„Szereti a szem, ha örülünk” – így tanúskodik lelkünk folyamatairól a látásunk

Hogyan árulkodik a tekintet a lelkiállapotról? Milyen jelekre érdemes figyelni a mindennapokban? Milyen szokásokkal óvhatjuk a látásunkat és a lelkünket? Interjú névrokonunk, a budapesti Szemlélek optika szemész szakorvosával, Ungváry Lillával a Látás Világnapján.

– Köztudomású, hogy „a szem a lélek tükre”. Orvosként mennyire tapasztalja igaznak ezt a mondást?

– Valóban így van. A szemgolyó rendkívül fontos, de valójában az agyunkkal látunk. A látás komplex biológiai–idegrendszeri folyamat, amelybe a gondolataink, az érzelmeink, sőt a szemléletünk is „belelát”. Mindezt úgy foglalom össze: nemcsak a szemgolyót vizsgáljuk, hanem mögötte az embert is. Amikor mikroszkóp mögé ülünk, nagyon közel megyünk a szövetekhez, közben mégis könnyű elveszíteni az arcot és a tekintetet, pedig sokszor elárulják, milyen állapotban van a páciens.

– Volt, akinek a szemében hamarabb észrevette, hogy lelki bajjal küzd, mint ahogy elmondta volna?

– Igen, bár nem feltétlenül drámai módon. Egy bevásárlóközpontban például egyszer egy takarítónő szemébe ment valami. Ahogy műszer nélkül ránéztem, a tekintetéből rögtön  észleltem, hogy a bal szeme tompalátó. Ő lepődött meg a legjobban. Ha rengeteg szemmel találkozik az ember, észreveszi a finom különbségeket is, mondjuk hogy mennyire él egy szem, vagyis mennyi élet, figyelem és jelenlét van benne.

Ezek a jelek sokszor többet elmondanak, mint a szavak.

– Ennyi tapasztalat birtokában valóban tud olvasni mások tekintetéből? 

– Laikusként is sokat „olvasunk” egymás szeméből. Például látjuk, hogy figyel-e a másik, velünk van-e gondolatban, kapcsolódik-e hozzánk. A tekintet ritmusa, a mikromozgások, a pupillareakció, az élénkség mind üzenetet hordoznak. Néha szinte előre látni, milyen pontra jut el a beszélgetés. Ugyanakkor ez nem varázslat, hanem leginkább figyelem, tapasztalat és jelenlét.

– Milyen testi vagy lelki állapotok tükröződhetnek leginkább a szemen? Például stressz, gyász, szorongás felismerhető a tekintetből?

Hirdetés

– Abszolút! Vegyük a stresszt! Merevvé teszi a tekintetet, beszűkíti a mozgásait és a perifériás látást, pont úgy, mint amikor menekülő üzemmódba kapcsolunk. A gyász fakóbb, lekapcsolt fényű tekintetet ad, a szorongás pedig sokszor vibráló, kapkodó szemmozgásokban jelenik meg. A szem csillogása, élénksége a lelki- és az egészségi állapot jó indikátora.

– Van olyan szembetegség vagy panasz, amelyet előidézhet lelki megterhelés?

– Ilyen a tartós stressz, amely a látórendszert is stressz-üzemmódba tereli, így beszűkül a figyelem, romlik az együttműködés a két szem között, felerősödhetnek a szárazszem-panaszok, a fejfájás vagy a fókuszálási nehézségek. Habár

nem minden tünet mögött van egyértelműen kimutatható betegség,

az emberek gyakran sokkal korábban érzik, hogy valami nincs rendben a látásukkal, ezért engem különösen ez a határterület izgat. Amikor már zavar van, de a klasszikus orvosi leletek még nem mutatnak kóros eltérést. Ilyenkor életmóddal, tudatossággal, a napi szokások megváltoztatásával sokat tehetünk a tünetek súlyosbodása ellen.

– Mit üzen a szemünk a szervezetünk általános állapotáról? Tud példát mondani olyan jelre, amely komolyabb belső problémára hívja fel a figyelmet?

– A szem a szervezet része, a keringés, a hormonális folyamatok, a gyulladások, az autoimmun történések nyomai jelenhetnek meg benne. A váratlan, villanásszerű fények, a hirtelen, függönyszerű látótérkiesés, vagy a különösebb előzmény nélküli, fájdalmas, vörös szem mind sürgősségi jelzések. De csendesebb üzenetek is vannak, ilyen a makacs szemszárazság, a visszatérő fókuszálási gondok vagy a tartós szemfáradtság, ami túlterhelődésre, a szervezet felborult egyensúlyi állapotára utal. Gondolok itt az alvással, stresszel és táplálkozással kapcsolatos problémákra.

– A mai, képernyők uralta életmód mennyire terheli meg a szemet és a lelket?

– Nagyon. Nemcsak a mesterséges és néha erős fehéreskékes fény a gond, hanem az, hogy egy kicsi, sík felületre szegezzük a figyelmet. Ilyenkor a szem alig mozog, a perifériás látás csökken, a két szem együttműködése is csorbul, hiszen nincs valódi 3D-ingertér. Kutatások szerint

a szabad szemmozgások hiánya a tanulás hatékonyságát is rontja.

A képernyős üzemmód sok tekintetben hasonlít a tartós stressz fiziológiájához, mivel a monitor – főleg kis kijelzőn – szűk látómezőt kényszerít ránk, ezáltal az idegrendszerünket folyamatos készenléti állapotban tarthatja. Mondanom sem kell, hogy hosszú távon mindez mennyire káros az egészségre.

– Mit tehetünk azért, hogy a szemünk egészséges maradjon, mind a látásunk, mind a lelki jólétünk szempontjából?

– Este érdemes visszavenni a képernyők fényerejéből, és lehetőleg tíz óra után már ne villódzó monitor előtt töltsük az időt. Nappal óránként tartsunk 5–10 perces mikroszüneteket, álljunk fel, mozgassuk át magunkat, és nézzünk ki az ablakon a távolba, hogy a szemünk újra nagy térben dolgozhasson.

Mindennap iktassunk be egy kis valódi látásélményt, amikor kint vagyunk a szabadban, és csak szemléljük a természetet.

A perifériás látást játékos mozdulatokkal is feléleszthetjük, például labdázással vagy azzal, hogy tudatosan végigpásztázzuk a tekintetünket a tájon. És ami talán a legfontosabb: ha panasz jelentkezik, menjünk el szemészeti vizsgálatra.

– Jellemző probléma, hogy sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, ha már romlik a látásuk. Milyen jelekre kellene előbb felfigyelnünk?

– Bármilyen friss látászavarra, váratlan kettőslátásra, villanásokra, függönyszerű árnyékokra. De a makacs szemfáradtság, a tartósan homályos fókusz, a reggeli égő–szúró érzés szintén nem normális, tehát ezek is jelzések, hogy jöhet a kontroll. És ami fontos lehet: néha takarjuk el az egyik, aztán a másik szemünket, és nézzük meg, hogyan látunk velük külön-külön. Sokan ugyanis nem veszik észre, hogy az egyik szemük elromlik.

– A megelőző szűréseknek milyen szerepük van abban, hogy ne csak a látásromlást, de más betegségeket is időben felismerjünk?

– Óriási. A szemfenék szó szerint ablak a keringésre. A magas vérnyomás, a cukorbetegség, egyes gyulladásos és autoimmun folyamatok korai nyomai is láthatók a szemen. Így akár a rendszeres, tágítással végzett szemfenékvizsgálatok is fontosak a szemünk és a szervezetünk egészségének megőrzésében.

– Hamarosan megjelenik a témában írt könyve. Miről szól ez a kötet? 

– Rengeteg saját és nemzetközi történeten keresztül mutatom meg, mennyire csodálatos a látásunk világa. Olyanokról mesélek a könyvben, akik megjavították a látásukat; vannak köztük mínusz 10 dioptriásak is, és olyan is, aki vakon született, mégis megtanult látni. Meghökkentőek, talán zavarba ejtőek is ezek a történetek, mert nem szoktunk ilyenekről hallani. Épp az a célom, hogy minél többen ismerjék meg az emberi elme, emberi lélek erejét, ami ezek mögött a fantasztikus látásjavításos történetek mögött van.

Mert a látás nemcsak romlani, hanem javulni is tud!

 – Ha egyetlen tanácsot adhatna a Látás Világnapján mindenkinek, mi volna az?

– Sokat beszélünk arról, hogy mitől romlik el a látás, és keveset arról, mi tesz jót neki. Ezért elárulom, mit szeret, mitől jó a látásunk: szereti, ha örülünk. A kíváncsiság, a jókedv, a valódi kapcsolódás azok a tényezők, amelyektől fényesedik a tekintetet, és javulni tud a látás. Érdemes ezért mindennap tenni, megkeresni, hogyan tudunk örömmel és kíváncsian kapcsolódni a minket körülvevő világhoz.