Hogyan végezhetünk lelkigyakorlatot a hétköznapokban úgy, hogy az önként vállalt megpróbáltatások terhét közösségben hordozzuk? Mennyiben szolgálhatja lelkünk üdvét a testi lemondás vagy a komfortmegvonás? Kérdéseinkre a férfiaknak szóló Exodus 90, valamint a nőknek szervezett Fiat 40 kezdeményezés világi vezetői, Andrásfalvy Mirjám és Jakab Csongor válaszolnak.
Az Exodus 90 és a Fiat 40 az utóbbi években egyre többeket szólít meg Magyarországon is. A két elnevezés olyan, több héten át tartó lelki edzettségi gyakorlatot takar, amelyek meghatározott időszakra imát, lemondást és közösségi kapcsolódást hívnak segítségül ahhoz, hogy az ember tudatosabban élje meg a mindennapjait.
Az Exodus 90 amerikai gyökerű katolikus férfimozgalom, amely kilencven napon át kíséri a résztvevőket szigorú, mégis átlátható keretrendszerrel. A Fiat 40 nők számára szerveződő nagyböjti út, amely nevét Mária evangéliumi válaszáról – „legyen nekem a te igéd szerint” – kapta. Mindkét kezdeményezés világi közegből nőtt ki. A két út különböző hangsúlyokkal dolgozik, de közös bennük, hogy a mindennapi szokások szintjén próbálnak változást hozni abban, hogyan bánunk az időnkkel, a figyelmünkkel és a kapcsolatainkkal.
Andrásfalvy Mirjám és Jakab Csongor egészen más helyről érkeztek a kezdeményezésbe. Mirjám nőket kísér a nagyböjtben a Fiat 40 útján, Csongor férfiakat vezet az Exodus 90 háromhónapos fegyelmében. Mégis ugyanarról beszélnek: fáradásról, újrakezdésről és arról, hogy a szabadság a keretek hiánya helyett a jól megválasztott keretekből születik.
„Attól féltem, hogy már nem tudnék őszinte lelkesedéssel belevágni egy teljes Fiatba” – kezdi Mirjám. Nem hitválságról beszél, hanem belső igényről, arról az állapotról, amikor az ember érzi, hogy a forma, ami addig segített, már nem visz tovább. Több év tapasztalata után ugyanis azt látta, hogy sok résztvevő elfárad. Mert túl sok mindent kell fejben tartani, vagy mert a gyakorlatok túl monotonná válnak. Így a böjt lassan teljesítmény lesz, a vállalás pedig szorongás forrása.
Csongor hasonló felismerésről beszél, csak más irányból. Nála nem a túl sok szabály, hanem a keretek hiánya volt az ismerős tapasztalat.
„Húsvét után sokan visszatérünk a saját Egyiptomunkba, ahonnan menekültünk.
Pontosabban azokhoz a kényelmes szokásokhoz, pótcselekvésekhez és zajhoz, ami távolabb visz Istentől. Nem rossz szándékból, hanem egyszerűen sodródásból” – fogalmaz. Az Exodus 90 és a Fiat 40 vezetői tehát egymástól függetlenül látják, hogy milyen nehézséget hozhat a kezdeményezés. A kérdés csak az, hogy mit tehet néhány világi hívő, hogy ízt adjon a közösségi böjtnek?
A Fiat 40 idei hangsúlyváltása Mirjámnál egyetlen vállalás köré szerveződik: napi húsz perc csönd Istennel. Ez segít elkerülni, hogy az ima háttérimádság vagy „ma is gyorsan letudom” szokás legyen. „A csönd lehetőséget ad a találkozásra” – mondja. A mindennapokban ugyanis ritkán vagyunk igazán csendben. A figyelmünket hírek, értesítések, feladatok darabolják fel. A csönd viszont szembesít azzal, hogy mi van bennünk, ha nincs zaj.
Csongor útja látszólag Mirjáméval ellentétes. Az Exodus 90 szigorú keretekkel dolgozik, mint a napi hideg vizes zuhanyozás, a rendszeres ima vagy a konkrét lemondások. Kívülről keménynek tűnik, belülről azonban – szerinte – olyan, mint egy térkép. „Nem azért van a fegyelem, hogy összetörjön, hanem hogy helyre tegyen.” Ez is jól mutatja, hogy a két út megfér egymás mellett. A Fiat a csönd felől bontja le a túlstimuláltságot, az Exodus a fegyelem felől. De mindkettő ugyanazt kérdezi: mi az, ami valóban irányítja az életünket?
A szervezők hangsúlyozzák, hogy a böjt nem a hibátlan teljesítés terepe. „Tökéletes Exodus nem létezik” – mondja Csongor. Lesznek botlások, kihagyások, visszaesések. A kérdés ezért nem az, hogy elrontjuk-e, hanem hogy felállunk-e, miután elbotlunk. Mirjám ugyanezt látja a nőknél. Sok résztvevő az első „hibánál” elbizonytalanodik, mintha a böjt vizsga lenne, pedig, mint mondja, a böjt egyik legnagyobb tanítása éppen az újrakezdés.
A dicséret sem annak jár, aki mindent jól csinál,
hanem annak, aki nem adja fel. Ebben segítenek a kötéltársak (Exodus 90), illetve a horgonytársak (Fiat 40). Mindegyik alapja a közösség, ezen belül is a kiscsoportok és a fix időpontok, amelyek segítik a konkrét kapcsolódást. A nők számára szerveződő Fiat esetében ez online valósul meg, így itt különösen fontos a fegyelmezettség. „Online találkozunk, de közben nincs hírfolyam, nincs görgetés. A kapcsolódás célja nem az információhajszolás, hanem a hordozás.”
Csongor a tárnoki férfiközösségről beszél – arról a közösségről, melyben férfiak osztják meg egymással nehézségeiket, ahol mernek imát kérni. Néhány éve alakultak, azóta heti egy este találkoznak.
Világi közösségi vezetőknél a kérdés elkerülhetetlen: mindez hogyan fér bele a hétköznapokba? Mirjám szerint sok nő eleve folyamatos készenlétben él. Számukra a böjt sokszor az egyetlen alkalom arra, hogy figyeljenek a lelki életükre. Épp ezért fontos, hogy a keret ne terhelje túl őket. Csongor háromgyerekes apaként hasonlóan gondolkodik. „Nagyon fontos, hogy a feleségem támogat. Az Exodus nem veheti el aránytalanul az időt a családtól, különben elveszíti az értelmét. Érdekes módon a két út itt is összeér. Vannak házaspárok, ahol a feleség a Fiatot, a férj az Exodust végzi, így jobban értik egymást.”
A Fiat 40 és az Exodus 90 nem férfi és női „verziója” ugyanannak a programnak. Inkább két nyelv, amely ugyanarra a tapasztalatra próbál szót találni. Az egyik inkább megállít, a másik inkább összeszed. De mindkettő ugyanarra irányul: hogy az ember sodródás helyett tudatosan éljen.
Tudnivalók az Exodus 90-ről és a Fiat 40-ről ezen, illetve ezen a linken.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
