„Jótétemények, amelyeket Balog Zoltán az évtizedek során tett”

Olvasói levelet kapott a Szemlélek. Szerzője, Soltész Enikő kántor Balog Zoltán református püspököt veszi védelmébe az úgymond nemtelen támadások ellenében. Ahogy az alábbi levélváltás mutatja, az eredeti szöveget nem tartottuk közlésre méltónak, ezért kiegészítést kértünk.

Tisztelt Szemlélek magazin
Tisztelt Szőnyi Szilárd Főszerkesztő úr!

​Először is elnézését kérem, hogy ezzel a levéllel fordulok kedves Főszerkesztő Úrhoz, és szépen kérem, hogy legyenek kedvesek ezeket a sorokat megjelentetni a Szemlélek magazinban. Azért szántam el magam erre a lépésre, mert mélyen a szívemen viselem az egyház sorsát, és vannak olyan helyzetek, amikor a hallgatás már bűn lenne; az ember nem tudja tovább tétlenül nézni mindazt a méltatlan és igazságtalan támadást, ami Balog Zoltán Püspök Urat éri.

​Református hívő emberként és kántorként, aki kisebb kihagyásokkal már 28 éve végzem a szolgálatomat itthon és külföldön egyaránt – amellett, hogy zongoraművészként és orgonistaként is tevékenykedem –, mindennél fontosabbnak tartom az igazságot. Édesapám a Sárospataki Református Teológián végzett, és tőle kaptam azt a szellemi örökséget, amely révén református emberként, hívőként szolgálhatom az Urat, hiszen elsősorban Jézus Krisztushoz tartozunk.

​Mélységesen elszomorít és felháborít az a hullám, amely a világi médiában, valamint sajnálatos módon bizonyos egyházi tagok részéről is megnyilvánul, és amely során Balog Zoltán Püspök Urat támadják. Különösen fájdalmas látni, hogy mindezt sok esetben éppen az egyházon belülről teszik.

A Bibliában pontosan meg van határozva, hogy a nézeteltéréseket vagy az esetleges sérelmeket hogyan kell kezelni, és ez semmiképpen nem az, hogy valaki a nyilvánosság elé tárja, vagy a biblikus szemlélettel teljesen ellentétesen lép fel. Ennek megvan a maga bibliai rendje.

​Azok a szolgálati helyükről esetleg elkerült személyek pedig ne hivatkozzanak arra, hogy azért kellett távozniuk, mert történetesen egy püspököt kritizáltak. Bárkivel szemben megengedhetetlen lenne az, hogy valaki a bibliai rendet felrúgva, a világi médiába kikürtölve lépjen fel – egy ilyen romboló, nem biblikus magatartás után természetes, hogy az illető nem maradhat a helyén, hiszen ez teljesen szembemegy az egyházi renddel és a krisztusi szellemiséggel.

​Nem tűrhető el az sem, hogy azok a jótétemények, amelyeket Balog Zoltán az évtizedek során tett, teljesen elhallgatásra kerüljenek. Mi magunk is nagy mértékben tapasztaltuk a segítségét: amikor a Kislányom még kisebb gyerek volt, és segítséget kértünk tőle mint minisztertől, azonnal a segítségünkre sietett. Én teljesen más módon ismerem őt, és a jótéteményei helyett most csak a támadásokat tapasztalni rendkívül igaztalan.
Úgy érzem, kötelességem kiállni mellette, és hangot adni annak, hogy a tisztességre és a korrektségre lenne szükség. Én továbbra is mindenhol védeni fogom és kiállok mellette, mert tudom, hogy mennyi jót tett és minden ügyben jószándékú és tisztességes hívő emberként jár el, segítőkészsége és hitelessége megkérdőjelezhetetlen.

​Bízom benne, hogy ez az írás helyreigazítja a torz képet, és hozzájárul a józan ész, valamint a tisztesség felé való visszatéréshez.

Hirdetés

​Segítő és megértő fáradozását előre is nagyon szépen köszönöm.

Továbbiakra is az Úr áldását kívánom! ​Tisztelettel, hálás köszönettel:

Soltész Enikő

Kedves Soltész Enikő!

Nehéz helyzetben vagyunk. Alapesetben készséggel közlünk vitacikkeket, illetve a miénktől eltérő megközelítésű írásokat. Az ön olvasói levele elől sem szeretnénk elzárkózni. Mivel azonban az interneten ilyen rovat nem tud működni, minden szöveg önálló írásként jelenik meg. Mi pedig valamennyi publikációnk esetében szeretnénk érvényesíteni a Szemlélek minőségi elvárásait.

Van két lényeges körülmény, amire a szöveg nem tér ki, anélkül pedig az írás rendkívül egyoldalú. Egyrészt nem világos, hogy konkrétan mire, a Szemlélek melyik cikkére reagálva fogalmazta meg a levelet. Ezt pótolni kellene.

Másrészt a Balog Zoltánt bírálók nagy része a püspök kegyelmi ügyben játszott szerepe miatti hitelvesztése miatt fogalmaz meg kritikát. Ha az Ön írása erre nem reflektál érdemben, akkor az nagy hiányérzetet támaszt, és úgy sejtem, sokan  ezért már eleve el fogják utasítani támogatói sorait. Abban pedig biztos vagyok, hogy ha levelét így tesszük közzé, Facebook-oldalunkon a kommentelők jó része keresetlen jelzők kíséretében „szét fogja szedni” önt.

A Szemléleket is szeretném védeni, mert ha a jelenlegi verziót publikálnánk, olvasóink nem értenék, hogy mi történt velünk, hiszen nálunk ennél sokkal árnyaltabb írások szoktak megjelenni. De Balog Zoltánt ismerve azt is gondolom, hogy ő sem feltétlenül örülne egy, a személyét a történtekre ennyire reflektálatlanul felmagasztaló írásnak.

Kérem ezért, hogy fontolja meg a szöveg fenti szempontok szerinti kiegészítését.

Üdvözlettel:

Szőnyi Szilárd
főszerkesztő

Kedves Szőnyi Szilárd Főszerkesztő úr!

​Köszönöm szépen visszajelzését és a szerkesztőség észrevételeit. Megértem a szempontjaikat, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az írásommal éppen azt a másik, sokak által elhallgatott vagy egyoldalúan megítélt oldalt kívántam bemutatni, ami eddig hiányzott a közbeszédből.

​Nem célom elkerülni a vitát, és vállalom a lehetséges kritikákat is, de úgy gondolom, fontos a tények mellett a személyes igazságunkat és a másik oldalt is megszólaltatni. Vargha Anikó nevű egykori kántor részéről parttalan, a Bibliában is említett módon becsületsértő és megalázó módon hangzottak el nyilatkozatok a médiában, miközben a valós helyzetet egészen más megvilágításba kell helyezni. (Az iménti mondatból egy dehonesztáló jelzőt töröltünk. Vargha Anikó esetének háttere ezen a linken – a szerk.)

​Balog Zoltán egyértelműen tisztázta a helyzetet: egyrészt kifejtette, hogy a döntés nem az ő kezében volt, másrészt pedig abban a hiszemben és tudatban cselekedett, hogy az illető ártatlan, és ő maga is mélyen hitt ebben az ártatlanságban – hiszen elképzelhetetlen, hogy egy lelkész rosszhiszeműen vagy ártó szándékkal álljon bele egy ilyen ügybe.

​Számomra emellett egy nagyon fontos személyes tapasztalat is van: amikor annak idején – kiskorú Gyermekemmel a nehéz helyzetünkben – segítségért fordultam hozzá, miközben szinte senki más nem nyújtott segítő kezet, ő azonnal a segítségünkre sietett, pedig akkor még nem is ismertük egymást.

Nyilvánvalóan nem én vagyok az egyetlen, akin az évtizedek alatt segített. Ezt az emberi helytállást, érzékenységet és a gyermekvédelmet is szem előtt tartó támogatást nem felejtem el, és úgy éltem meg, hogy ezt a méltányosabb szempontot is be kell mutatni a viták közepette.

Szeretném még kiemelni, hogy ez a valós, emberséges segítség – hogy egy nehéz helyzetbe került édesanyát és a kiskorú gyermekét Balog Zoltán azonnal a szárnyai alá vette és támogatta – olyan kézzelfogható, hús-vér tény, amely erkölcsi súlyát tekintve messze felülírja a felszínes, elvont vádaskodásokat.

Míg a kritikusok csupán elméleti síkon, politikai vagy intézményes szemüvegen keresztül ítélkeznek, addig egy ilyen bátor, védelmező helytállás a valóságban bizonyítja a tiszta szándékot és a valódi gyermekvédelmi elhivatottságot. Ez az a morális tőke és igazság, amivel a támadók semmilyen szinten nem tudnak mit kezdeni, mert a szeretetnek és a tényleges segítségnyújtásnak ez a megmásíthatatlan ténye minden hamis árnyékot eloszlat.
​Kérem, hogy ezt a kiegészítést és a fenti szempontokat figyelembe véve kedves Főszerkesztő úr szíveskedjen megjelentetni.

​Hálás köszönettel, üdvözlettel:

Soltész Enikő

*

„A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindegyikben szeretet”. A Szemlélek a Szent Ágostonnak tulajdonított gondolat jegyében igyekszik fórumot teremteni a legkülönfélébb véleményeknek. Ezért, bár vendégszerzőink publicisztikái, olvasóink levelei nem feltétlenül tükrözik lapunk álláspontját, az építő párbeszéd jegyében szívesen befogadjuk őket.