„Lehetett volna jobb a kommunikáció” – Becker Pál főigazgató a Pázmány-kampusz vitás kérdéseiről

Mi indokolja, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 250 milliárd forint közpénzt kapjon új kampuszára? Használ-e az egyháznak, ha a kormány ekkora becsben tartja? Mennyiben szolgálja a beruházás a pesti Palotanegyed érdekeit? Becker Pált, a PPKE fejlesztési főigazgatóját a vitatott kérdésekről és az egyetem jövőképéről faggattuk.

– Kezdjük néhány, a kampusz főbb adataival kapcsolatos villámkérdéssel. Jelenleg hány helyen folyik pázmányos oktatás?

– A jogi kar Pesten, a Szentkirályi utcában, az Információs Technológiai és Bionikai Kar a Práter utcában működik. A bölcsészkar használja a Mikszáth téri épületünket, emellett Budán béreljük a Műegyetem Z épületét, valamint Esztergomban is oktatnak, a Hittudományi Kar pedig a Veres Pálné utcában rendelkezik épülettel. Összesen tehát hat helyen.

– Ha 2028-ra felépül az új kampusz, ebből hány marad meg?

– A Műegyetemtől bérelt épületet biztosan elhagyjuk, a többi helyszín megmarad, legfeljebb más funkciót kap. Idén indul el a teljesen új gazdasági képzésünk gazdálkodási és menedzsment szakon. Reményeink szerint felmenő rendszerben egyre több hallgatónk lesz, nekik is helyet kell majd találni.

– Konkrétan mekkora lesz az új épületkomplexum?

– Bruttó 50 ezer négyzetméter. Ezzel csökkenteni tudjuk a meglévő épületek zsúfoltságát, megteremtve ezáltal a korszerű oktatás feltételeit. Ez ad otthont majd olyan – eddig hiányzó – funkcióknak is, mint az étterem, a kollégium vagy a sportpálya.

– A beruházás költségét 2022-ben 150 milliárd forintra taksálták. Te mennyire becsülöd a majdani végösszeget?

– Jóslásokba nem mernék bocsátkozni.

Annyit mondhatok, hogy a jelenlegi szakértői becslés 250 milliárd forint.

– Folytassuk a dolog lényegét érintő alapkérdéssel. Magyarországon 40 egyetem és 30 főiskola működik. Mi indokolja, hogy – kiemelt nemzetgazdasági beruházás keretében – a Pázmánynak épüljön 250 milliárdos kampusz?

– Szó sincs arról, hogy csak a Pázmány részesülne kiemelt állami támogatásban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem néhány éve kapott új kampuszt, az ELTE nemrég itt, a Szentkirályi utcában építkezett, küszöbön áll a református „egyetemváros” kialakítása is, és még sorolhatnám az örömteli fejlesztéseket. Kormányzati stratégia, hogy a jól működő felsőoktatási intézményeket támogatni kell – a Pázmány pedig a legújabb rangsorokban a hatodik helyen szerepel, így a legjobbak között tudhatjuk magunkat.

– Amikor az interjúra készültem, „megszondáztam” más egyetemekről néhány katolikus tanárt. Egy „köreinkből” származó műegyetemi oktató például nehezményezi, hogy miközben a Pázmány ennyi állami pénzt kap, nekik pár milliárd forint megszerzése sem egyszerű. Mi a válaszod neki?

– Erre azt tudom mondani, hogy amikor más egyetemek kaptak állami támogatást,

nem irigykedtünk, hanem arra törekedtünk, hogy előbb-utóbb mi is lehetőséghez jussunk.

Tudom, a források szűkösek, és nem lehet egyszerre az összes egyetemet fejleszteni, de a sorrendről nem mi döntünk, hanem a kormány. Mi csak örülünk, hogy sok év után sorra került a Pázmány is.

– A kérdés általános érvénnyel így hangzik: biztos, hogy jó, ha az állam – politikai okokból – „túlszereti” az egyházakat? Te mennyire látsz ebben veszélyt, amelyről szólva Fabiny Tamás a Szemléleken már 2017-ben az „állványimádás” szót is emlegette?

– Érdekes kérdés, de szerintem senki nem tudja, mi az optimális válasz. Az egyház – miközben függetlenül kell hogy működjön a mindenkori kormánytól – közfeladatokat is ellát. Annak idején ezeket a tevékenységeket a saját vagyonából finanszírozta, ám azt elvették tőle. Ha tehát ma állami feladatot lát el, akkor arra költségvetési forrást kell fordítani; kérdés, mekkora összeg méltányos, de erre mindenki más választ ad. Lehet mondani, hogy a PPKE miért nem maradt Piliscsabán, és miért kapott pénzt az államtól egy modern kampuszra, de ennek hiányában az egyetem valószínűleg elsorvadt volna.

– Merthogy a kilencvenes években nagy reményekkel induló piliscsabai kampusz végül fiaskó lett.

– Igen, de ez szinte egyetlen tényezőre vezethető vissza: a közlekedésre. A virágzó egyetemi életet a Budapest-Esztergom vasútvonal felújítása derékba törte, hiszen ottani épületeink évekre gyakorlatilag megközelíthetetlenné váltak. Ha Piliscsabán hirdettünk meg egy szakot, öten jelentkeztek, ha Budapesten, akkor ötvenen.

– Van-e a piliscsabai előzményeknek tanulsága ma, amikor a belváros közepén kiépülő kampusszal az ellenkező véglet valósul meg?

– Az alapkoncepció tényleg nem volt rossz, sokáig működött is – nem véletlenül lehetett látni egykori diákokat vagy oktatókat, akik könnyes szemmel búcsúztatták el Piliscsabát, mondván, életük legszebb időszakát töltötték ott.

Talán a legfontosabb tanulság, hogy egy egyetem szigetszerűen nem tud jól működni,

csak akkor, ha szervesen beleilleszkedik a környezetébe, és együtt él vele.

– Visszatérve „pártunkra és kormányunkra” – pár éve egy keresztény felsőoktatási intézmény munkatársa a következő példával érvelt a Fidesz mellett. Ha egy folyón hídra van szükség, a baloldal kiírja a közbeszerzést, majd ellopja a pénz jó részét, és a híd nem épül meg. A jobboldal is úgy intézi, hogy – mondjuk így – jól járjon, de legalább a híd megépül. Mit gondolsz erről, különösen a kampuszberuházással összefüggésben?

– Ismerem ezt a párhuzamot, és ezzel kapcsolatban egyetlen, ám annál határozottabb véleményem van:

a hídnak meg kell épülnie, korrupció nélkül.

Én magam soha senkit nem korrumpáltam, és engem sem korrumpáltak. Egy kísérlet volt, de az is hamvába holt – úgy remélem, azért, mert látták rajtam, hogy felesleges próbálkozni. Mindig, minden körülmények között elítélem a korrupciót.

– De arra milyen garanciát látsz, hogy az építkezés nem lesz túlárazva, és a fideszes holdudvar nem fölözi le a maga hasznát? Ha így történik, és kiderül, annak sara még akkor is ráfröccsenhet az egyetemre, ha amúgy semmi köze hozzá

– Bárki építi meg a kampuszt, mindig lesznek ilyen vélekedések. Nézd meg, az épületek bontására kiírt közbeszerzést a West Hungária Bau Kft. nyerte el, sokkal olcsóbb ajánlattal, mint más pályázók, a mérnöki becslésnél is jóval kedvezőbb áron.

A sajtó mégis tele volt azzal, hogy kormányközeli cég.

Ha így van is, nem tudom, ez miért gond, ha jutányos áron dolgozik. Nem én fogom kiírni a közbeszerzést, nem én döntök majd, ki lesz a győztes. Továbbra is abban bízom, hogy olyan cég kapja a lehetőséget, amely a legjobb áron, a leggyorsabban, a legjobb minőségben építi föl az egyetemet.

– A próféta szóljon belőled… Térjünk rá akkor arra, amit a Pázmány honlapján olvastam: a beruházással cél az önfenntartó egyetem megvalósulása. Ez konkrétan mit jelent?

– Az egyetemeknek fel kell készülniük arra, hogy egyre inkább saját lábukra is álljanak, és a piaci igényekre válaszoló, önköltséges képzéseket indítsanak. A központi költségvetés ugyanis bizonyos területeken kivonul a felsőoktatás finanszírozásából. A jogászképzésben alig van már államilag finanszírozott hely, de hasonló helyzet állhat elő a gazdasági karok esetében is. Ebben az átalakuló világban versenyképesnek kell maradni, és a Pázmány nem egy téren rettenetesen le van maradva. Két példa: alig van saját kollégiumi helyünk, és nem tudunk sportolási – ezzel fontos közösségteremtő – lehetőséget biztosítani a hallgatóinknak.

– Amikor három éve beszélgettünk, azt nyilatkoztad: „Nem szeretnénk fal mögé zárkózni, így fontosnak tartjuk, hogy a tervek egy környezetére nyitott, átjárható egyetem képét tükrözzék.” A városban élők, közlekedők az egyetem milyen funkcióit használhatják majd?

– Míg a most bontás alatt lévő régi épületek kerítéssel lezárt teret alkotnak, az új kampusz minden utca felől megközelíthető lesz, belső sétányokkal, parkkal, a zöldfelületet a jelenlegi közel nulláról mintegy 25 százalékra növelve. Az ország egyik legszebb, bárki által látogatható könyvtárát fogjuk kialakítani a Károlyi-palotában. Az étterem is nyitott lesz, és a józsefvárosi önkormányzattal már volt egyeztetés arról, hogy a kerület lakói kedvezményesen használhassák majd a tervezett sportcsarnokot. A részleteket akkor kell majd kidolgozni, amikor elkészül a beruházás.

– Jó, hogy említed az önkormányzatot. Az interjúra készülve beszéltem Pikó András polgármesterrel is, aki a munkatársaival együtt nem úgy érzi, hogy a beruházást felügyelő Építési és Közlekedési Minisztérium, valamint a megbízó katolikus egyház „ügyfélnek” kijáró módon kezelné őket. Mint mondják, alig kapnak tájékoztatást, kérdéseik, felvetéseik sokszor süket fülekre találnak.

– Amikor a projekt elindult, az a logikus döntés született, hogy a műszaki kivitelezés és a kommunikáció a minisztérium feladatköre lesz. Ilyen értelemben mi is „ügyfelek” vagyunk, a tárca dönti el, kivel, mikor és mit kommunikál.

– Ez vonatkozik olyan, a kerület által szorgalmazott szakmai kérdésekre is, mint a bontandó épületek melletti házak statikai vizsgálata és a tervek egyeztetése?

– Igen. Az egyetem nincs felkészülve rá, hogy szakmai ügyekben egyeztessen az önkormányzattal.

A Pázmányon mindössze négyen foglalkozunk a projekttel; van köztünk mérnök, de egymaga ehhez kevés volna.

Ezért valahányszor az önkormányzat műszaki kérdésekkel keresett meg minket, egyvalamit tudtunk tenni: továbbítani a minisztériumnak.

– Az önkormányzat viszont azt tapasztalja, hogy mintha a minisztérium egyes vitás kérdésekben az egyházra tolná a felelősséget. „Az egyház a megbízónk, az ő érdekükben kell végezzem a munkámat” – mutogatott például a tárcavezető Lázár János a püspöki karra egy helyi egyeztetésen.

– Két külön dologról van szó. Az egyik a koncepció, a másik a megvalósítás. Előbbi téren valóban az egyház a megrendelő, és többször egyeztettünk is az önkormányzattal, a helyi civil szervezetekkel. Utóbbiakkal a megbeszélések egy idő után zsákutcába jutottak, mert

azt szorgalmazták, hogy jóval kisebb, ha lehet, semmilyen egyetem ne épüljön itt,

hanem helyette közpark, illetve játszótér jöjjön létre. Megértem a szempontjukat, de támogatni nem tudom. Miután a törvény az egyháznak adta a területet egyetem céljára, az nem tárgyalási alap, hogy helyette – kis túlzással – két mérleghinta legyen itt.

– Azért a civilek sem zárkóztak el teljesen a kampusz létrejöttétől, az önkormányzat pedig azt mondja, hogy örül a fejlesztésnek – csak az történjen kisebb léptékben és érdemi egyeztetéssel.

– Valóban, minden vitánk ellenére azt tapasztaltuk, hogy az önkormányzat partner a kérdésben. Az pedig, hogy elegendő egyeztetés történt-e, szubjektív kérdés. Én úgy érzem, elég sokszor tárgyaltunk, mígnem eljutottunk egy olyan pontra, amikor a civilekkel nem tudtunk dűlőre jutni, így nem volt miről beszélgetni.

Ezzel együtt azt kell mondjam, és ezt a kijelentésemet vállalom: lehetett volna jobb a kommunikáció.

Ha szerencsésebb lett volna a beruházói oldal kommunikációja, akkor nem volna ennyi vita, hanem ma már talán olyan sikertörténetről beszélnénk, aminek minden fél örülhetne.

– Az egyeztetések, sőt viták vagy bírálatok nem voltak haszontalanok, hiszen a terv több ponton is módosult. Számodra melyek voltak a legfontosabb változások?

– Eredetileg egy 250 férőhelyes mélygarázst terveztünk a kampusz alá, aztán az egyház hosszas egyeztetés után megkapta a Pollack Mihály téri mélygarázs tulajdonjogát, és ezzel okafogyottá vált újat létrehozni. A másik nagy vita a sportpálya körül alakult ki. Eredetileg a felszín alá terveztük: ez 30-40 méter mély alapozást jelentett volna, ám ennyi föld kifejtése és elszállítása, ekkora munka elvégzése komoly terhelést jelentett volna a környezetre, és értelemszerűen nagyobb kockázatot jelentett volna a környező épületek állékonyságára. A civilek nem működő megoldásokat szorgalmaztak: az általuk javasolt egyik helyszín egy másik egyház tulajdonában, továbbiak magánkézben voltak, és amikor Csepel északi területét vetették fel,

ironikusan azt mondtam: alig várom, hogy valaki Piliscsabát javasolja…

A helyzetet az állam oldotta meg azzal, hogy talált a közelben egy alkalmas ingatlant.

– Szintén az önkormányzat kérdését közvetítem: a túlépítést elkerülendő, nem lehetett volna a kampusz 20-30 százalékkal kisebb, mondjuk kevésbé tágas átriumokkal?

– Ismertük és figyelembe vettük ezt a felvetést, ezért az épület mérete az eredeti tervekhez képest bruttó 17 ezer négyzetméterrel csökkent. Persze van, aki szerint lehetne még tízezerrel kisebb, mi viszont, akik a tervezés olyan szintjén tartunk, hogy egy adott laborban hova kerüljön az oxigéncsap, azt mondjuk, képtelenség ennél lejjebb menni, sőt az a 17 ezer négyzetméter is hiányzik. A libikókáig pedig nem vagyunk hajlandók visszakozni.

A polgármester és stábja azt mondja: a Szentkirályi utcai épületek bontásával a projekt a következő 2-3 hétben visszafordíthatatlan szakaszba jut. Márpedig itt – az általuk készíttetett műegyetemi szakértői vélemény szerint – a munkálatok több szomszédos házat is károsíthatnak. Érzitek a felelősségét, hogy most utoljára van mód megpróbálni minden érintettel konszenzusra jutni?

– A kommunikáció szerintem mára sínre került. Hetente van kooperációs értekezlet, amelyen az önkormányzat négy fővel képviselteti magát, és – némi túlzással – az utolsó tégla kihúzásáig végigbeszélik a folyamatot. Ami a Műegyetem statikai véleményét illeti, pont édesapám volt tanszéke készítette, ahol 46 évig, haláláig tanított. A dokumentum reális veszélyeket említ, de ahogy a beruházás műszaki szakemberei elmondták, ők ennél is mélyebben feltérképezték a helyzetet, minden problémával tisztában vannak, és fel is készültek rájuk.

Ha kinézel az ablakon, láthatod a szemben lévő, bontás előtt álló fölállványozott épületet.

A szomszédos házhoz kapcsolódó szélén azért nincs állvány, mert azt most nem bontják le, nehogy a munkálatok során állékonysági problémák merüljenek fel. Azokat a részeket majd az építéssel együtt, a legnagyobb óvatossággal fogják eltávolítani.

– Ha minden a tervek szerint halad, 2028-ra elkészül a „csilivili” kampusz. Nem lesz nagy a kontraszt a külcsín és a benne dolgozók fizetése között, amikor – mesélte nemrég egyik oktatótok – egy intézetvezető havonta nettó 360 ezer forintot visz haza?

– Az egyetem eddig is hajtott végre béremelést, tehát ez a 360 ezer nettó reményeim szerint már nem igaz. Szeptemberben pedig további 21 százalékos növekedés várható. De ez tényleg kevés. Épp ma olvastam, hogy egy középiskolai kutatótanár hamarosan akár 1,7 millió forintot fog keresni. Nálunk egy egyetemi tanár a 21 százalékos bérfejlesztés után sem kap ennyit. Amikor a közoktatásban a fizetések ennyire kilőttek, ezekkel a bérekkel egyik egyetem sem képes lépést tartani. Ez olyan helyzet, ami általános, kormányzati választ és állami forrásokat igényel.

– Eddig én faggattalak a kampuszról. Végezetül neked vannak kérdéseid, esetleg kételyeid a beruházással kapcsolatban?

– Töretlenül hiszek az egyetemben és a beruházásban. Nem mondom, hogy nincsenek kételyeim a nagyobb napi feladatokkal vagy a határidő tarthatóságával kapcsolatban, de a kampusszal kapcsolatban nincsenek. Biztos vagyok benne, hogy megépül.

Így támogathatja a Szemléleket

A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.

Támogatom