Hortobágyi T. Cirill: Lehet, hogy az Egyház kisebb lesz Magyarországon. A kérdés az, hogy közben hitelesebb is?

Hanyatlás vagy megtisztító lehetőség? Korszakhatárhoz érkezett a magyar kereszténység: már nem az a kérdés, hogy mekkora az egyház társadalmi súlya, hanem hogy mennyire hiteles a jelenléte. Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát Telexen megjelent írását szemlézzük.

„Pünkösdkor érdemes őszintén kimondani, hogy a magyar kereszténység korszakhatárhoz érkezett. Nemcsak a társadalom változik körülöttünk, hanem az a politikai és kulturális közeg is átalakulóban van, amelyhez az Egyház az elmúlt évtizedekben hozzászokott. Veszteségként is megélhetjük ezt, vagy alkalmas pillanatként arra, hogy felismerjük valós helyzetünket. A Magyar Katolikus Egyház számára ez az új korszak elsősorban nem társadalmi változás. Sokkal inkább történelmi fordulópont. Mert

a kérdés ma már nem az, mekkora társadalmi súlyt képvisel az Egyház, hanem az, hogy mennyire hiteles a jelenléte.

Magyarország ma már természetesen nem keresztény ország. Magyarország ma már nem természetesen keresztény ország. A különbség nem szórendi. Világnézeti. És a két állítás között ott húzódik egy korszakváltás. Az első mondat egy veszteségérzet kifejezése, a második egy új helyzet felismerésének leírása. Annak belátása, hogy a hit nem kulturálisan magától értetődő, öröklött társadalmi automatizmus, hanem személyes döntés és tapasztalat kérdésévé vált.”

A kereszténység korszakhatára

„Pünkösd ünnepe a hiteles jelenlétre emlékeztet bennünket, mert az Egyház nem önmagából él. Nem intézményekből, megszokásokból vagy történelmi tekintélyből kellene táplálkoznia. Erőforrása a Szentlélek, amely képes új életet kezdeni az emberben és a közösségekben.

Jézus első tanítványai nem egy biztos háttérből indultak misszióra, egyházépítő küldetésükre. Egyedül, egy szál saruban, félelmekkel, kérdésekkel, bizonytalansággal vágtak neki a hosszú földrajzi és spirituális útnak. A Szentlélek azonban bátorságot adott nekik, és a hit személyes tapasztalattá vált számukra. Nem egy tanítást képviseltek csupán. Egy megélt valóságot közvetítettek. Azt, hogy Krisztus irgalma és jelenléte képes új életet nyitni az ember számára.”

„A kereszténység jövője nem azon múlik, mekkora a társadalmi befolyása, hanem azon, hogy képes-e hiteles válaszokat adni

a mai ember belső kérdéseire, segíti-e életének értelmét kereső vágyát és lelki útkeresését.

A kilencvenes években radikális felismerésnek számított kimondani: Európa újra missziós terület. A kereszténység nem kulturális hagyomány és automatizmus többé, hanem megélése a személyes meghíváson múlik. A modern társadalom pluralista, individualista és szekularizált, ezért az Egyház nem viselkedhet többé úgy, mintha még mindig „kulturális többség” lenne.”

A szinodális folyamat válaszai

„A mai ember nem elsősorban tanításra, hanem meghallgatásra vágyik – talán ez a szinodális folyamat egyik legfontosabb antropológiai felismerése. A világ számos országából érkező visszajelzések szerint az emberek gyakran nem érzik, hogy az Egyház valóban értené életük valóságát, úgy látják, nincsenek meghallgatva és sokszor inkább ítéletet tapasztalnak, mint figyelmet.

Ferenc pápa egyik kulcsszava ezért a „meghallgatás”. A szinódus szerint az evangelizáció nem kezdődhet kész válaszokkal. Először meg kell hallanunk, értenünk az emberek kérdéseit, tapasztalatait, félelmeit. Nekünk, magyar katolikusoknak is szembe kell néznünk ezzel a felismeréssel és feltenni a kényelmetlen kérdést: érvényesek-e a fenti megállapítások ma Magyarországon?

Hirdetés

Tény, hogy egyházi közösségeink számossága és létszáma már csak töredéke a korábbi népegyházi világnak. Ahogy az is, egyre kevesebben kapcsolódnak rendszeresen az egyházi élethez, és sok korábbi formánk nem éri el a mai embert. Papok és hívek közül sokan ezt pusztán hanyatlásként élik meg, pedig megbújik benne a megtisztító lehetőség is.”

Finanszírozás vagy közösség?

„A keresztény közösség azért létezik, hogy Krisztusról tegyen tanúságot az emberek között. Én is sokszor leírtam, elmondtam: ehhez szemléletváltásra van szükség. Ferenc pápa szinodális útja is erre hív: tanuljunk újra figyelni. Figyelni Istenre, egymásra és kortársaink valóságára – az idők jeleire.

Az Egyház nem beszélhet úgy az emberekhez, mintha kívül állna életük tapasztalatain. Ha nem hallgatjuk meg kérdéseiket, félelmeiket és dilemmáikat, válaszaink könnyen üressé válhatnak. Az emberek gyorsan megérzik, amikor csak kész mondatokat, paneleket ismétlünk. A mai társadalom egyszerre küzd bizalomvesztéssel, megosztottsággal, lelki fáradtsággal és magánnyal.

Az emberek ma kevésbé ideológiákat keresnek. Sokkal inkább hiteles emberekre és valódi közösségekre vágynak.

Olyan helyekre, ahol figyelmet, reményt és irgalmat tapasztalhatnak.

Ezért a missziós egyház nem lehet kizárólag a papok, szerzetesek ügye. A világi hívek nem passzív résztvevők, hanem küldöttek saját családjukban, munkahelyükön és emberi kapcsolataikban. Az Egyház jövője nagy részben azon múlik, felismerjük-e ezt, és tudunk-e valódi teret adni a hívek felelősségének és kezdeményezéseinek.”

Hogyan tovább, egyház?

„A mai magyar társadalom érzékenyen és nagyon kritikusan figyeli az Egyház életét. Nemcsak azt nézik az emberek, mit mondunk, hanem azt is, hogyan élünk. Különösen nehéz kérdés Magyarországon az egyház és a hatalom viszonya, az anyagi függések és a társadalmi bizalom kérdése. A valódi megújulás mindig az őszinte szembenézéssel kezdődik. Nem elég a nagy rendszereket javítgatni.

Szükség van személyes felelősségvállalásra, kiállásra, bűnbánatra és jóvátételre is.

Egy korábbi megnyilatkozásomban már megfogalmaztam a helyes és keresztény sorrendet: szembenézés, az igazság feltárása, bűnbánat, jóvátétel, igazságos elszámoltatás, megbocsátás, kiengesztelődés. Egyik lépés sem hagyható ki.

És milyen felszabadítóan jó lenne, ha az Egyház valóban a kiengesztelődés és a belső gyógyulás helye tudna lenni.

Ehhez azonban nekünk is vállalnunk kell – egyéni és közösségi, szervezeti szinten is – az őszinte önvizsgálatot. Pünkösd ünnepe 2026-ban is arra hív bennünket, hogy ne féljünk a megújulástól. Lehet, hogy az Egyház kisebb lesz Magyarországon. A kérdés az, hogy közben hitelesebb is?

A kereszténység soha nem a többség erejéből élt, hanem abból a Lélekből, amely képes új életet kezdeni ott is, ahol az ember már csak fogyást és bizonytalanságot lát. A Szentlélek ma is dolgozik. Talán éppen most tanít meg bennünket arra, hogyan lehet egyházunk kisebb, de élőbb; szerényebb, de hitelesebb; csendesebb, de evangéliumibb.”

_________________________________________________________________

Hogyan tovább, magyar kereszténység?

A Telex és a Szemlélek együttműködésében új sorozat indult a Telexen. A kormányváltás fényében elemezzük, hogyan alakult ki a Fidesz-KDNP alatt a hazai egyházak politikai függősége, mi vezetett oda, hogy egyházi méltóságok politikusok mellett álltak ki, politikai eseményeken bukkantak fel. Mi várható az új kormány alatt, és hogyan újulhat meg az egyház? A sorozat első cikkét Gégény István írta, korábbi közös cikkeink pedig ezen a linken olvashatók.