Személyesen szólított meg több magyar püspököt a nagyobbik kormánypárt múlt heti háborús kampányvideójának ügyében Dudás Róbert Gyula katolikus teológiát is végzett történész. A Szemléleknek elküldött levelében arról kérte állásfoglalásukat, hogy hol húzódik az a határ, amelyet keresztény ember nem léphet át. Eddig Beer Miklóstól, Várszegi Asztriktól, Varga Lászlótól, valamint Radnóti Zoltántól kaptunk jóváhagyást válaszuk közléséhez.
„Főtisztelendő Püspök Atya!
Katolikus hívőként olyan lelkiismereti kérdéssel fordulok Önhöz, amely az utóbbi napokban mélyen megrendített, és amelyben nem találok megnyugtató eligazítást.
Magyarországon nagyjából két hónap múlva választások lesznek, és úgy tűnik, ez a helyzet sokakból a legrosszabbat hozza ki. Meggyőződésem, hogy itt most nem az a kérdés, hogy az egyik fél jobb-e, vagy a másik rosszabb, hanem az, hogy szabad-e olyan eszközöket támogatni vagy elfogadni, amelyek a legalapvetőbb erkölcsi normákkal is ellentétesek.
Pap ismerőseimtől több alkalommal azt a választ kaptam: ez politika. Olyan válasz is érkezett, hogy az „ördögnek” (értsd, egyes pártok és azok vezetői) oda kell csapni, s minden eszköz megengedett. Én azonban úgy látom, hogy a jelen helyzet túlmutat a napi pártpolitika világán, és
a kérdés egyértelműen a keresztény erkölcstan és etika körébe tartozik.
Teológiát is végzett történészként elvből nem szoktam aktuálpolitikai kérdésekben megnyilvánulni, mert hivatásomnak a múlt értelmezését tekintem. Most sem politikai állásfoglalásról van szó, hanem egy olyan erkölcsi határról, amelyet keresztény emberként nem tudok figyelmen kívül hagyni.
A napokban megjelent egy kampányvideó, amely dramatizált jelenetben azt sugallja, hogy egy esetleges választási eredmény magyar emberek kivégzéséhez vezetne a háborús fronton. A videó erőteljes, megrázó képekkel dolgozik, és a politikai döntést közvetlen élet-halál kérdéseként ábrázolja. Az ilyen kommunikáció – megítélésem szerint – tudatosan a félelemre épít.
A Katolikus Egyház Katekizmusa tanítja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, mert az ember Isten képmása (KEK 1700). A közéletben is kötelez bennünket az igazmondás, amely „az igazságosság és a szeretet erényében gyökerezik” (vö. KEK 2468). A félelemkeltésre, dehumanizálásra vagy a másik ember jelképes megsemmisítésére épülő kommunikáció – még ha politikai kontextusban történik is –
nehezen egyeztethető össze ezzel a mércével.
Jézus Krisztus tanításában visszatérő felszólítás a „Ne féljetek!” (Mt 14,27; Lk 12,32). A keresztény közösség nem a rettegés, hanem a bizalom és a remény közössége. XVI. Benedek pápa a Caritas in veritate enciklikában hangsúlyozza, hogy az igazság nélküli szeretet érzelgőssé válik, az igazság szeretet nélkül pedig rideg és manipulálható. Amikor a politikai kommunikáció erőszakos képekkel operál, és a félelmet teszi a döntés fő motivációjává, az nem az igazság szabadságát, hanem az indulatot és a szorongást erősíti.
Tisztában vagyok azzal, hogy léteznek valós biztonsági kockázatok, és vannak olyanok – köztük számomra tisztelt barátaim is –, akik szerint az erős képi eszközök egy lehetséges (bár a realitás talaján élve valószínűtlen) veszélyre hívják fel a figyelmet. Ezt az érvelést értem és tiszteletben tartom.
Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a cél nem szentesíti az eszközt,
és hogy a keresztény erkölcstan szerint az eszköz morális minősége önmagában is vizsgálandó (vö. KEK 1753–1755).
Elismerem mindazokat a gesztusokat, amelyeket a jelenlegi kormány az egyházak felé tett: templomok és plébániák, parókiák újultak meg, a hitoktatás jelen van az iskolákban (igaz, szintén pap barátaim szerint ezzel a plébániai hitoktatás jelentősen sérült), számos intézménnyel gazdagodtunk, mely bizonyos szinten kárpótlás az előző évtizedek elnyomásáért. Ezekért hálás vagyok. Mégis úgy érzem, hogy az intézményi támogatás nem adhat erkölcsi felmentést olyan kommunikációs eszközök használatára, amelyek az emberi méltóság határát érintik.
Főtisztelendő Püspök Atya, tisztelettel kérdezem: hol húzódik a határ?
Mikor kell – akár kellemetlenségek árán is – kimondani, hogy bizonyos eszközök nem egyeztethetők össze a keresztény tanítással?
Szabad-e hallgatnunk akkor, amikor a félelem, sőt akár gyermekek könnyei politikai üzenet hordozójává válnak? Nem tartozik-e az Egyház prófétai küldetéséhez az is, hogy ilyen helyzetekben világos erkölcsi mércét állítson?
Amikor Mindszenty József bíboros azt mondta, hogy „az egyház mindig és mindenütt igénybe veheti a jogot, hogy a politikai jelenségek felett is ítéletet mondjon, amikor a személyes szabadságjogok és a lelkek üdve ezt megköveteli”, akkor nem pártpolitikai állásfoglalásra buzdított, hanem erkölcsi mérce felmutatására. E gondolat ma is különös súllyal szól, amikor a lelkiismeretet érintő kérdésekben sokan bizonytalanságot élnek meg. Hiszek benne, hogy Ön és a többi Püspök Atya osztja Tiszteletreméltó Mindszenty bíboros szavait:
„Akarok lenni népem lelkiismerete.”
Természetesen tudom, hogy Püspök Atyának számtalan feladata és terhe van, és nem elsődleges kötelessége az ilyen levelek személyes megválaszolása. Mégis alázattal kérem, hogy – ha lehetséges – ossza meg velem gondolatait, mert meggyőződésem: van, amikor a hallgatás több kárt okoz, mint a megszólalás.
Nem várom és nem is tartanám helyesnek, hogy Egyházunk bármely konkrét politikai párttól elhatárolódjon vagy valamelyik mellé álljon; a pártpreferencia minden hívő személyes felelőssége és lelkiismereti döntése. Csupán azt kérem, hogy kapjunk világos eligazítást arról:
meddig lehet elmenni a politikai küzdelemben,
és hol húzódik az a határ, amelyet keresztény ember – akár az egyik, akár a másik oldalon áll – nem léphet át. Mert számomra most nem az a kérdés, ki győz, hanem az, hogy a győzelem érdekében mit tartunk még megengedhetőnek.
Végezetül – nagy tisztelettel és teljes diszkrécióval – szeretném jelezni, hogy nem pusztán egy ember kétségbeesett kérdéséről van szó. Úgy érzem, sok hívőben hasonló bizonytalanság él, ezért – amennyiben Püspök Atya ezt jónak látja – kérem engedélyét arra, hogy válaszát a megfelelő, előzetesen egyeztetett formában és fórumokon közzétehessem, hogy mások számára is eligazítást és lelki támaszt adhasson.
Imádsággal és tisztelettel:
Dudás Róbert Gyula”
Beer Miklós nyugalmazott katolikus püspök válasza
„Kedves Gyula!
Köszönöm őszinte leveledet, a bizalmadat. Mostanában azt szoktam mondani, hogy »embert próbáló« nehéz időket élünk. Na, persze, az is igaz, hogy melyik történelmi korszak nem volt ilyen? Gyakran idézem Arany János Domokos napra c. verséből a jól ismert mondatot: »Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben – Ember lenni mindég, minden körülményben.« Ez vonatkozik sajátos értelemben ránk, hívő emberekre. Isten szándéka szerint vagyunk-e »Krisztus Képmása?« Szóval naponta vizsgázunk. Persze van remény. Máté-Tóth András felhívását biztosan ismered. Újabban Visky Andrásra is szoktam hivatkozni. A Szemlélek hírportál naponta küld elgondolkodtató cikkeket. Szóval naponta vizsgázunk. Imádsággal és szeretettel gondolok rád.
Miklós püspök”
Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát válasza
„Kedves Róbert, úgy gondolom, hogy pontosan értem lelkiismereti gondodat. Saját szavaiddal válaszolok röviden. Kérdésed a levélben: »hogy szabad-e olyan eszközöket elfogadni vagy támogatni, amelyek a legalapvetőbb erkölcsi normákkal is ellentétesek?« Nem. Ennek az észvesztett (patológiás) harcnak sem Jézus Krisztushoz, sem egyházunkhoz, de még a maradék józan emberi észhez sincs köze.
Barátsággal.
Asztrik”
Varga László kaposvári püspök válasza
„Kedves Dudás Róbert!
Köszönöm levelét, kérdéseit, bizalmát! Értékes és fontos minden meglátás, amely a hívektől, továbbá a jóakaratú embertől, állampolgártól érkezik. A püspök teendője, hogy „Isten evangéliumát mindenkinek hirdesse” (KEK 888). Több észrevétele egybeesik XIV. Leó beszédrészleteivel, s amit megfogalmaz, az az Egyház tanítása szerinti. Engem, s püspöktársaimat, mint lelkipásztort szólított meg. Bizalommal kereshet bennünket testületként is. Külön-külön feladatunk, hogy a kinyilatkoztatás jobb megértéséhez vezessük a híveket hit és erkölcs dolgában (KEK 892).
A valóság nem csupán a történelmi múltban, hanem sokszor a jelenben is rendkívül összetett. Több nyilvános megnyilatkozási fórumom van: az egyházmegye honlapja, Facebook-oldala, a Szemlélek portál, amely már többször közölt interjút velem. Saját Facebook-bejegyzéseim révén pedig naponta igyekszem a felebaráti szeretet konkrét gyakorlására, mások felé nyitott, eltérő véleményeket és szempontokat meghallgató, építő, az ellenségeskedést elutasító közösségek kialakítására buzdítani a híveket. Ezekkel a lehetőségekkel eddig is éltem, s a későbbiekben is fogok élni. Ezeken a „fórumokon” keresztül választ találhat a levelében feltett kérdésekre.
2022-ben több lelkigyakorlatot is tartottam Békességteremtők címmel, mely téma azóta sem veszített aktualitásából, ezért ennek kapcsán március 1-jétől naponta rövid, gondolatébresztő jegyzeteket teszek majd közzé az evangélium mentén elmélkedve arról, hogy miként lehetünk a békességteremtés emberei a társadalomban és az Egyházban – ezt a sorozatot is szeretettel ajánlom figyelmébe a Kaposvári Egyházmegye online felületein keresztül. Kérdésére válaszolva hozzájárulok ahhoz, hogy ezt a levelet megossza másokkal is.
Tisztelettel: Varga László megyéspüspök”
Radnóti Zoltán rabbi válasza
„Kedves Dudás Róbert Gyula,
Tisztelt Testvérem, mély tisztelettel és megértéssel olvastam sorait, mert kérdése nem politikai, hanem lelkiismereti természetű.
Amikor a közélet hangja felhangosodik, különösen fontos, hogy a lélek csendjében mérjük meg önmagunkat, és lelkészként ezt tükrözzük tovább a társadalom és a híveink felé is. A Talmud azt tanítja: „חותמו של הקדוש ברוך הוא אמת”.
„A Szent – legyen áldott – pecsétje: az igazság” (Szanhedrin 64a), vagyis az isteni jelenlét ismertetőjele az igaz beszéd és a tiszta szándék. Ez azt jelenti, hogy semmilyen cél – még ha nemesnek tűnik is – nem mentesít bennünket az igazság és az emberi méltóság követelménye alól.
A több mint három évezredes zsidó hagyomány pontosan ismeri a hatalom és erkölcs feszültségét, de mindig emlékeztet: az eszköz maga is ítélet alá esik. Nem lehet kérdés, hogy amikor a Biblia szellemében élünk, akkor Isten fényét visszük a világba, mert csak ekkor tudunk eggyé válni az isteni jelenléttel és az általa a világnak átadott Szentséggel.
A félelem azonban elhomályosítja a fényt, és az emberi arcot eszközzé teszi. Azt az emberi arcot, ami a Biblia első tanítása szerint az ember Isten képmására teremtetett, s ebből fakad az a megingathatatlan méltóság, amelyet sem retorika, sem politikai kampány nem sérthet meg következmények nélkül. A bibliás emberek pontosan tudják, hogy az ókor prófétái sem pártok mellé álltak, hanem mércét tartottak a hatalom elé.
„Íme, te Egyiptomra támaszkodsz, erre a törött nádszálra, amely, ha valaki rátámaszkodik, belemegy a kezébe és átfúrja” – feddi meg Jesája próféta az uralkodót (36:6). Ebben a gyorsan mozgó 21. században az erkölcsi határ még mindig ott húzódik, ahol az ember többé nem testvérként, hanem eszközként jelenik meg. Amikor a jelen célja fontosabbá válik, mint az ősi eszme.
Természetesen lehetnek valós veszélyek, lehetnek jogos aggodalmak, de a félelem szítása önmagában nem válik igazsággá attól, hogy hatásos. Rabbiként megélem és átélem, hogy a zsidó nép története és történelme megtanította a világot arra, hogy a rettegés kultúrája mindig rombolja a lelket, még akkor is, ha esetleg rövid távon mozgósítana. Ezért a lelkiismeret hangja SOHA nem hallgathat el ott, ahol és amikor az emberi méltóság határai elmosódnak. Soha nem lehet az a kérdés, hogy ki győz, hanem a kérdés, hogy egy győzelem után felismerjük-e még egymásban az isteni képmást, vagy már a láthatatlanság távoságába kerültünk egymástól.
Imádkozom azért, hogy mindannyian – vallási hovatartozástól függetlenül – a félelem helyett az igazság és az emberi méltóság útját válasszuk, mert csak ez az út képes megőrizni a közösség és az egyén lelkét és lelki egészségét.
Radnóti Zoltán rabbi”
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom
