Van-e annyi hozzáadott keresztény érték és felkészült tanár, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem önálló üzleti képzést indítson? Az órákon adócsalás ellen is felvértezik a hallgatókat? Ferenc pápa teremtésvédelmi enciklikája is része lesz a tananyagnak? Barátosi András interjúja a szeptemberben induló gazdálkodási és menedzsment alapszakról Botos Mátéval, az intézmény Politológia Tanszékének vezetőjével, az új képzés felelősével.
– A Pázmány bicskája 1995-ben és 2000-ben is beletört már gazdasági képzés indításába, mert a fenntartó Magyar Katolikus Egyház nem tartotta időszerűnek. Mi változott?
– A fenntartói hozzáállás. A jelenlegi nagykancellár természetszerűleg mást tart fontosnak, mint az elődje, ebből következőleg a rektor, a gazdasági főigazgató, valamint Birher Nándor dékán egyaránt úgy gondolhatta, hogy eljött az idő. Én már korábban is kezdeményeztem a közgazdasági képzést, ám éppen akkor járt le a dékáni mandátumom, utódomnak pedig már nem ez volt a gondolkodása fókuszában. Most viszont a vezetőség keresett meg, hogy állítsam össze a Gazdálkodás és menedzsment alapképzési szak akkreditációját. A programot Virág Miklós professzor segítségével építettük fel, a jogszabályi feltételeknek megfelelően.
– „Megszentelik” mondjuk a Budapesti Corvinus Egyetem képzési rendszerét? Ez lesz a „szexepil”?
– Tény, hogy szülői szemmel megnyugtató, ha egy intézménynek van presztízse. De legalább annyira fontos, hogy milyen közeg veszi körül a gyermekemet. A Pázmány nem véletlenül hirdeti magát azzal, hogy nálunk a középpontban a közösség áll. Más képzésekhez képest többlet a vallási-erkölcsi vonzerőnk, így akik nálunk diplomáznak, úgy lehetnek sikeres vállalkozók, hogy a nálunk elsajátított szempontokat később is érvényesítik. Kifejezetten – akkor mondjuk így –
szexepil még, hogy a képzés a bölcsész- és társadalomtudományi karon belül indul.
A hallgatók – mivel áthallgathatnak más szak óráira – a szabadon választható krediteken keresztül olyan dolgokkal találkozhatnak, amelyek más hazai egyetemen nem állnak rendelkezésre.
– A szak leendő tanárai mennyire hittek, hisznek a kezdeményezésben?
– Gyorsan lecsapnám a labdát a Szemlélek olvasóinak: ők hívő emberek. Hívők abban az értelemben is, hogy bíznak a sikerességben és magában a Pázmányban is.
– De van-e elegendő tudományos ismeret, amelynek alapján érdemes katolikus szemléletű gazdasági képzést üzemeltetni? Nyilván nem elég tananyagnak a tízparancsolat.
– „Mi az, hogy! Nagyon is!” A tízparancsolat kultúránk alapja is, nem csak a vallásunké. Természetesen ezek a tömör igazságok értelmezést igényelnek – a „Ne lopj!” parancsát például értelmezni kell tudni az e-kereskedelemben is. A katolikus felsőoktatásban ennek a XIX. század vége óta megvannak a hagyományai. Minden képzésben arra törekszünk, amire a szülő a gyereknevelésnél: a hallgató személyében egy „jogtiszta csomagot” kapunk, amelybe mi írjuk az első fájlt. Ehhez olyan oktatói állomány kell, amely képes ezen szempontokat megjeleníteni, átadva a szakmai ismereteket. Esetünkben ez rendelkezésre is áll.
– Fel tudna sorolni néhány húzónevet, akik miatt mindenképpen érdemes felvételizni?
– Azt hiszem, Dr. Szigetvári Tamás professzor, Dr. Katona Klára, Dr. Szalai Ákos, Dr. Schlett András vagy Dr. Fiáth Attila neve eleget mond a szakmát ismerőknek, de
az arcuk a misékről is ismerős lehet.
A politológia szakot egyébként annak idején úgy építettem fel, hogy én vehettem fel az összes kollégát, így nemcsak szakmailag, de személyi adottságaiban is kitűnő közösséget hoztunk létre. Most is ez a helyzet a gazdálkodás és menedzsment szakos képzés területén dolgozó munkatársaimmal.
– Ez világos, de a tantárgyak nevét milyen tartalommal töltik meg? Gondolom, nem tudják le a keresztény vonatkozásokat az óra elején Miatyánkkal, a végén pedig Laudeturral.
– Nyilván nem az fog történni, hogy a tantárgy címébe beírom mondjuk azt, hogy „A katolikus egyház és a marketing”. Ragaszkodni fogunk a szakmai szempontokhoz, úgy, hogy közben minden oktatónknak megvannak a morális preferenciái. Egy példa: a környezetgazdaságtan területén fel kell vázolni, hogy egy vállalkozásnak milyen környezeti hatása lesz, milyen károkat okozhat. Azt már mi tesszük hozzá, hogy nemcsak anyagi-jogi, hanem erkölcsi okokból sem helyes gondolkodás, hogy szennyezzük a környezetet, majd kifizetjük a kárt.
– Netán a képzés anyaga lesz Ferenc pápa teremtésvédelmi enciklikája, a Laudato si’ is?
– A kurzus tartalmát nem pótolhatjuk enciklikákkal, ám akár kimondva, akár kimondatlanul, minden mögött ott húzódik az egyház tanítása. A képzés tehát ugyanaz, mint az állami egyetemeken, de az attitűd más.
– A gazdálkodás és menedzsment szak kisvállalkozói specializációjáról „keresztényebb vállalkozóként” jönnek ki a diplomázók? Megtanulnak mondjuk adó- és egyéb csalások nélkül boldogulni?
– A vállalkozói lét más hozzáállást igényel, mint az alkalmazotti. A vállalkozó könnyebben kockáztat, mert bízhat a szürkezónák pozitív értelmezésében. Könnyen ítélkezünk, de olykor irgalmatlanul nehéz meghúzni az erkölcsi választóvonalakat, lásd például a Schindler listája című filmet. De ennek ellenére a társadalmi felelősségvállalás nemcsak jogilag fogalmazható meg viszonylag egyértelműen, hanem erkölcsi alapon is. A kisvállalkozói specializáció azt szolgálja, hogy azoknak, akik üzleti tevékenységbe fognak, legyenek meg a szükséges ismereteik a sikerességhez, az erkölcsi szempontokkal együtt. Persze nincs garancia senkire,
de remélem, adhatunk mi is „etikus hackereket” az országnak.
És ha arra gondolunk, mi is egy kisvállalkozás – egy-kétszemélyes, akár családi kezdeményezés –, akkor az nagyon is beleilleszkedik az egyház társadalomképébe, közösségi gondolkodásába.
– A jövő pázmányos vállalkozói hogyan lesznek versenyképesek a nagyokkal, vagy a kiskapukat kihasználókkal szemben?
– A fennálló rendszerek sok pazarlással dolgoznak. A nagyobb üzletek megtehetik például, hogy hétvégén zárva vannak, a kisboltok viszont arra tudnak rámenni, hogy éjjel-nappal nyitva tartanak. A kicsik abban is többek tudnak lenni, hogy személyre szabottan működnek. Egy multit nem érdekel, hogy Rózsika néninek három postai borítékra van szüksége, ezt az igényt a kis papír-írószer bolt elégíti ki. A kisvállalkozásoknál a személyesség amúgy is elkerülhetetlen, de ez vonzerő, és ez is a közösséget építi.
– Találkozik-e a kisvállalkozó-jelölt a képzés során „az ördöggel”? Megtanulják-e azokat a mechanizmusokat is, amelyeket majd épp el kellene kerülniük?
– A régi Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a polgári közgazdasági gondolkodás oktatója Mátyás Antal professzor volt. Ő a legvonalasabb években is elmagyarázta a hallgatóknak, hogy lám, mit tanítanak „az ostobák” a hanyatló Nyugaton. Másik példa:
amikor édesanyám a Patrona Hungariae lánygimnáziumban érettségizett, dialektikus materializmust is tanítottak neki,
mondván, „az ellenség így gondolkodik”. Itt is hasonlóról van szó. Az orvos is tanul az eutanáziáról, de nem azért, hogy gyakorolja. Tudni kell, minek milyen következményei vannak.
– Az üzleti kommunikáció specializáció miről szól majd?
– A hatékony kommunikációról. Ez részben marketing. Meg kell győzni az embereket, befektetőket, hogy amit én adok, arra szükség van. A másik, hogy az embereknek érezniük kell, vállalkozóként partnerek vagyunk. Kimegyek mondjuk az újpesti piacra, megkérdezek egy árust egy almafajtáról, és ha nála nincs, nem elküld, hanem segít, hogy hol találok.
– Az egyház fenntartóként mennyire gyakorol kontrollt a képzések felett?
– Huszonnyolc éve vagyok a Pázmányon, még nem tapasztaltam ilyet. Persze elvárás a világnézeti szempontok tiszteletben tartása, ha lehet, érvényesítése. De ez nem a szakmai tartalomra vonatkozik.
– Kiknek ajánlják a képzést? A budai elit katolikus „örököseinek” vagy a Dráva-menti kilátástalanoknak?
– Fontos hangsúlyozni, hogy nem csak katolikusokat veszünk fel. Alapvetően a felvételi ponthatár dönt, és most még nem tudjuk, hogy 60 vagy 100 fő jöhet-e. Bízunk a minél több elsőhelyes jelentkezőben. Évtizedes alapigazság, hogy
aki közepes volt matematikából a Trefortban vagy a pesti piaristáknál, szinte besétálhat a Műegyetemre…
A képzés általában azoknak szól, akik az üzleti világban képzelik el magukat, de mást szeretnének, mint pusztán technikai információk és készségek elsajátítását. Mindenkiben ott az igény, hogy legalább kicsit megismerje a történelmet vagy az irodalmat is. Ha olyan szerzőkkel gazdagítjuk a tantervet, akiket olvasva a hallgatóknak a számunkra fontos szempontok alapvetővé válnak, akkor jó eséllyel másképp fognak viszonyulni a gazdasághoz is.
– Mondjuk öt évvel a képzés elindítása után mit tekintene eredménynek?
– Ha olyan üzleti képzéssel tudnánk színesíteni a kínálatot, amelyben a keresztény értékek hangsúlyosan megjelennek. Merészebben: felismertük, hogy azok a modellek, amelyek az elmúlt 30-50-100-200 évben kifejlődtek Európában, elérték növekedésük határait, és válságba sodródnak. Jó volna, ha a pázmányos képzés egyike lehetne a szemléletváltást kezdeményező szakmai közösségeknek, legalább a kérdésfeltevés szintjén. És akár a megfelelő válaszokat is megtalálhatnánk.
Így támogathatja a Szemléleket
A Szemlélek nem üzleti vállalkozás, kizárólag adományokból, támogatásokból működünk. Önállóságunk legfőbb záloga olvasóink nagylelkűsége. Kérjük, ha teheti, ön is csatlakozzon támogatói körünkhöz! Egyszeri vagy havi rendszeres adományát ezen a linken fogadjuk.
Támogatom