Bár mindvégig hangoztatták, hogy nem kívánnak kiválni a világegyházból, a német katolikus egyház a Szinodális Úttal sokak szerint pontosan a szakadás felé tart.
Megtartotta utolsó gyűlését a német Szinodális Út, a „katolikus reformtalálkozó”, amely sokak szerint túl keveset ért el, a felelősök viszont már a figyelem felkeltését is sikernek tartják, akkor is, ha sokfelől határozott kritikát kapott az – egyelőre – lezárult folyamat.
A Német Püspöki Konferencia (DBK) és a Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK), a Szinodális Út elindítói és rendezői szerint a mérleg végülis pozitív, „minden csikorgás és pesszimista megjegyzés (Unkenruf – szó szerint brekegés) ellenére”, ahogy Georg Bätzing püspök, a DBK elnöke fogalmazott. A laikusokat képviselő ZdK elnökasszonya, Irme Stetter-Karp visszafogottabban értékelt, mert bár szerinte „sikerült új beszédkultúrát kialakítani”, úgy látja: „nem igazán tudtuk a németországi katolikus egyház struktúráját megváltoztatni, erre kevés volt a három és fél év”.
Akik a korszellem érvényesülését remélték a Szinodális Úttól, mint a Katolikus Német Asszonyszövetség (KDFB) vagy a Német Katolikus Ifjúsági Egyesület (BDKJ), azok csalódottságról, apró, „tipegő lépésekről” beszélnek.
Ugyanakkor heves vitákat váltottak ki az utolsó konferencián elfogadott döntések – például az, hogy
Németországban 2026-tól a katolikus templomokban is ünnepélyesen megáldhatják a homoszexuális párokat –,
valamint a püspöki szinódus Prágában tartott európai gyűlésén hangoztatott német álláspont: „a makacs ragaszkodás a duális antropológiához és a nők kiszorítása a felszentelt szolgálatok terén kívülre, inkább elűzi a nőket az egyházból, különösen a fiatal nőket.”
Még februárban négy női küldött, két teológus, egy vallásfilozófus és egy újságíró közös állásfoglalással elbúcsúzott a Szinodális Úttól, ők már a múlt heti ülésszakon sem vettek részt. Nyilatkozatukban azzal indokolták a döntésüket, hogy bár a Szinodális Út meghirdetett célja a katolikus egyházon belül feltárt szexuális visszaélések feldolgozása volt, végül ennek a folyamatnak keretében
a központi katolikus tanítás több tételét kétségbe vonta a konferencia.
A négy küldött nem kíván, nem tud közösséget vállalni a Szinodális Úttal, mert látják, hogy a német egyház ignorálja a világos vatikáni és pápai megnyilatkozásokat, és egyre jobban eltávolodik a világegyháztól.
Többen kritizálják, illetve aggodalommal figyelik a Szinodális Út alakulását, például a Maria1.0, illetve az Új Kezdet (Neuer Anfang) nevű kezdeményezések, de a lengyel püspökök is, és számos külföldi megfigyelő, köztük az ausztrál püspök, Maximilian von Lachner.
A Szinodális Út javaslatait és a római válaszokat hamarosan mélyebben is elemezzük.
