hogy a politika kisgömböce még az olyan szent, bensőséges területet is próbálja bekebelezni, mint a vallásgyakorlás, hitélet. Még megdöbbentőbb, hogy e téren jelentős engedékenység, sőt partnerség mutatkozik némely egyházi vezetők részéről.

Ma a hívők közösségét megosztja a politikai szekértáboros logika, egyre több pap, lelkész pártpolitizál, egyre több politikus tűnik fel prédikátori szerepben.

Kérjük vissza a vallásszabadságot! Ma a politika dönti el, melyik közösség számít egyháznak, a vallási közösségek közpénzből történő finanszírozását ugyancsak a politikai széljárás határozza meg. A semmilyen vallást nem gyakorló állampolgárok eközben azzal kénytelenek szembesülni, hogy az általuk is a közös kasszába befizetett közpénzből velük szemben pozitívan diszkriminálják a bejegyzett – és politikailag jól helyezkedő – egyházak tagjait.

Kérjük vissza a tisztességes oktatást! A megbecsülés hiányától széthulló tanári közösség hiába próbálná érdemi párbeszéd hiányában korrekt tiltakozással kifejezni, hogy óriási a baj, még ennek a vészjelzésnek a módját is sértő módon korlátozza az aktuális rendszer.

Kinek jó a forrongás, a rendezetlenség, a jövőnk kockáztatása?

Folytathatnánk a sort a gondoskodó egészségüggyel, a politikamentes sportvezetéssel, a nem pártközpontból távirányított közmédiával – hosszú ez a lista… Felsorolni se győzzük, mi mindent lenne szükséges visszaszereznie a társadalomnak a tisztességes boldoguláshoz.

Leginkább levegőt kérünk, mert – amint Sáhó Eszter is rámutatott a Szemlélek Társalgó egyik adásában – a mindennapjainkból, gondolatainkból ideális esetben csupán 10 százalékot elfoglalni érdemlő közélet jelenleg

fojtogat bennünket, kivetkőztet emberségünkből, eltorzítja azt a magyar nemzetet, akik együtt, közösen lenni szeretnénk.

Ha szeretnénk, hogy a leírtak megvalósuljanak, tegyük meg mindannyian, amit megtehetünk!

Szabadon elkötelezett - ez a két szó fejezi ki legjobban mindazt, aki vagyok, ahogyan gondolkodom. A párbeszéd a lételemem: rengeteget tanulok a másokkal való dialógusokból. Hiszek benne, hogy mindenkit gazdagabbá tesz, ha kevesebbet ítélkezünk és többet kérdezünk.