Joggal merülnek fel erkölcsi dilemmák a „melegfelvonulással” összefüggésben, ám 2025 Magyarországán egészen másról szól ez a rendezvény, mint a korábbiakban. Adódnak teológiai érvek a részvétel mellett és ellen is, a döntés pedig mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva.
Soha nem vettem részt egyetlen Pride nevű rendezvényen sem, és ez idén sem lesz másként. Az okot már 2017-ben megírtam, itt olvasható. Tömören a lényeg: miközben keresztényként elkötelezetten támogatom a társadalmi csoportok közötti párbeszédet, különösen fontosnak tartom a kirekesztés és a megbélyegzés elleni küzdelmet, meggyőződésem, hogy amit akár a hazai, akár a külföldi szivárványos felvonulások üzennek, nemhogy nem alkalmas a létező sebek gyógyítására, inkább mélyíti azokat. Ugyanakkor az említett párbeszéd, nyitottság, megértési szándék jegyében igenis leültünk a Budapest Pride szervezőivel, hogy őszintén megfogalmazzuk egymásnak gondolatainkat, kritikáinkat. És láss csodát! Úgy zárult az az interjú, hogy miközben rengeteg dologban nem értettünk egyet, beszélgetőtársaink jelezték, szívesen folytatnák a dialógust. Lehet egyik oldalról polgárpukkasztás, másikról köpönyegszaggatás nélkül is üzenni egymásnak.
Bár idén sem megyek az ezúttal Budapesti Büszkeség menete elnevezésű felvonulásra, tudom, hogy sok keresztény testvérem jelen lesz – maguk jelezték nekem. Eszem ágában sem volt lebeszélni őket, pláne nem riogattam senkit következményként a pokol kénköves tüzével. Merthogy 2025 nyarán két, összetartozó ok miatt nyugodt lelkiismerettel vehetnek részt ezen a programon azok is, akik ugyan nem azonosulnak a Pride-rendezvények sajátos jellegével, de szívük mélyén most ezt gondolják helyesnek.
Az egyik indok a magyar kormányzatnak a keresztény erkölcsi alapelvekkel ellentétes ténykedése, amely joggal váltja ki évek óta magyar emberek tömegeinek ellenkezését, megbotránkozását, dühét. Ha valaki azzal a szándékkal tervez részt venni a Budapesti Büszkeség menetén, hogy így jelezze egyet nem értését a farizeuskodó, morálisan fölényeskedő, társadalomromboló, korrupt rendszer működésével, vagy kifejezetten a gyülekezési jog korlátozása ellen kíván tiltakozni, az keresztényként elfogadható. Ráadásul – idézve a NER megmondóit – a békéhez erő kell, e logika alapján pedig nagyobb tömeg nagyobb hatást képes elérni. Ha nem is közvetlenül a kormánynál jelentkezik majd a gonoszságra nemet mondás hatása, egy népes megmozdulás láttán kicsit nehezebb lesz elhitetni a fél világgal, hogy „a magyar emberek 127,5 százaléka” támogatja a magyar kormány politikáját.
A másik ok, ami indokolttá teheti keresztények részvételét az idei Budapesti Büszkeség menetén, a hazai egyházi vezetők jelentős részének hosszú, mély, beszédes hallgatagsága. Egészen más lenne a helyzet, ha határozottan, következetesen felszólalnának, ellene mondanának a súlyos közéleti visszaéléseknek, a tömegmanipulációnak, a valóságot eltorzító propagandának azok, akiknek küldetésükből fakadóan ez lenne az egyik fontos feladata. De hallgatás van, amit sok keresztény ember jogosan tart elfogadhatatlannak, és nem kívánnak tétlenül, tehetetlenül asszisztálni ahhoz, ami körbevesz bennünket, egyre mérgezve a lelkeket.
Egy keresztény részéről természetesen nem lenne helyénvaló, ha a korlátlanságot, a szabadosságot, a deviáns viselkedést, a provokációt, mások sértegetését ünnepelné. Én valószínűleg nem tudnám a keresztény értékek képviseletét és az ilyen felvonulások kísérőjelenségeit markánsan különválasztani, de a feladat biztosan nem megoldhatatlan – kreativitást igényel, amire más okok miatt is nagy szüksége van a híveknek ebben az országban. Ahogy az ugyancsak június 28-án Győrben tartandó Szent László-körmeneten sem azért vesznek majd részt az ott megjelenők, mert feltétlenül egyetértenének a helyi egyházi vezető minden tevékenységével, a Budapesti Büszkeség menetére sem a Karácsony Gergely főpolgármester iránti szimpátia miatt mennek majd el, akik ott lesznek.
A magam részéről leginkább arra vágyom, hogy ne legyen szükség olyan felvonulásokra, amelyek társadalmi, közéleti, erkölcsi szakadékokra kénytelenek felhívni a figyelmet. Bárcsak tudnánk békésen beszélgetni egymással, eközben bátran egyet nem érteni, elfogadva sokszínűségünket, s egységesen ellene mondani mindannak, ami el akar választani egymástól, próbálja megosztani nemzetünk közösségét, igyekezve egymás ellen uszítani magyart és magyart. Ma rendkívül távol vagyunk ettől a reményteli állapottól. Sokféle út létezik a közeledésre, a sebek gyógyítására – a magyar emberek lelkén, lelkiismeretén múlik, milyen formát, eszközt, eseményt tartanak helyesnek arra, hogy a közjót előmozdítsák.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
