Gyónási titok és közbeszéd: a DK-t bírálja, de a kormánynak is üzen a püspöki kar

Azóta, hogy szeptemberben Székely János lett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a testület most először szólal meg közéleti ügyben. A testület a Demokratikus Koalíció gyónási titokkal kapcsolatos javaslatát utasítja vissza, de a közleményből a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt szóló kritikát is ki lehet olvasni.

„Megdöbbenve értesültünk arról, hogy olyan törvényjavaslat született, amely a katolikus papoktól a gyónási titok megsértését követelné. Ez súlyosan ellenkezik a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között 1990. február 9-én létrejött megállapodással, amely leszögezi, hogy hazánkban a Katolikus Egyház a Codex Iuris Canonici alapján működik. (…) Az Apostoli Penitenciária újabban, tekintettel a gyónási titok elleni támadásokra, megújította és hangsúlyozta ezt a kötelességet, amelyet egyházunk papjai sokszor életük árán is megtartottak” – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Állandó Tanácsának most kiadott közleményében.

A testület ezzel a Dobrev Klára vezette Demokratikus Koalíció törvényjavaslatára reagált, mely a vonatkozó paragrafusokat így alakítaná át: „Az egyházi személy a hitéleti szolgálata során tudomására jutott, személyiségi jogot érintő információkat nem köteles állami hatóság tudomására hozni,

kivéve, ha a tudomására jutott információ alapján kiskorú sérelmére elkövetett bűncselekmény gyanúja merül fel.

E körben az egyházi személyt és a vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagját is feljelentési kötelezettség terheli.” A szöveg nem nevesíti a gyónási titkot, de „a hitéleti szolgálata során tudomására jutott” megfogalmazásba nyilván beleértendő.

A Demokratikus Koalíció politikusa, Vadai Ágnes egyébként ezt a kérdést 2021-ben – szintén kampányidőszakban – már felvetette, kiemelve a bűnbánat szentségét. Az akkor még Veres András vezette püspöki kar titkársága közleményben kelt a gyónási titok védelmére, mondván: „Frakcióvezető-helyettes asszony levelében felhívta a figyelmet Ferenc pápa vonatkozó rendelkezéseire is. Udvarias válaszában az MKPK titkára biztosította frakcióvezető-helyettes asszonyt, hogy a pápa ezen rendelkezéseit a Konferencia ismeri és magára nézve kötelezőnek tartja, beleértve a gyónás szentségére vonatkozó titoktartást is, amely Ferenc pápa szerint sem képezi vita tárgyát.”

Az MKPK tehát következetes volt, hogy most, amikor a kérdés immár törvényjavaslat formájában felmerült, megerősítette: a bűnbánat – vagy ahogy jobban szeretjük mondani, a kiengesztelődés – szentsége a katolikus hit és vallásgyakorlás egyik alapja, és a lényegéhez tartozik, hogy a tudomására jutott mégoly borzalmas bűnöket a pap még az élete árán sem adhatja ki másnak.

Dobrev Kláráék jogszabály-módosítási tervezetének persze nincs esélye törvényerőre emelkedni, hiszen a katolikus egyház vezetőiben szövetségest látó parlamenti kétharmados kormánytöbbség nyilván nem ad neki zöld utat. Hatalomtechnikai értelemben ugyanakkor sajátos helyzet, hogy a javaslatot az a párt terjesztette be, amelyet a Fidesz-KDNP érezhetően igyekszik minél több lehetőséghez juttatni, hogy így szívjon el minél több levegőt a számára vészesen megerősödött Tisza Párt elől.

Hirdetés

Miközben a püspökök visszautasították a Demokratikus Koalíció törvényjavaslatát, figyelemreméltó, hogy közleményükben olyan mondat is szerepel, amely az ellenzéket és a kormányt egyaránt bírálattal illeti.

„Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a kiélezett választási kampány keretében rendkívül eldurvult a közbeszéd, sokszor alaptalan hangulatkeltés és rágalmazás is megjelenik”

– áll a szövegben. Ez persze még bőven nem az a nyílt kormánykritika, amit sokan régóta hiányolnak, mégis talán árnyalattal több, mint a korábbi évek gyakorlata. És még ha a közlemény a DK-ra van is kihegyezve, és „a lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle” módon van megfogalmazva, nem nehéz kihámozni belőle a Fidesz-KDNP-nek is címzett üzenetet. Ezt az értelmezést csak erősíti, hogy amikor az MKPK korábban szót emelt egy-egy, az egyházat támadó akció (legutóbb például tavasszal a Párbeszéd-Zöldek plakátkampánya ellen), leginkább megmaradt az adott cselekedet elítélésénél, és a kritikát nem terjesztett ki a közélet egészére.

„Hangsúlyozzuk papjaink, minden hívő ember és a társadalom felé, hogy nem vagyunk politikai szervezet, a kampányban nem kívánunk részt venni. Küldetésünk a lelkek üdvösségének szolgálata” – folytatódik a közlemény.

Ez a kitétel viszont némi árnyalásra szorul.

A katolikus hívek, illetve vezetőik az egyházat mint Krisztus titokzatos testét joggal tekintik a közélet felett álló közösségnek. Mint társadalmi, sőt állami, kormányzati kapcsolatokkal is rendelkező intézmény azonban óhatatlanul maga is szereplője a közéletnek, így bizonyos keretek között el kell tűrnie, hogy sokan akként is tekintik.

Székely János püspökkari elnökként a mai kommünikével – a személyiségéből fakadó nagyfokú óvatossággal – mindenesetre letette névjegyét a közélet asztalára. És bár vannak/vagyunk, akik szerint más kérdésekben és ennél jóval egyérteműbben is szóvá lehetne tenni a hatalmon lévők némely tettei és a keresztény (társadalmi) tanítás között tátongó szakadékot, érdemes rögzíteni a körültekintő előrelépést. Azzal a reménnyel, hogy ha a helyzet úgy hozza, lesz sokkal bátrabb és egyértelműbb megszólalás is. Ráadásul ha az egyház – saját küldetéséhez igazodva – a korábbi évek gyakorlatához képest határozottabban, megkülönböztethetően egyedi hangon szólal meg akár közéleti témákban is, annál kevésbé lehet vádolni politikai elfogultsággal, szervilis hallgatagsággal.